Fagyosszentek: kik ők, melyik az ő napjuk és mit jelent, ha valaki fagyosszent?

Ha meg kellene tippelni egy kvízműsorban, mikor van a fagyosszentek ünnepe, biztos a télhez kötné bárki, aki nem ismeri ezeket a különös történelmi alakokat. Szervácról, Pongrácról, Bonifácról az egyházi és népi hagyomány egészen eltérően emlékezik meg. Nézzük, mit tud róla az egyház, a történelem és a tudomány!

C
Reklám
B

Reklám vége

A fagyosszentek emléknapja beugratós kérdés, mert alapvetően hármas egyházi ünnepük van, amelyet május 12-14 között tartunk meg. Igazából azonban nem is hárman vannak, és van olyan terület is, ahol a három szent alakja „egybeolvadt”.

A fagyosszentekkel kapcsolatban érdekes, ahogy a magyar népi hagyományban viszonyulnak hozzájuk az emberek – nagyban utal arra, ahogy a keresztény idők előtt hogyan viszonyultak a kettős természetű lényekhez. A fagyosszenteknek ugyanis egyfajta rosszindulatot tulajdonítanak, akik az őket ért sérelmek miatt ártó szándékkal járnak vissza az emberek közé, és kárt tesznek a terményben.

Cikkünkben mindent megtudhatsz a didergő „jóemberekről”, a hozzájuk kapcsolódó elképzelésekről, s arról, hogy a racionális magyarázat szerint mi áll a május közepi fagyok mögött. Mielőtt azonban részletesen bemutatnánk a népi hiedelmeket, nézzük meg, hogy miként jelennek meg a katolikus hagyományban és a hozzájuk köthető legendákban. Pongrác, Szervác, Bonifác mellett Zsófiáról se feledkezzünk meg, akinek hazai vonatkozásai is vannak.

Kik a fagyosszentek?

Pongrác: Május 12.

A gyermekek védőszentjeként ismert, ázsiai Frígiából származó Pongrác keresztény vértanú volt a IV. században. Korán árvaságra jutott, nagybátyjával, Dénessel Rómába költözött, ahol mindketten keresztény hitre tértek át. A keresztények ekkor még csak titokban gyakorolhatták a hitüket, Pongrác is rendszeresen jelen volt a közösségi összejöveteleken. Végül a pápát, akit személyesen is ismert, elfogták, és nagybátyjával együtt őt is feljelentették a császárnál. Mivel a császár előtt is megvallotta hitét, és a keresztények védelmére kelt, ezért lefejezték a Via Aurelián, Kr. u. 304-ben.

Később Szümmakhosz pápa (498–514) bazilikát építtetett a Via Aurelián lévő sírja fölé. Tiszteletéhez hozzátartozott, hogy Rómában minden évben az úgynevezett fehérvasárnap ünnepén a keresztény hitre térő, keresztséget megkapó emberek ünnepi körmenetben a bazilikájához vonultak, és megvallották hitüket.

Pongrác alakjának a korai keresztények mindennapi életében is nagy szerepe volt: a peres felek akkoriban még Pongrác sírjánál esküdtek meg arra, hogy igaz a vallomásuk. A fiatal vértanút a késő középkor óta a 14 segítő szent egyikeként tartják számon. Ez a funkció teljesen ellentétes a népi hagyományban fennmaradt, fagyot hozó, rosszindulatú verziójával.

Pongrác

Pogránc fagyosszent, Lambert Sachs festményén. Forrás: Wikipédia

Szervác: Május 13.

Szervác, azaz Szent Szerváciusz a Kr. u. IV. században élt, és Tongeren, Liége, majd utolsó napjaiban Maastricht püspöke volt. Jelentősen hozzájárult ahhoz, hogy a kereszténység elterjedjen a Németalföldön. Püspöki tisztségének betöltése mellett sokat utazott, hogy hirdesse Krisztus igéjét. A szentháromság-tan képviselőjeként az egyházi zsinatokon és gyűléseken erélyesen lépett fel az arianizmus mozgalom ellen, és közvetítőként is próbált tevékenykedni a Kelet- és a Nyugat Római-Birodalom uralkodói között. Igaz, hogy nem járt sikerrel, de jelentőségét jól mutatja, hogy az uralkodó kérésére lett diplomata.

Szervác alakjához persze számos alternatív hagyomány, legenda is tartozik:

 

  • Az egyik változat szerint örmény származású volt, Keresztelő Szent Jánossal állt rokonságban, és Szent Sír Őrzőjeként is tevékenykedett, ahol látomás ösztönözte a püspöki szék elfogadására.
Szervác fagyosszent

Szervác alakja ismeretlen szerző festményén a maastichti bazilikában. Forrás: Wikipédia

  • Egy másik legenda szerint római zarándoklata során 3 napon át imádkozott az apostolok sírjánál, amikor megjelent neki Szent Péter, aki figyelmeztette, hogy Tongeren áldozatul esett a hunoknak, ezért át kell helyeznie püspökségét egy másik városba. Így került Maastrichtba. Szent Péter átadta neki a mennyország kulcsait is, amivel egyben megadta Szervácnak a hatalmat arra, hogy majd ő lépjen helyébe a mennyország kapujában. Nemsokára Szervác meg is kapta ezt az örökséget: ahogy elintézte a püspökség áthelyezését, és eleget tett kötelességeinek, a kimerítő zarándokút és a gyors intézkedések miatt annyira megbetegedett, hogy végül nem épült fel többé. Ezen a ponton a legenda és a történeti hagyomány összeér: valóban nem sokkal a bizonyítható zarándoklat és székhelyének áthelyezése után, pünkösd hétfőn halt meg, Kr. u. 384-ben.

 

  • Történelmi tény, hogy hunok – jóval később ugyan, mint a legenda állítja –valóban elfoglalták Tongerent.

 

  • Szervác alakjához köthető, az egyház által is elismert csoda, hogy nem hozta, hanem „elűzte” a fagyokat: télen a szabadban található sírját soha nem lepte be a hó. Miután a csoda híre elterjedt, sírja búcsújáróhellyé vált.

Bonifác: május 14.

Bonifác, mint történelmi személy, nem mindig volt olyan jámbor, mint ahogy azt egy szenttől elvárhatjuk. Felnőttként tért meg, előtte azonban egy Aglaida nevű nemes hölgy szeretője volt. Végül mindketten jó útra tértek, és Bonifác Aglaida hatására elhatározta, hogy korábbi bűneiért úgy fog vezekelni, hogy haldokló vértanúkat keres fel, akiknek vigaszt nyújt az utolsó időszakban.

Bonifác Tarsus városában rá is lelt néhány még élő, szenvedő vértanúra. A legenda szerint ekkor lábaikhoz borult, bilincseiket csókolgatta, és így szólt:

Bonifác

Szent Bonifác ábrázolása egy 19. századi metszeten. Forrás: Wikipédia

|

Tapodjátok meg az ördögöt, Krisztus küzdő vértanúi! Csak még egy kicsit tartsatok ki! Rövid a szenvedés, amit örök nyugalom és kimondhatatlan megelégülés követ majd. E kínzások, amiket Isten iránti szeretetből elszenvedtek, csak ideig-óráig tartanak, egy pillanat alatt el is múlnak, és rövidesen az örök boldogság örömébe juttok, ahol Királyotok látásának örvendeztek, néki mennyei énekek dicséretét zengitek, az angyalok kórusában a halhatatlanság díszébe öltözve meglátjátok majd, amint az örök szenvedés poklában gyötrődnek pribékjeitek.

Forrás: magyarkurir.hu

Bonifácot ezután elfogták, megvallotta hitét, és ezért szörnyű kínhalálra ítélték. Válogatott kínzásokat kellett átélnie: kifeszítették, vaskarmokkal szaggatták testét, hegyes nádakat szúrtak körmei alá, szájába forró ólmot öntöttek, forró szurokkal teli üstbe lógatták, de még ezt is túlélte, ekkor lefejezték. Mire végre kilehelte lelkét, de utolsó mondatai is csak rendíthetetlen hitéről árulkodtak:

|

„Hálát adok neked, Uram, Jézus Krisztus, élő Isten fia.”

C
Reklám
B

Reklám vége

És a ráadás: Szent Zsófia, mint fagyosszent

Európában több helyen a május 15-ei napot is a fagyosszentek idejéhez kötik, és a férfiakhoz egy női szent is társul. Zsófiának az Ipoly mentén van kiemelt kultusza a magyar hagyományon belül.

De ki is volt „kalte Sophie?”

  • Ismerünk egy Szent Zsófia vértanút a Kr. u. 3. századból, aki Fermóban élt,

 

  • de a hagyomány szerint Szent Zsófia neve alatt egy másik vértanúnak is kijár ezen a napon a tisztelet és a megemlékezés: ő a 2. századból, Diocletianus császár idejéről való, akinek 3, ismeretlen nevű leánygyermeke is volt. Ez az asszony is vértanúhalált halt, és a római Kalixtus-katakombában és a San Martino ai Monti templomban is fennmaradt neve, amelyből az utókor alkotta meg gyermekeinek nevét. A három leányt a hagyomány elkeresztelte, és e három szó a keresztények egyik jelmondatává is vált: Fides, Spes, Charitas, vagyis: Hit, Remény, Szeretet.

 

  • Egy másik hagyomány szerint Zsófia egy keresztény özvegyasszony volt, akinek az volt a büntetése, hogy megvallott hite miatt végig kellett néznie gyermekei halálát. Ezt követően szabadon is engedték, de miután eltemette őket, ő maga a veszteség érzetének fájdalmába halt bele. A fermói Zsófiának tulajdonított ereklyéket az elzászi, eschaui kolostorban őrizték, itt alakult ki és innen kiindulva terjedt el kultusza német, belga és angol területeken, mire végül tisztelete általánossá vált a 16. században. Németország északi területein fagyosnak, míg déli területein vizes Zsófiának is hívják, mivel ünnepe egy határpontot, fordulópontot jelent: hol fagyot, hol olvadást hoz a földnek. A szent után nevezték el a magyarul orvosi zsomborként ismert növényt Németországban, ahol Zsófiának a legjelentősebb kultusza van. A Sisymbrium sophiát, németül Sophienkraut-ot rekedtség ellen, és a gégehurutkor illetve a torokgyulladáskor jelentkező fájdalmak csillapítására használják.

 

  • Magyarországi vonatkozása is van ennek az emléknapnak, mégpedig 12. századi: ez a nap Zsófia admonti apácának az ünnepe is. Béla és Szerbiai Ilona gyermekeként, 1136. november 3-án született, 3 éves volt, amikor eljegyezték III. Konrád német-római császár fiával, ezért ettől kezdve a császári udvarban nevelkedett. Mielőtt még a házasságkötésre sor került volna, politikai okok miatt a császár felbontotta a megállapodást, és Zsófiát, akivel addig sem bántak épp származásához méltó módon, 1146-ban a stájerországi, admonti bencés kolostorba záratta. Bátyja, aki II. Géza néven lett magyar király, több alkalommal is közbenjárt érte, és hazahozatta volna, de a királylány végül önszántából maradt a zárdában, Ebből a korszakból ritkán maradtak fenn írásos dokumentumok, ezért a történészek számára igazán nagy kincs, hogy Zsófia kolostorból irt leveleit ismerjük.

Ártó szentek a magyar népi hagyományokban

Miért van fagy Szervác, Pongrác és Bonifác napján, ami mind májusra esik?  A népi vallásosságban túlvilági rosszindulatot, bosszút feltételeznek a hideg szelek és a fagyok mögött: “Szervác, Pongrác, Bonifác megharagszik, fagyot ráz” hangzik a berettyóújfalui mondás.

A hűvös időjárásra adott népi magyarázat az, hogy visszajárnak a Földre, hogy bosszút álljanak az őket ért sérelmeken. Egy Topolyáról eredeztethető magyarázat szerint a 3 szentnek az egyházi hagyományban fennmaradt története helyett egészen más az igazság, már ami a szentek végóráit illeti. Pongrác kánikulában, a subájában megfagyott, Szervác a Tisza közepén víz nélkül megfulladt, Bonifácot pedig agyoncsípték a szúnyogok. Mivel a természet ily csúfságot tett velük, és nem volt ember, aki segítségükre sietett volna, ezért minden évben visszatérnek, hogy ezt megbosszulják: fagyot hoznak, hogy tönkretegyék a termést. A talajmenti fagyok miatt emlegetik őket az európai kultúrában egyben hideg kertészekként is.

A szőlő májusban virágzik, ekkor a legérzékenyebb, ezért a májusi lehűlések elsősorban nem is a földműveseket, hanem a szőlőgazdákat fenyegették. „Sok bort hoz a három ác, ha felhőt egyiken sem látsz.” Ha májusi fagy kárt tett a szőlőben, akkor Eger szőlőművesei közt az a mondás járta, hogy „a fagyosszentek megszüreteltek”.

Egy mindszenti hagyomány a 3 szent halálával kapcsolatban egy harmadik magyarázatot ad: másoknak segítettek, ezért érte utol őket a végzetük. Egyszerre fagytak halálra a hirtelen támadt hidegben, amikor ruhájukkal takarták be a betegeket.

A legtöbb esetben azonban a fagyosszentek kapcsán nem lehet segítséget remélni, sokkal inkább másokhoz kell fordulni, hogy a tőlük érkező kár kivédhető legyen “Szervác, Pongrác, Bonifác; mind a fagyosszentek, Hogy a szőlő el ne fagyjon füstöljenek kendtök!” szól egy ismert ráolvasás, amelyet a bajbajutott közösség az úgynevezett garabonciásokkal mondatott el Ferencszálláson és környékén. A három fagyosszent gyakorlatilag ezekben a népi magyarázatokban a rontó boszorkány funkcióját tölti be: ezen funkció szerint az egyént vagy a közösséget ért csapást annak tulajdonították, hogy egy adott személy, melyet az egyén vagy a közösség megsértett, azzal áll bosszút, hogy a természetfeletti hatalmát érvényesíti. Erre a funkcióra utaló mondások, szólások között az Ipolymentiekben Zsófiára is találunk utalást: “Pongrác, Szervác, Bonifác, Zsófia is lehet gyász.”

Ki az a Szent Orbán?

A magyar népi hagyományban az egész ország területén Szent Orbán is ismert volt úgy, mint fagyosszent, pontosabban a fagyosszentek kisöccse. Elsősorban az európai kultúrában a bor és a szőlő védőszentjeként ismert, de a népi megfigyelések alapján azt gondolták, ez az utolsó olyan nap a nyári időszak előtt, amikor még annyira lehűlhet a levegő, hogy végzetes kárt tegyen a szőlőben, amely ebben az időszakban virágzik. “Ha Orbán nevet, a szőlő sír” vagy “Savanyú lesz a bor, ha Orbán napja esős, édes, ha tiszta az idő.” Úgy tartották, hogy már nincs mitől tartani, ha „leszáll Orbán a kemencéről”, vagyis ha elmúlik Orbán napja, már nem jöhet vissza a hűvös idő. Számos izgalmas népi hagyomány, megfigyelés tartozik még május 25-höz, Szent Orbán alakjához, amiknek egy külön cikket szentelünk.

I. (szent) Orbán pápa

I. (szent) Orbán pápa a vatikáni Apostoli Palota freskóján. Forrás: Web Galery of Art

C
Reklám
B

Reklám vége

Fagyosszentek a nagyvilágban

Egész Európában elterjedt nézet az, hogy „május közepéig ér a tél farka”, és mindenhol ismerik a fagyosszenteket, akiknek ünnepnapjait gyakran a vas éjszakáiként is emlegetnek, mondván, hogy ilyenkor a föld olyan keménnyé fagy, mint a vas. Sok esetben vasemberekként, jégemberekként is emlegetik a szenteket.

„Mammerznek fagyos a szíve.”

Németország és Franciaország északi területén a fagyosszentek ideje még korábban jön el: május 11-én kezdődik, amikor Szent Mamertus napja van. Róla úgy tartja a német szólás, hogy „Mammerznek fagyos a szíve.” Pedig a szentnek, akiről a napot elnevezték nem is a fagyokhoz, hanem a tűzvészhez van köze. A kútásók védőszentjének segítségét Szent Flóriánhoz hasonlóan tűzvész esetén szokták kérni.

A Krisztus után 5. században élt püspök Viennében munkálkodott. Amikor húsvét napján tűz ütött ki a városban, hozzá fordultak segítségért, ekkor a polgárok hite és a püspök imája megmentette az otthonokat. A tűzvész hirtelen megszűnt, és ettől az évtől fogva a csoda emlékére keresztjáró körmenetet rendelt el, melyet híveivel együtt minden évben végigjárt. Innen ered a keresztjáró körmenet, a keresztjáró napok hagyománya.

Pisilős Zsófia és Pan Serbonit

  • Szlovéniában kifejezetten szúrós szemmel tekintenek Zsófiára, akit tönkretevős, pisilős Zsófiaként is emlegetnek. A csehek úgy gondolják, jobb egyben megemlékezni a három mártírról, és ezzel talán gyorsabban túl is lehetnek a csípős hidegen. Ezért saját szentet alkottak nevek kezdőbetűiből (Pancratius, Servatius és Bonifatius), akit Pan Serbonitnak neveztek el. Ha az időjárás miatt a gyümölcstermésben kár keletkezik, azt a mai napig a rovására írják.

 

  • A britek a májusi fagyoktól a jószágaikat is féltik. Az egyik legismertebb mondásuk: „aki Szervác előtt nyírja a birkáit, többre tartja a gyapjút, mint a jószágait”.

 

  • Az oroszoknál május 11-e Szent Mókius napja, melyről úgy tartják, ha esik aznap, akkor az egész nyáron is esni fog. Szent Izidor napján, május 14-én pedig véget érnek a hideg, északi szelek.

Fagyosszentek, mint időjárási jelenség

A szokatlan időjárási jelenségre, természeti jelenségekre az emberekre mindig kerestek valami természetfeletti magyarázatot, ha a tudományos ismeretek az adott korban kudarcot vallottak. Valójában azonban a május közepi fagyokra is van racionális magyarázat, amely egy egyszerű meteorológiai jelenségen alapul.  A meteorológiában a fagyosszentekhez a szingularitás jelensége kapcsolódik, vagyis egy olyan időjárási jelenségről van szó, amely nem olyan gyakori, mint a szezonális jelenségek. Ám viszonylagosan rendszeresen megfigyelhető, hogy egy visszatérő dologról van szó, ami nagyjából az év ugyanazon szakaszában ismétlődik.

A Kárpát-medence alapvetően egy védett terület, ahol a szélsőséges időjárási körülmények és jelenségek mai napig nem tudnak igazán érvényre jutni, ám nem minden kivédhetetlen ezen a vidéken sem.  Május első felében sarkvidéki hideg légtömegek betörése miatt változik meg néhány napra az időjárás. Északnyugat-Európa időjárását általában az anticiklon, Délkelet-Európát pedig a ciklon alakítja. A kettő közti légnyomáskülönbség miatt keletkezik az az észak-északkeleti légmozgás, amely Közép-Európában hirtelen lehűlést eredményez május egyes napjain.

Igen ám, de gyakran azt tapasztaljuk, hogy – ahogy a népi mondás is tartja – a „fagyosszentek korán jönnek”, és a hónap közepe helyett a hónap első napjaiban tapasztalható a hideg idő. Ez pedig egy történelmi eseménnyel, az 1582-es naptárreformmal magyarázható. Ebben az évben vezették be a Gergely-naptárt, ami még ma is érvényes. Ezzel az intézkedéssel egyetemben a Julianus naptár pontatlanságait is orvosolni kellett, ez pedig azt jelentette, hogy 1582. október 4-e után másnap október 15-e következett. A Pongráchoz, Szerváchoz, Bonifáchoz rendelt ünnepnapok ideje viszont nem változott: a pontatlanság és a naptárreform miatt keletkező csúszásokkal magyarázható, hogy a fagyosszentek hideg éjszakái hol ekkor, hol akkor – a statisztikai szerint inkább korábban, mint később – észlelhetők.

A népi megfigyelések nem csak legendákat szültek, hanem azt a tudást is alakították, amely hasznos volt a mezőgazdálkodásban. A legtöbb helyen még ma is megvárják, amig eljön a „tél farka”, és csak a fagyosszentek után, pontosabban Orbán napja után vetik el az olyan érzékenyebb természetű növényeket, mint az uborkát vagy a babot, és ültetik el a paradicsom- és paprikapalántákat.

Fagyosszentek az irodalomban

A májusi fagyokról szól egy korai Ady Endre vers is, amelyben még a fiatal költő nem bosszankodik a kései fagyokon, hanem élcelődik rajta.

Ady Endre: Fagyosszentek

Be kén’ jól rendezni Vácot,
Odazárni Bonifácot,
Szerváciust és Pongrácot…
Mert az már szörnyü és galád,
Hogy mit művel e szép család…
Megszégyenít májust, tavaszt,
Fület és lábat megfagyaszt…
Összejött egy sokadalom,
Hogy halljon egy kis térzenét
– Melyről már túl sok a dalom –
S pár perc és rebbent szerteszét…
Riporterünk is visszatért,
– Nos, tartottak künn térzenét?
– Igen — szólt kurtán, fagyosan.
– A banda játszott ám azért,
Mert hát történt egy kis hiba:
Szájhoz fagyott a trombita…

Ez tehát a fagyosszentek történetének történelmi, vallási, népi, és tudományos magyarázata!

C
Reklám
B

Reklám vége

Hangold barátaidat is az ünnepre, oszd meg velük ezt a cikket!

C

Reklám

B

Reklám vége

Legújabb cikkeink
C

Reklám

B

Reklám vége

C
Reklám
B
Reklám vége
C
Reklám
B
Reklám vége