Farsang Mohácson, a busójárás ünnepe

A farsangi, vagy karneváli felvonulások a világ minden táján megtalálhatóak, a világhírű riói és velencei karneváli felvonulások mellett vannak kevésbé ismertek, de hasonlóan érdekesek, mint az előbbi kettő. Nekünk magyaroknak az busójárás a télűző felvonulásunk, amelyet minden évben Mohácson rendeznek meg, így már a neve sem egyszerűen busójárás, hanem mohácsi busójárás. A busójárás napjainkban is nagyon népszerű Magyarországon, és sok turista is ellátogat Mohácsra, hogy megnézhessék ezt a hagyományos eseményt.

Mi az a busó? Ki rejtőzik a maszkok mögött?

A busójárás főlátványossága és -szereplője maga a busó. A busó egy szörnyalak, ami félig ördögi, félig emberi kinézetével kiválóan alkalmas a mindennapokból történő kilépésre, a zaj- és zavarkeltésre, a tél elűzésére.

A busók sokan vannak, de mégis mind különbözőek. A busó tulajdonosa a saját kedve szerint (a hagyományos megjelenést meghagyva) alakítja a busójának kinézetét. A hagyomány része, hogy a felvonuló busók többségében csoportokba tömörülnek és a különböző csoportok igyekeznek a többi csoportnál viccesebb, különlegesebb megjelenést adni maguknak.

Persze létezik a mai napig olyan vállalkozás is, ami busóálarcokat készít másoknak a felvonulásokhoz. Ha te is szeretnél busóálarcot, kattints át ide. Fontos azonban tudnod, hogy busóálarcot, a hagyományok szerint, csak mohácsi személy vehet fel és hordhat, de otthonodba dísznek készíttethetsz egyet.

A busó elmaradhatatlan része a szokás szerint fűzfából faragott és állatvérrel festett ördögálarc, amelyek egyedileg készülnek el, sajátos vonásokat és kinézetet kölcsönözve a viselőjének. Az álarcoknak van szemük, szájuk, amely mosolyog és a rikító fehér fogaik is jól látszanak. Ehhez az álarchoz gyakran kapcsolódik még bajusz vagy szakáll is az egyediség kedvéért. A busóöltözék kötelező része még a fejhez tartozó 2 szarv is, ezek tovább fokozzák az ördögi kinézetet, ez is minden jelmezen megtalálható, alaptartozéka a busó megjelenésének.

A hagyományos busó viselet a birkabunda kabát és csuklya, amely az álarccal együtt viselve teljesen elfedi a viselőjének kilétét. A ruha azonban nem csak ennyiből áll: bundás felsőrész mellett hosszú nadrágot viselnek, ami sokszor ki is van tömve a minél groteszkebb megjelenés kedvéért, valamint fontos összetevője még az öltözéknek a busó bocskora. A maskara kiegészítője lehet még az öv vagy lánc, esetleg kötél, ami összefogja a ruhát.

A busójárás egyik célja a zajkeltés ezért minden busónál megtalálható legalább egy olyan kellék, amely erre alkalmas. Ezért tehát a busójárás hangzavarában felismerheted állandó tartozékként a kolompot, a kereplőt, tülkölőt és még gyakori a fabuzogányt is.

A jankele és a sokaclány is „jár” a busó mellett

A szépbusó vagy sokaclány

Az izgalmas és ijesztő kinézetű busók mellett felvonulnak a szépbusók, vagy más néven sokaclányok is. A busójárás alapjaiban kapcsolódik a sokácsághoz és ez a felvonuló a nevében hordozza ennek emlékét. A sokaclány hagyományos sokác női népviseletbe öltözve halad a busók oldalán az ünnepi menetben. Segítséget nyújt a haladásban, tájékozódásban a faálarcos busóknak, ugyanis a busómaszk nem enged túl sokat látni a maszkon kívüli világból.

A sokaclány a sokác népviselet szerint öltözik fel: egy fehér blúz, egy piros díszes szoknya és fekete vastag kendő a hagyományos öltözéke, de a hagyományos öltözet mellett még szemüket, arcukat eltakaró maszkot és kendőt is viselnek a felvonulás alkalmával.

A jankele

A felvonuló busók és sokaclányok között megjelenik egy harmadik ismertebb karaktere is a busójárásnak, ők a jankelék. A jankele teljesen különbözik a másik két felvonuló maskarától, se nem szörny, se nem hagyományos öltözékű, se nem nő, sem férfi. A jankele egy rongyokba bújt alak, aki ugyancsak rongyokkal takarja el az arcát vagy korommal maszkírozza magát felismerhetetlenné.

Feladata is fontos, mert míg a busó zajt kelt, a sokaclány pedig a busó szeme, addig a jankele távol tartja a másik kettőtől a bámészkodókat. A túl közel merészkedőket megcsapkodja a korábban hamuval és liszttel, de manapság már csak rongyokkal megtöltött zsákjával.

A jankele alakhoz is kapcsolódik egy legenda, amely szerint volt egy öreg zsidó kereskedő Mohácson, aki utcáról utcára járva nyersbőröket vásárolt. A gyerekek gyakran csúfolták őt egy mondókával a kinézete miatt, amely a történet szerint a következő volt:

– „Jánkele gri, jánkele gri, jánkele gri, kell e nokedli?”

Az öregember a gyerekek csúfolódására válaszul a bőrökkel teli zsákkal feléjük csapott, ezzel fejezve ki nem tetszését.

Hogy ez a történet igaz-e vagy sem, nem tudható. Egyes kutatók szerint a jankele karakter inkább a helyi német közösséghez kapcsolható, de sajnos források híján az eredete bizonytalan.

A busójárás eredte, története, legendája

Eredete

A mohácsi busójárás egy hagyományos karneváli rendezvény, amelynek gyökerei a 18. századig nyúlnak vissza. Legalábbis ebből az időből származnak az első magyar írásos emlékek, amelyek említik a busójárás hagyományát. Vélhetően már jóval korábban elindult a szokás kialakulása, de a történészek szerint nem Mohácson és még csak nem is magyar területen kezdődött a busójárás története, hanem valahol a mai Bosznia-Hercegovina területén.

Innen jutott el hazánkba egy kis dél-szláv etnikum, a sokácság. Ez a szláv népcsoport fokozatosan északra húzódott, – valamint a török uralom alatt elnéptelenedett területekre betelepítések által jutott el – és hozta magával hazájából a télűzés ilyesfajta szokását. A sokácok hazánk déli területein – többségükben Bácskában és Baranya megyében – telepedtek le, ez utóbbi része a mai napig is Mohács települése.

A hagyomány mai formáját a sokácság letelepedése után, az egykori magyar királyság területén érte el a 18. – 19. század folyamán.

A legenda

A mohácsi busójárás legendája szerint a hagyomány megjelenése a törökök elűzéséhez kapcsolódik. A történet a magyar hadak mohácsi vereségét és a király halálát követően kezdődik, amikor a török megszállás és elnyomása elől menekülő mohácsi sokác lakosság a mohács-szigeti mocsaras területen talált menedéket. Mivel a mocsár kiváló rejtekhely volt, ezért a szerencsésen elmenekült és elrejtőzött mohácsiak évekig bujkáltak, amikor egy nap az egyik öreg így szólt a többiekhez:

Erre az eseményre készültek el az első álarcok és maskarák, amelyeket felöltve, hangos zajt csapva akkora sikert arattak a mohácsiak, hogy a törökök elmenekültek városból.

A mondával ellentétben történelmi tény, hogy a terület 1682-ben szabadult fel a török befolyás alól, majd ezt követően az elnéptelenedett területekre települtek be a sokácok. Így erről a legendáról biztosan tudjuk, hogy csupán kitaláció, ami persze így is izgalmas eredettörténetet kínál a busójárás hagyományának.

A busójárás eredte, története, legendája

A busójárás egy szimbóluma és célja a tél elűzésének és a tavasz köszöntésének, amely a hagyományos népi vallásosság és varázslás része. Fontos célja volt még, hogy jó termést és egészséget hozzon a következő évre azoknak, akiknek házát meglátogatták a busók.

Ma már nem csak falusi házakat látogatnak meg a busók, hanem február közepén rendezett többnapos programsorozat várja a Mohácsra látogató érdeklődőket. A programsorozat érdekes látványosságokat kínál felnőtteknek, gyerekeknek, a gasztronómia iránt érdeklődőknek, a zene és tánc kedvelőinek, a múzeumba látogatóknak és még sok mindenkinek, aki szereti a hagyományőrző programok széles skáláját. A rengeteg program közül mégis a legérdekesebb, amikor a híres busók átkelnek a Dunán, aztán kisérőikkel a jankelékkel, valamint a sokaclányokkal végigvonulnak a városon, máglyát gyújtanak és a tél koporsóját rituálisan elégetik.

A busók egy csoportja, akiket „Dunai átkelés” csoportoknak neveznek, 1990 óta minden farsangvasárnapon, a busójárás alkalmával átkel a Dunán a mohácsi-szigetről indulva a Sokac révig evezve. Az 50 főt számláló csoport ezzel idézi fel a legendát, amelyben az első busók megérkeztek Mohácsra elijeszteni a törököket. Az érdekesség a dunai átkelésben az, hogy az erős dunai sodrásban, teljes busó maskarában, saját készítésű ladikokon hajtják végre a korántsem veszélytelen átkelést.

A dunai átkelést követően ez a csoport egyesül a többi busó csoporttal és megkezdődik a felvonulás, ahol a résztvevők kereplőkkel, dudákkal vagy kiabálva hangos zajt csapnak és űzik el a telet. A felvonulás közben gyakran hallani a „bao-bao” kiáltást is, ami – úgy, mint az álarc – a busójárás hagyományos része. A busók vonulása végén következik a máglyagyújtás, amely körül tánc és farsangolás kezdődik.

A busók szerepe itt még nem ér véget. Farsangvasárnapot követően, húshagyókedden újból végigmennek a városon a busócsoportok és a főtérre érve ismét máglyát gyújtanak. Ekkor azonban nem farsangolás kezdődik, hanem máglyára helyezik a tél koporsóját, ami a tél elbúcsúztatásának egy újabb szimbóluma.

A mohácsi busójárás van máshol is?

Az Euronews cikke egészen érdekes hasonlóságokat tár fel a magyarországi busójárás, valamint más európai országokban tartott farsangi felvonulások között. A cikk szerint a farsangi időszakban több európai ország több városában is tartanak felvonulásokat, de a svájci Lötschental város utcáin, a spanyol La Vijanera fesztiválon és Olaszország egyes felvonulásain is hasonló jelmezeket viselő, maszkos és kolompot rázó figurák jelennek meg. Bulgáriában pedig már évszázadok óta tartanak felvonulásokat hasonló jelmezekben, mint a magyarországi busójárás résztvevői.

Az említett városok farsangi karneváljai közül a svájci az, amelyen olyan busónak látszó maskarák jelennek meg, amik valóban nagyon hasonlítanak a mohácsi busójáráson megjelenő figurákkal.  A különbség azért mégis szemmel látható, habár kifordított birkabőr, kitömött nadrág és bocskor dukál mindkét esemény résztvevőinek és fontos része a felvonulásnak a zajkeltés, a fából készült maszkokon már kevésbé látszik hasonlóság. Míg a magyar busójáráson a maszkokon egy torz, vigyorgó ember ábrázat jelenik meg, addig a „svájci busók” maszkjai egyértelműen rémalakok. 

Az Euronews által megszólaltatott szakértő véleménye szerint a rengeteg hasonlóság ellenére a magyarországi busójárás, illetve a svájci és a többi nyugat- és dél-európai alakoskodó felvonulás között nincs összefüggés. Nem valószínű az sem, hogy a svájci, spanyol, vagy éppen olasz farsangi szokások befolyásolták volna a sokác és magyar eredetű mohácsi busójárást, de annak is kevés az esélye, hogy mindez fordítva történt volna.

Annál valószínűbb azonban, hogy a több szláv országban tartott farsangi felvonulás és azok közül is a bolgár télűző alakoskodás rokonságban állnak egymással és a magyar busójárással.  

Ha szeretnéd magad is megnézni más országok, busójáráshoz hasonló farsangi télűzését, akkor ellátogathatsz a svájci Lötschentalba, Spanyolországba a La Vijanera fesztiválra vagy az Olaszország részét képező, Szardínia szigetén található Mamoiada-ba vagy Ottana-ba.

Mikor van a busójárás?

A mohácsi programok már torkos csütörtökön vagy másik nevén kisfarsangon elkezdődnek (nem összekeverendő a szeptember 29.-i Mihály naptól a november 25.-i Katalin napig tartó kisfarsanggal) és a következő héten húshagyókeddig folyamatosan látványosságokkal szolgálnak a látogatóknak a városban. A busójárás farsangvasárnapon és húshagyókedden van, ezek dátuma azonban sosem határozott dátum, hanem évről évre változik.

A farsangi időszak minden évben január 6-tól, a vízkereszt napjától kezdődik és hamvazószerdáig tart. A január 6-a az egyedüli állandó dátum a farsangi időszakban. A hamvazószerda időpontja és az összes többi farsanghoz kötődő esemény dátuma is változó, mert a húsvét időpontjához igazodik. Húsvétot a tavaszi napéjegyenlőség után első holdtölte utáni vasárnapra számítják ki, ami március 22. és április 25 közé eshet. Húsvét vasárnapját hét héttel előzi meg a farsangvasárnap, ami így sajnos ugyancsak mindig más dátumra esik.

Az UNESCO szellemi-kulturális világörökségi listájára is felkerült a busójárás

A busójárás kiemelkedően fontos az itt élő emberek számára, ami megmutatkozik abban, hogy évről évre több résztvevővel (immár 1300) és rengeteg nézővel számolhat Mohács. A busójárás a kultúra és a hagyomány őrzője, amely örömmel és jókedvvel tölti el a résztvevőket és a nézőket egyaránt.

Ennek elismerésére az UNESCO 2008-ban kezdte el előkészíteni a busójárás felvételét a szellemi-kulturális világörökségi listájára. 2009-ben az éves kormányközi bizottsági ülésen a 111, a listára felkerülni kívánó hagyomány között a mohácsi busójárást is megvitatta.

Az eljárás lefolytatása után méltán került az UNESCO szellemi-kulturális világörökségi listájára immár nem sokác, hanem magyar kulturális örökségként. Nem csupán a busójárás néven minden évben megrendezett felvonulás tartozik a világörökségi listára, hanem a hozzá kapcsolódó szokások, alakok, jelmezek egyaránt.