Luca-nap: Minden, amit tudnod kell december 13-áról

Ki volt Luca?

A legfőbb kérdés, amely rendszerint felmerül e téma kapcsán, hogy mégis ki volt Luca, aki miatt ilyen sokféle szokás, babona és hagyomány kötődik ehhez a naphoz? Nos, mindezt egy Szent Lúcia nevű hölgyre vezethetjük vissza, aki annak idején az 5. században vértanúhalált halt. Sajnos a helyzete nem volt ilyen „egyszerű”, halálát igen komoly kínzások előzték meg, amelyet nem más hajtott végre rajta, mint egykori szerelme, a volt vőlegénye. De lássuk, mi is történt pontosan!

A magas rangú Lúcia édesanyja megbetegedett, így a lány Szent Ágotához imádkozott azért, hogy meggyógyuljon. A történet szerint álmában megjelent neki a szent, és meggyógyult az édesanyja, hálából örök szüzességet fogadott, a hozományát pedig a szegényeknek adta. Ám a vőlegénye mindenképpen bosszút szeretett volna rajta állni, így először megpróbálta a lányt bálványimádásra kényszeríteni, majd mikor ez nem sikerült, egy bordélyházban akarta ártatlanságát elvétetni. Ám Isten megsegítette a lányt. Az ármány nem vált be, de a vőlegény elérte, hogy rabtartói kínzásoknak vessék alá az egykori kedvesét. Kezdetnek kiadta a parancsot, hogy olajjal és szurokkal öntsék le, majd égessék el a lányt, viszont mindez hiába történt, a tűz nem fogott Lúcián. Végül egy, a torkába döfött kard oltotta ki az életét, de még így sem halt meg egészen addig, amíg be nem fejezte az imádságát.

Sokak szentjévé és védelmezőjévé vált

Bizonyos történetek szerint a kérője a szemeit tartotta a legszebbnek, így kivájta szemét, de Szűz Máriától még szebb szemeket kapott. Ebből kifolyólag Lucát a szemfájósok, szembetegségben szenvedők és vakok mennyei pártfogójának tartják. Ő a bűnbánó utcanők és a hegyes szerszámokkal dolgozók védőszentje is, sőt, ő segíti meg az írnokokat, jegyzőket, kocsisokat, szabókat, szíjgyártókat, üvegeseket, varrónőket, torokfájósokat, vérfolyásban és vérhasban szenvedőket is.

Sokan a „fényhozó” jelzővel illetik, ugyanis a Lucia név a latin lux, azaz a „fényesség“ szóból származik. E párhuzamból is számos legenda is ered, hiszen a Luca-nap az év legsötétebb időszakára esik, és mielőtt a szent meghozná a fényt, a néphit szerint a gonosz, alantas szellemek visszajárnak a mi világunkba. Sok helyen éppen a fentiek miatt a temetőkápolnákat is neki szentelték, sőt, a katolikus liturgia azért könyörög, hogy az egyház halottainak „az örök világosság fényeskedjék”.

Mindezeket az 1900-as évek végéig nagyon sok helyen igen komolyan vették, és még a mai napig vannak, akik tartják a hozzá fűződő hagyományokat.

Miért pont ezen a napon ünnepeljük Luca napját?

Egyáltalán nem véletlen, hogy éppen december 13-án van Luca-nap. Az 1582. évi, XIII. Gergely pápa által bevezetett naptárreform előtt is ekkorra esett ez a nap, ugyanis a néphit szerint ez az év leghosszabb éjszakája és a legrövidebb napja. Mivel ez a nap a forduló, vagyis innentől kezdve a sötétség ideje csökken, a fényességé pedig nő, az időjárási és csillagászati változásokat számon tartó ősi néphagyomány jeles napként tartotta számon Luca napját.

Főleg az ország déli részein, Szeged környékén volt jellemző a mondás: „Szent Lucának híres napja a napot rövidre szabja”. Mindez magában rejtette egy új, „világosabb” időszak reményét, ám ugyanakkor azt is tartották, hogy az ördög a Luca nap és a karácsony közötti tizenkét napban támad a leghevesebben, így ekkor nagyon óvatosnak kell lenni. Ennek az oka, hogy a Sátán ilyenkor érzi hatalmának végét, fél Jézus Krisztus eljövetelétől, és kétségbeesetté válik.

Luca-napi szokások, népszokások

Számtalan, különböző Luca-napi szokás, babona, hagyomány és jóslás létezik, amelyek közül sokat a mai napig tartanak. Lássuk ezek közül a leggyakrabban előfordulókat!

Fontos, hogy a misén, ha a készítő széken állva a boszorkákat felismerte, gyorsan el kellett szaladnia, maga mögé pedig mákot kellett szórnia, hogy a nyomába eredő boszorkányok utol ne érhessék. Otthon már biztonságban volt, viszont a széket mindenképpen és mielőbb el kellett égetni. A történet szerint ilyenkor a tűzben a sok kis fadarab sikoltozni kezdett, így ha teljes csend honolt a karácsonyi hajnalon, lehetett hallani a boszorkányok jajveszékelését. Mikor elégett a szék, a kulcslyukba fokhagymát kellett dugni, egy kést pedig a bal ajtófélfába vágni, sőt, hogy a rontástól teljesen védett legyen a ház, a söprűt is keresztbe kellett állítani.

Luca naptár

A Luca naptár kevésbé ismert, mint az adventi naptár, de más is a lényege: A Luca naptár az időjárással kapcsolatos jóslásokat tartalmazza. Lényege, hogy a következő év januárjában olyan idő volt várható, mint amilyen december 13-án volt, februárban olyan, ami a következő napon. Ezt folytatták további tizenegy napon át, egészen december 24-ig, minden nap egy hónapot jelentett.

Luca tök

Magyarországon, különösen a Dunántúlon igen elterjedt hagyomány volt a Luca tök készítése. Hasonló volt a ma ismert Halloween tökhöz, a tökökbe két szemet, egy vigyorgó szájat és egy orrot faragtak. A tököket ezt követően az az ablakokba helyezték, hogy ijesztgethessék egymást. Éjszaka még egy gyertyát is meggyújtottak bennük, hogy még látványosabbak legyenek.

Luca-napi pogácsa

December 13-án minden évben bő zsírral készítették a lucapogácsát a háziasszonyok, amelyből a család élő tagjai együtt ettek. Ezt azért lényeges kihangsúlyozni, mert a halott rokonoknak is eltettek néhány darabot. Úgy tartották ugyanis, hogy az év leghosszabb éjszakáján a halottak hazatérnek, így ők ezzel várták őket. Nem volt ritka e babonából fakadóan az sem, hogy aprópénzt sütöttek bele az asszonyok, sőt, annak érdekében, hogy gazdagabb legyen az újév, morzsájából az állatok eledelébe is kevertek.

Hasonló elven alapult a Luca kása is, amelynek lényege, hogy a tejben keményre főtt, mézzel ízesített köleskása volt az aznapi menü, amelyből a ház körüli állatok is kaptak. Ezzel igyekeztek biztosítani a közeljövőben a bőséges állatszaporulatot.

Luca-napi búza, vagy Lucabúza

Ezen a napon lett elültetve az úgynevezett Luca-napi búza is, amelynek lényege, hogy ilyenkor kis tálkába búzaszemeket kellett tenni a kemence közelébe. Ezt karácsony napjáig folyamatosan öntözni kellett és minél magasabbra hajtott ki, valamint minél jobban kizöldült az ünnepekre, annál bővebb termést jósoltak a következő esztendőre. A jóslást kövezően a zöld búzát az oltár feldíszítésére használták.

A búza zöldje emellett az adventi remény beteljesülését is hivatott volt jelképezni, sőt, sokan tettek gyertyát a közepébe, így a Megváltó érkezését is hirdette. Maga a búza emellett az élő kenyér, Jézus jelképe is volt. Volt olyan, ahol szokás volt a Luca búzát az ünnepek után a saját földjeiken szétszórni, közben pedig azt mondogatták: „Neköm kinyerem, jószágomnak legelője, züld mezeje”.

Mondókázás, kotyolás, Luca-napi versek

Sok helyen még hazánkban is él az ezzel kapcsolatos hagyomány, amelynek lényege, hogy ezen a napon az adott környéken élő gyermekek meglátogatták a falu házait, mondókákkal, Luca-napi versekkel kívánnak bő termést és jószágszaporulatot, amiért cserébe finomságokat kapnak.

Hogy még biztosabbra menjenek a termés és az állatok terén, a Luca-napi alakoskodók, más néven kotyolók is segítettek, akik házról házra járva mondták termékenységvarázsló rigmusaikat. Ez volt az úgynevezett kotyolás, amely a néphagyomány szerint segítette a bőséges újesztendőt. Főként a fiúk voltak, akik kotyoltak, sokszor lopott szalmán vagy fadarabon térdelve mondják köszöntőjüket. Ezt később a gazdasszony a tyúkok alá vitte, vagy éppen a tehenek alá tette. Fontos azonban tudni, hogy amennyiben ezek a legények nem kaptak adományt, fenyegetőzni kezdtek. Olyan rigmusok maradtak fenn ebből a korból, mint például: „Egy csibéjük legyen, az is vak legyen “! Vagyis érdemes volt felkészültnek lenni, és megjutalmazni a Luca napján érkezőket.

Egy másik ismert hagyomány szerint a háziasszony vízzel fröcskölte le és kukoricával öntötte le a kotyoló fiúkat, majd libáival, tyúkjaival etette-itatta fel a földre szóródott maradék kukoricát.

Egy népszerű kotyolás szövege:

Luca-Luca, kitty-kotty, kitty-kotty
Galagonya kettő, három.
Szárazkörtét várom.

Ha nem adnak szalonnát,
Levágom a gerendát.

Ha nem adnak hurkát,
Elviszem a Julcsát.

Szabad-e Lucázni????

Szerelmi, férjfogó és -jósló hagyományok

Természetesen a különböző jóslásokból és mágikus praktikákból sincs hiány ezen a napon, és mint sok más hagyománynál, itt is a szerelem a központi téma. Az egyik legismertebb jóslás, hogy Luca estéjén 12 gombócot főztek a hajadon lányok, akik szerettek volna mielőbb férjhez menni. Minden egyes gombócba papírcetlit rejtettek, amelyekre férfinevek kerültek. A legelső, ami főzés közben feljött a víz tetejére, jósolta meg, hogy fogják hívni a jövendőbelijüket.

A cetlizést egyébként nem csak a konyhában vetették be: a tizenkét kis papírlap kerülhetett párnahuzatba is, amelyek közül minden nap egyet kellett kivenni, majd elégetni. Mármint a papírlapot, nem a párnát:) Az utolsó, ami a végére maradt, az árulta el a titkot, a jövendőbeli férj nevét.

Jósló praktika volt emellett a december 13-án vízbe tett ág is. Ha ez kizöldült karácsonyig, az azt jelezte a házban élők számára, hogy a következő évben férjhez megy a lány.

Egyéb jóslások

Természetesen nem csak a szerelemmel kapcsolatban léteznek jóslások Luca napján. Egy székely hagyomány szerint ilyenkor egy hagyma segítségével meg lehet jósolni a jövő évi időjárást. A hagymáról tizenkét réteget húztak le, amelyek közül mind a következő esztendő egy-egy hónapját jelezte. A rétegeket ezt követően megsózták, és megfigyelték, mi történik. Azokban a rétegekben, azaz hónapokban, ahol elolvadt a só, esős időre számíthattak, míg a többi réteg száraznak ígérkezett.

Luca-napi csínyek

Ezen a napon tréfálkozásból sem volt hiány, amely főként a fiatal legények csínyeiből állt. Azért voltak ilyenkor annyira népszerűek a különböző rosszaságok, mert gond nélkül a rossz szellemekre és boszorkányokra foghatták ezeket.

Luca-napi babonák

Bár a fentiek kapcsán már több különböző babonából fakadó hagyományról is szó esett, mégis végtelennek tűnik a Luca-napi hiedelmeknek a tárháza. Például komoly félelemre adott okot ezen a napon lucapuca vagy lucaasszony névvel illetett női boszorkány alakja. Ebből fakad az is, hogy bizonyos időszakban nagyon ritka női név volt a Luca, úgy tartották, hogy aki ezt a nevet kapja az „elviszi a Luca” – de ha ezt megússza, akkor is felnőtt korára házsártos, rossz természetű asszony lesz belőle. Sőt, sokan, akik december 13-án születtek, nem is tartották ezen a napon a születésnapjukat, inkább december 14-én ünnepeltek.

Szintén a babonákból fakadnak bizonyos tiltások, Luca napján például nem szabad házimunkát végezni, de még a szövés, a fonás, a tűzgyújtás, a mosás és a kenyérsütés is mind tiltólistásak voltak. Aki mégis megszegi ezeket, az magára haragítja Lucát, aki páratlan eszközökkel büntet. Vannak, akik szerint orsót hajít a fonó asszonyokhoz, összegubancolja a fonalat, a varró nők tyúkjainak fenekét bevarrja, így ők a tojástól is elesnek. Kenyeret pedig csak az süssön, akit nem zavar, hogy lapos lesz, ugyanis Luca rávág egyet a lapátjával. Fontos, hogy ezen az egy napon még kölcsönkérni sem szabad, ugyanis a december 13-án kölcsönbe adott lábasnak is bottal ütheti a nyomát az ember.

A boszorkányok és az ártó szellemek ellen is érdemes volt védekezni ilyenkor a néphagyomány szerint. Például fokhagymával dörzsölték be a jószágok fejét, lefekvés előtt pedig a ház minden lakója fokhagymás kenyeret evett. Sőt, a biztonság kedvéért hamut is szórtak a kapuk elé!

Hogy lehetnek ilyen sokfélék a szokások?

Elképesztően színesek és sokfélék a Luca napjához kapcsolódó hagyományok, babonák és szokások, ami egyébként nem meglepő. A néphagyomány ugyanis kétféle Lucát tart számon: az egyik jóságos, míg a másik gonosz boszorkány. Magyarországon inkább az utóbbi volt jelen a köztudatban, sőt, a legtöbb helyen úgy vélték, hogy ilyenkor szabadon garázdálkodhatnak a gonosz szellemek és a boszorkányok, akik ellen fontos a megfelelő módon védekezni. Mindez főként abból fakadhatott, hogy a Gergely-naptár bevezetése előtt december 13-a volt az év legrövidebb napja, így tulajdonképpen nem is olyan meglepő, hogy baljós dolgokat kapcsoltak hozzá.

Luca-nap Olaszországban

Olaszországban egészen pontosan Santa Luciára emlékeznek ezen a napon, ugyanis a szent a legenda szerint Siracusában született. Egy igen komoly csodát is véghezvitt itt, amikor az 1646-os nagy éhínség idején az éhező lakosság hozzá imádkozott segítségért. Ekkor egy galamb szállt le a katedrális tetejére, ezzel egyidőben pedig a kikötőbe pedig egy gabonával teli hajó érkezett – mindezt a nép egyértelműen Santa Lucia tettének tulajdonította. Annyira éhesek voltak, hogy azonnal megfőzték a kapott gabonát és egy kis olajjal ízesítve felfalták. Az egyik legenda szerint mindez Luca szülővárosában, Siracusában történt, míg mások úgy mesélik, Palermo volt a helyszín.

Ám az bizonyos, hogy innen ered a hagyomány, mely szerint Szicíliában Lucia napján nincs se kenyér, se tészta az asztalon, kizárólag magát a búzát fogyasztják. Olyannyira komolyan veszik mindezt, hogy a pékségek zöme ilyenkor zárva tart, de a cukrászdák is csak lisztmentes édességekkel kedveskednek a vendégeiknek. Nagyon sokan eszik ilyenkor az úgynevezett arancinot, amely egy ropogós aranyszínűre sült, töltött rizsgolyó, a receptjét pedig még a szaracénektől eredeztetik. Létezik hússal, gombával, spenóttal kolbásszal, lazaccal, de még csokival töltött verziója is.

Luca-nap Svédországban

A svéd tradíciók között igen előkelő helyet foglal el Luciadagen, azaz Luca-nap, ugyanis ezen a napon kezdetét veszi a karácsonyi időszak, és számos, érdekes rituáléval töltik a napot.

December 13-a reggelén a család legidősebb lánygyermeke korán kel, fehér ruhába öltözik, a fején örökzöld koszorút visel és testvéreivel közösen kávét – amelyet ezen a napon Luca kávéjának neveznek -, valamint péksüteményt – Luca kenyeret – visznek be a szülőknek, akik még az ágyban pihennek. A fiúk csillagokat, a lányok pedig égő gyertyákat tartanak a kezükben, így emelve a hangulatot.

Emellett a különböző településeken, sőt, az iskolákban is saját Luciákat választanak, ami itt nagyon komoly versenynek számít, a jelöltek még a helyi újságokba is bekerülnek. A templomokban a választott Luciák 7 égő gyertyával ellátott koszorúval a fejükön vonulnak végig, míg a többiekkel az ünnephez méltó dalokat énekelnek.

Láthatod, hogy elképesztően sokféle hagyomány és babona áll a Luca-nap mögött, amelyek közül sokan érdekes módon még ma is köztudatban maradtak, bár nem mindegyiket gyakoroljuk már manapság. Sokan a fiatalabb generáció tagjai közül is jól ismerik a Luca székét vagy éppen a gombócfőzési jóslási technikát.

Az biztos, hogy ez egy igazán különleges nap, így érdemes valamilyen nekünk tetsző hagyományt szokássá alakítani december 13-án!

Hangold barátaidat is az ünnepre, oszd meg velük ezt a cikket!