Advent: a várakozás története, szimbólumai és jelképei

Az advent szó az eljövetelt jelenti, Jézus eljövetelét. Az elnevezés az adventus Domini, ieiunium Spiritus Sancti, vagyis az Úr eljövetelét hirdető szent időre utaló latin szövegből ered. Ez az időszak a december 25-ét megelőző 4.  vasárnapon kezdődik 18 és 24 napig tart; ez egyben az egyházi év kezdete is. Advent ideje alatt a hívők több ünnepel is találkoznak, és felkészítik lelküket a karácsonyi ünnepre.

Az advent kialakulása, története

Az advent, mint az Úr eljövetelére történő várakozási időszak a 4. század folyamán alakult ki a nyugati keresztény egyház, azon belül a Gallikán liturgiát követő keresztény közösségekben. A kialakulásakor azonban, a mai szemmel furcsa módon egy rövidebb, összesen 3 hetes időszak volt az advent és karácsony után tartották egészen vízkeresztig, ugyanis ekkor még a felnőttkeresztelésig eltelt időszakot jelölte.

A ma is ismert karácsony előtt tartott adventre még egy évszázadot várni kellett, amikor az 5. század folyamán 3 héttel megtoldották és áthelyezték karácsony elé. Ekkor viszont már nem a felnőttkeresztelésre történő várakozást, hanem a Jézus Krisztus születésnapjára, az Úr eljövetelére történő felkészülést jelentette és már november közepe előtt elkezdődött. Azonban a várakozás időszaka így már 6 hetes volt és egészen Szent Márton napjától kezdődve december 25-ig vagyis karácsony napjáig tartott.

A Keleti Egyházak a mai napig ezt a 6 hetes időszakot tartják adventi időszakként, viszont a Nyugati Egyházak Szent Szimpliciusz pápának köszönhetően már csak négy hétig várják az Úr eljövetelét. VII. Gergely pápa tovább finomította az időtartamát: négy adventi vasárnapot állapított meg, amellyel az adventi időszak így már Szent András napjától számított első vasárnaptól tartott – és tart is manapság is – egészen karácsonyig, azaz december 25-ig.

Habár elnyerte mai formáját az eljövetelre történő várakozás időszaka, de ekkor még ünneplése nem volt kötelező az egyházban. VII. Gergely pápa 11. században bekövetkező „utolsó simításai” után még V. Pius pápa regnálásáig várni kellett egészen a 16. századig, hogy kötelező legyen ez az időszak, mint az egyházi év kezdete és egyben első időszaka.

Az advent szokásai, jelképei és szimbólumai

A várakozás időszaka több más ünnepből tevődik össze, ezeknek az ünnepeknek a kialakult szokásai és népi babonái egyben az advent szokásai is. Ezekről a szokásokról lejjebb részletesebben olvashatsz, ahol felsoroljuk, hogy milyen ünnepekkel találkozhatsz karácsonyig.

Azonban mindezek mellett magának az időszaknak is van ma már nem tartott és több ma is őrzött hagyománya, amelyekről érdemes szót ejteni:

Adventi naptár

Az adventi naptár használata egy nagyon kedves történettel kezdődött. Egy Gerhard névre hallgató kisfiú az 1800-as évek végén már hetekkel karácsony előtt türelmetlenül várta, milyen ajándékok várják majd őt a karácsonyfa alatt. Édesanyja, hogy kielégítse kisfia kíváncsiságát, megszámolta a karácsonyig hátra lévő napokat, majd egy kartonlapot felosztott 24 részre. Ezt követően minden egyes osztásra rögzített egy darab csokoládét, és megengedte kisfiának, hogy minden nap megegyen egy kis ajándékot, míg várakozik.

A kisfiú felnőttként sem felejtette el az édesanyja által kitalált játékot: vállalkozást épített rá, és minden kisgyermek számára elérhetővé tette a különleges adventi naptárat, ahol kis számozott spaletták kinyitása után láthatóvá vált, milyen cukorkát vagy csokit rejt az aznapi ajándék.

Ma már sokféle adventi naptárat lehet kapni: édességgel teletömöttet, sörkalendáriumot vagy éppen a smink-kalendáriumot, de egy kicsi kreativitással saját naptárat is készíthetsz. Igazából mindegy is, hogy melyik mellett döntesz, a lényeg, a szeretett személy megajándékozása 24 aprósággal advent alatt.

Az adventi naptárról is van egy érdekes cikkünk, olvasd el azt is!

Az adventi időszak ünnepei

Advent több jeles napot is magába foglal, amelyeket külön-külön is érdemes megemlíteni, hiszen nagyon érdekes és izgalmas ünnepeket ismerhetsz meg:

Szent Miklós nap (Mikulás, Télapó)

Szent Miklós, Myra püspöke, a katolikus és a görögkeleti egyház szentje, a tengerészek, kereskedők, az illatszerészek, a gyógyszerészek, a zálogházak, gyermekek, diákok és általában a nehéz körülmények között élők védőszentje. A monda szerint Szent Miklós püspökként szegény házhoz, ahol eladósorban lévő lányok is éltek, aranyat vitt, ezzel biztosítva, hogy a lányoknak legyen hozományuk, így pedig ne nyilvánosházban végezzék a későbbiekben. A jószívűsége pedig évszázadokon átívelően történetekbe, mondákba szövődött és alakult ki a Mikulás története.

Magyarországon december hatodikára virradó hajnalban minden, az ablakba kihelyezett, fényesre suvickolt kiscipő megtelik ajándékkal. Van, aki csokoládét, mogyorót, almát, narancsot vagy játékot kap, más pedig szenet, virgácsot – attól függ, jó vagy rossz gyermekként viselkedett az év során és a világ melyik pontján él.

Napjainkban ez a hagyomány is többé vagy kevésbé átalakult: a gyerekek már anélkül is (sokszor nagy értékű) ajándékot kapnak, hogy megtisztítanák vagy kiraknák a cipőjüket, az pedig tulajdonképpen mindegy is, hogyan viselkedett a gyerkőc az elmúlt évben: a Mikulás-napi csokoládé mindenképpen várja őt.

Szenteste; Karácsony vigíliája, másik nevén karácsony böjtje.

A karácsony vigíliája elnevezés a karácsony előestéjét jelenti, ami így közvetlenül utal a dátumra is, vagyis december 24.-ére, illetve annak estéjére.

Fentebb már említettük, hogy az adventi időszak alatt a keresztények Jézus érkezését várva régebben szigorú böjtöt tartottak advent ideje alatt, ami lerövidült és már csak december 24.-e volt a szigorú böjti nap, amely aznap éjjel ér véget. Ezen a napon este, vagyis szenteste, az ünnepi asztalra legfeljebb növényi eredetű étel kerülhetett, tehát halat sem ehettek akkoriban a hívők. Ebből fakad a karácsony böjtje elnevezés.

A böjt végeztével a karácsonyi vacsorán azonban már helyet kapott a hal, – amely azóta is hagyományos karácsonyi ételnek számít – és az egyéb húsok, tejtermékek, valamint tésztás ételek, édességek.

A karácsonyi halfogyasztás egyik magyarázata, hogy amikor Jézus Krisztus az apostolokat az emberek halászaivá tette, a hal egyúttal a megtért és megkeresztelt ember szimbóluma is lett. A hal motívum a kereszt mellett az egyik legfontosabb jelentésű, mivel nemcsak a feltámadt Krisztusban való hitet jelképezi, hanem mindazokat, akik követik Krisztust.

Manapság már nem csak a kevésbé vallásos családoknak, de a hívőknek sem kötelező a böjt, ezért nem csak a karácsonyi vacsoránál, hanem december 24-én a szentesti vacsoránál is fogyaszthat bárki állati eredetű ételt is, többek között halat is.

Karácsony: az advent zárása

Az advent maga a várakozás, várakozás az úr eljövetelére, a kisded Jézus megszületésére és ezáltal a karácsonyra, ami december 25-e, illetve karácsony másnapja december 26-a. A szenteste jelenti az adventi időszak utolsó ünnepét és egyben napját, a karácsony megérkezése pedig a várakozási időszak vége.

Karácsony az év egyik legfontosabb és leghangulatosabb ünnepe a keresztény egyházakban és keresztény gyökerű országokban, amelyet a különböző országokban, különféle hagyományok és szokások kíséretében tartanak meg. Például emlékezzünk csak a magyar szemmel kicsit fura, de a legismertebb különbségre, ami Magyarország és az USA között van: az USA-ban a Mikulás hozza a karácsonyi ajándékot december 25-re virradóra, míg Magyarországon a Jézuska csempészi be a fa alá az ajándékokat december 24-én estére.

A karácsony alapvetően nem keresztény eredetű ünnep, ugyanis mint sok más keresztény ünnepnek, ennek is ókori, pogány gyökerei vannak, amelyet aztán Jézus Krisztus születésével kötöttek össze. A karácsony esetében ez az ókori római szaturnália ünnep, amit a karácsonyhoz hasonlóan a téli napforduló környékén tartottak, a Gergely naptár szerinti december 18. és 24. között.

Karácsonykor az emberek szeretteiknek és barátaiknak ajándékokat adnak, hogy kifejezzék szeretetüket. A karácsonyi ajándékozás – egyes értelmezések szerint – azt az ajándékot szimbolizálja (arany, tömjén és mirha), amit a három napkeleti bölcs vitt Jézusnak a születésekor. Egyes történetek Luther Mártonhoz kötik az ajándékozás hagyományát, aki a gyerekeknek szerette volna érdekesebbé tenni apró ajándékokkal, meglepetésekkel az ünnepet. Más történetek pedig a 17. századi Hollandiához kapcsolják az ajándékozás megjelenését, ahol nemes egyszerűséggel a Mikulás által adott ajándékot a kis Jézushoz kapcsolták és gond nélkül december 6-ról áttették december 25-re az ajándékok átadását. Azonban mindezek mellett az ajándékozást a már említett szaturnália ünnepből is eredeztetik. A szaturnália ünneplésekor az emberek egymásnak szerencsehozó tárgyakat, például szerencsehozó gallyakat vagy süteményt és pénzt is ajándékoztak azért, hogy a megajándékozottnak a következő éve szerencsében és gazdagságban bővelkedő legyen.

Összességében tehát az eljövetelre való várakozás időszaka és utána a karácsony egy olyan időszak, amely az öröm, a szeretet, az összetartozás és izgalmas várakozás ünnepei. Bár keresztény vallási időszakról és ünnepről beszélünk, mégis a világ számos részén ünneplik vallásosak és nem vallásosak egyaránt.

Hangold barátaidat is az ünnepre, oszd meg velük ezt a cikket!