Nagycsütörtök

Szerző: | 2024.03.08.

C

Reklám

B

Reklám vége

Kapcsolódó cikkeink

Nagycsütörtök, a húsvéti triduum, vagyis húsvéti szent háromnap kezdete, egy különleges nap a keresztény hitéletben, amikor is megemlékezünk Jézus utolsó vacsorájáról és az oltáriszentség alapításáról. A nagyhét elsőnapja a húsvéti előkészület része, amely bevezeti a húsvéthoz vezető eseményeket. A cikkünkben megismerkedhetsz a nagycsütörtök történetével, a hagyományok gazdag tárházával, az egyházi liturgiákkal és a népszokásokkal, amelyek az idők során alakultak és tovább élnek a közösségekben

Mi nagycsütörtök, mi történt ezen a napon?

Nagycsütörtök az a nap a keresztény naptárban, amely Jézus Krisztus keresztre feszítése előtti utolsó napjának, utolsó vacsorájának, valamint elárulásának emlékét őrzi, és egyben a szenvedéstörténet kezdetét jelöli. Ez a nap az oltáriszentség születésnapjaként is ismert, amikor Jézus a kenyérrel és borral megteremtette az eucharisztiát.

A néphagyomány számos elnevezéssel illeti ezt a napot, mint például “csonkacsütörtök” vagy “zöldcsütörtök”, utalva a természet újjászületésére és arra a spirituális megújulásra, amelyet ez az időszak hoz.

Az utolsó vacsora

Jézus Krisztus utolsó vacsorája a keresztény hagyományokban és a Biblia Újszövetségében is meghatározó esemény, amely mély vallási és szimbolikus jelentőséggel bír. Az utolsó vacsora Jézus és tanítványai közötti utolsó közös étkezés volt Jeruzsálemben, röviddel Jézus elfogatása előtt. Az utolsó vacsora valószínűleg a zsidó vallás pészách ünnepének széder esti vacsorája lehetett, amivel a zsidók megemlékeznek Egyiptomból való szabadulásukról és 40 éves bolyongásunkra a sivatagban.

Az evangéliumok szerint az utolsó vacsora során Jézus megosztotta tanítványai között a kenyeret és a bort, amelyek az ő testét és vérét szimbolizálták, előre jelezve szenvedését és halálát az emberiség megváltása érdekében. Ezzel a cselekedetével Jézus alapította meg az oltáriszentséget, ami a keresztény liturgia központi eleme lett.

Az utolsó vacsora során, egy másik mélyen jelentőségteljes esemény is történt: megjósolta saját elárulását. Az evangéliumok leírják, hogy Jézus tudatában volt annak, hogy a tanítványok közül egy hamarosan elárulja őt. Ezt a tudást megosztotta tanítványaival, mondván:

|

Bizony mondom nektek, hogy egy ti közületek elárul engem.

Máté 26:20-35, Károli biblia

Jézus elárulásának megjóslása a közelgő tragédia előhírnöke volt. Jézus tudta, hogy szenvedés és halál vár rá, mégis vállalta ezt az áldozatot az emberiségért. Jézus, habár tudta tanítványai és követői gyengeségeit és hibáit, mégis megbocsátott nekik, és ezzel az emberi bűnösség és a megbocsátás kérdését helyezte a keresztény hit középpontjába.

Jézus elárulása a Getsemáni kertben

Az utolsó vacsorát követően, Jézus és tanítványai a jeruzsálemi Olajfák hegyénél található Getsemáni kertbe vonultak, ahol Jézus az éjszakát átvirrasztva imádságban töltötte, készülve az előtte álló próbatételekre. Ez a helyszín vált Jézus elárulásának színterévé. A Biblia leírásai szerint Jézus mély szorongást és gyötrelmet érzett ezen az éjszakán, tudva, hogy hamarosan bekövetkezik árulása, elfogatása, majd kereszthalála.

Duccio di Buoninsegna Júdás csókja

Júdás csókja Duccio di Buoninsegna 13. századi festményén. Kép forrása: artbible.info

A Getsemáni kertben töltött idő alatt Jézus különvált tanítványaitól, egy kis távolságra ment, hogy imádkozzon. Kérte őket, hogy maradjanak ébren és imádkozzanak vele, ám ők elaludtak. Imájában Jézus arra kérte az Atyát, ha lehetséges, kerülje el őt ez a keserű pohár, de végül alázatosan elfogadta az Atya akaratát, mondván:

|

Ne az én akaratom legyen meg, hanem a tied.

Lukács 22:42

|

Ezután kiment, és szokása szerint elindult az Olajfák-hegyére. A tanítványok is elkísérték. Amikor odaért, kérte őket: „Imádkozzatok, nehogy kísértésbe essetek!” Aztán odébbment, úgy egy kőhajításnyira, és térdre borulva imádkozott: „Atyám, ha akarod, kerüljön el ez a kehely! De ne az én akaratom teljesüljön, hanem a tied!” Megjelent neki az égből egy angyal, és megerősítette. Halálfélelem kerítette hatalmába, és még buzgóbban imádkozott. Verejtéke mint megannyi vércsepp hullott a földre. Aztán abbahagyta az imát, és visszament a tanítványokhoz. Azok közben elaludtak bánatukban. Rájuk szólt: „Miért alusztok? Keljetek fel és imádkozzatok, nehogy kísértésbe essetek!”

 Lukács 22:39–46

Jézus imádsága után, még a kertben tartózkodásuk alatt, Júdás Iskáriótes, egy a tanítványok közül, aki előre megállapodott a főpapokkal Jézus elárulásáról, egy csapat katonával és szolgákkal érkezett a kertbe. Júdás előre megbeszélt jelként egy csókkal árulta el Jézust, ezzel lehetővé téve az őrizetbe vételét.

Jézus elárulása és elfogatása a Getsemáni kertben így vált az emberi gyengeség és isteni erény, valamint az áldozatvállalás és a megváltás örök történetének kulcsfontosságú részévé.

Jézus Getsemáni kertbéli virrasztására emlékezve ilyenkor nagycsütörtökön a hívők egy virrasztási ceremónián vesznek részt is, amely során késő estig tartó imádságokkal idézik fel Krisztus szenvedésének és imájának mélységét, valamint a tanítványok próbatételét.

C

Reklám

B

Reklám vége

Vallási hagyományok Nagycsütörtökön

Ez a nap vallási ceremóniák sorát indítja el, ilyen a lábmosás szertartása, amely Jézus alázatos cselekedetét idézi fel, amikor a tanítványai lábát mossa meg, kifejezve ezzel a szeretet és a szolgálat szellemét:

|

Húsvét ünnepe előtt történt: Jézus tudta, hogy elérkezett az óra, amikor a világból vissza kell térnie az Atyához, mivel szerette övéit, akik a világban maradtak, mindvégig szerette. Vacsora közben történt, amikor a sátán már fölébresztette az áruló Júdásnak, Simon fiának szívében a gondolatot, hogy árulja el. Jézus tudta, hogy az Atya mindent a kezébe adott, s hogy Istentől jött és Istenhez tér vissza. Mégis fölkelt a vacsora mellől, levetette felsőruháját, fogott egy vászonkendőt, és maga elé kötötte. Aztán vizet öntött egy mosdótálba, majd hozzáfogott, hogy sorra megmossa, s a derekára kötött kendővel megtörölje tanítványainak a lábát. Amikor Simon Péterhez ért, az tiltakozott: „Uram, te akarod megmosni az én lábamat?!” Jézus így válaszolt: „Most még nem érted, amit teszek, de később majd megérted.” Péter tovább tiltakozott: „Az én lábamat ugyan meg nem mosod soha!” „Ha nem moslak meg – felelte Jézus –, nem lehetsz közösségben velem.” „Akkor, Uram, ne csak a lábamat, hanem a fejemet és a kezemet is!” – mondta Simon Péter. De Jézus ezt felelte: „Aki megfürdött, annak csak a lábát kell megmosni, s akkor egészen tiszta lesz. Ti tiszták vagytok, de nem mindnyájan.” Tudta, hogy ki árulja el, azért mondta: „Nem vagytok mindnyájan tiszták.” Amikor megmosta lábukat, fölvette felsőruháját, újra asztalhoz ült és így szólt hozzájuk: „Tudjátok, mit tettem veletek? Ti Mesternek és Úrnak hívtok, s jól teszitek, mert az vagyok. Ha tehát én, az Úr és Mester megmostam lábatokat, nektek is meg kell mosnotok egymás lábát. Példát adtam, hogy amit én tettem, ti is tegyétek meg.”

János 13:1–15 – A lábmosás

Ezt szokást megtartva, hajdanán a papok az összes hívő lábát megmosva szolgálták közösségüket. Napjainkban ez a szokás főként a székesegyházakban él tovább, ahol a püspök végzi el a lábmosást, tizenhárom kanonokkal, esetleges kispapokkal vagy azonos számú szegénnyel.

Nagycsütörtökön a bűnös hívek bűnbocsánatot nyernek, a templomok csendbe burkolóznak, és az oltárokat megfosztják díszítéseiktől, hogy a Krisztus szenvedésének komolyságát hangsúlyozzák.

A nap egyetlen nagymiséje alatt, az orgonák, csengők és harangok utoljára szólalnak meg, aztán nagyszombatig csendben maradnak. Népies kifejezéssel: “megsüketülnek” a harangok erre az időszakra. A néphiedelem szerint a harangok nem csak, hogy elnémulnak, hanem elhagyva eredeti helyüket mind Rómába mennek.

Kopeczky Mihály és a néma harangok története

Egy népszerű történet is fennmaradt a harangok elnémulásáról. Régen közismert szólás volt a harangok elnémulása miatt, hogy nagycsütörtökön a harangok „Rómába mennek”. 1674-ben, nagyszombat napján, a Római Szent Péter-bazilikában a sekrestyés egy alvó, idegen fiúra bukkant a harangtoronyban. Amikor felébresztették, a fiú zavartan nézett körül, majd latinul mesélte el, hogy ő Kopeczky Mihály, egy diák Késmárkról, aki mindig is látni akarta Rómát és a híres templomait.

Miután hallotta, hogy húsvétkor a harangok Rómába repülnek, úgy döntött, ő is velük tart. Felkúszott a késmárki toronyba, a nagy harang belsejébe bújt, és magát a harang nyelvéhez kötötte. Aztán hirtelen úgy érezte, mintha a levegőbe emelkedett volna, és ezután eszméletét vesztette, amíg a Szent Péter sekrestyése fel nem ébresztette. Kopeczky története nagy figyelmet keltett Rómában, és mivel pártfogókra talált, sosem tért vissza hazájába, Magyarországra.

Mikor van nagycsütörtök?

Nagycsütörtök a húsvéti ünnepek – vagyis húsvétvasárnap és húsvéthétfő – előtti csütörtökre esik, vagy más néven a nagyhét csütörtökére. Nagycsütörtök dátuma változó, mivel a húsvét időpontja a holdnaptár szerint kerül kiszámításra: az első tavaszi telihold utáni első vasárnapon veszi kezdetét húsvét és innen visszaszámolva az első csütörtök ez a nap. Ennek megfelelően nagycsütörtök általában március végén vagy április elején van, pontosan húsvétvasárnap előtti 3. napon.

Az elmúlt években és az elkövetkező években az alábbi napokra esett és fog esni nagycsütörtök:

 

  • 2019: április 18., csütörtök
  • 2020: április 9., csütörtök
  • 2021: április 1., csütörtök
  • 2022: április 14., csütörtök
  • 2023: április 6., csütörtök
  • 2024: március 28., csütörtök
  • 2025: április 17., csütörtök
  • 2026: április 2., csütörtök
  • 2027: március 25., csütörtök
  • 2028: április 13., csütörtök
  • 2029: március 29., csütörtök
  • 2030: április 18., csütörtök
  • 2031: április 10., csütörtök
  • 2032: március 25., csütörtök
  • 2033: április 14., csütörtök
  • 2034: április 6., csütörtök
  • 2035: március 22., csütörtök
  • 2036: április 10., csütörtök
  • 2037: április 2., csütörtök
  • 2038: április 22., csütörtök
  • 2039: április 7., csütörtök
  • 2040: március 29., csütörtök
  • 2041: április 18., csütörtök
  • 2042: április 3., csütörtök
  • 2043: március 26., csütörtök
  • 2044: április 14., csütörtök

Hamvazószerda és nagycsütörtök, mi a kapcsolat a két nap között?

A korai keresztényeknél hamvazószerdán a hamvazás szertartása során a püspökök a bűnösnek nyilvánított híveket – akik mezítláb, jelképezve az alázatosságot és a bűnbánatot, valamint zsákruhát viselve, mint a bűn és gyász külső megjelenítőjét – a közösség elé vezették. Az összegyűltek imádkoztak, és bűnbánati zsoltárokat énekeltek, ezután a püspökök hamut szórtak a bűnösök fejére. Ez a gesztus a megtisztulás és a bűnbánat fizikai megjelenítése volt, emlékeztetve arra, hogy „porból vagy és porrá leszel”(Teremtés könyve 3:19).

C

Reklám

B

Reklám vége

A bűnösöknek a hamvazószerdától nagycsütörtökig, tehát a húsvét előtti utolsó csütörtökig tartó időszakban nem volt szabad a templom területére lépniük), emlékezve Ádám és Éva bűne miatti kiűzetésre a Paradicsomból.

Ebben az időszakban csak a templom kapujában állhattak és a templomba igyekvőket kérték, hogy imádkozzanak értük.

Nagycsütörtökön pedig újra bebocsátást kaptak a templomba: A vezeklők a templom bejárata előtt térdre hulltak, ezt követően pedig a Miserere-zsoltárt énekelve, az összes templomajtó megnyitásával vezették be őket a szentélybe. Ez a cselekedet az egyház részéről a teljes bűnbocsánat kinyilvánítását szimbolizálta.

Babonák és népszokások nagycsütörtökön

Nagycsütörtökön a babonák és népszokások különleges szerepet kapnak a magyar hagyományokban. Ezek a szertartások és rituálék, amelyek generációkon át szálltak, ötvözik a vallási szertartásokat és a népi hiedelmeket.

Kiskanizsán nagycsütörtökön a megkonduló harangok jelére megrázták a gyümölcsfákat, azért, hogy az év folyamán gazdag termésük legyen.

Magyarbánhegyesen, amikor megszólalt a harang, a család egyik tagja kirohant a kertbe, földet vett a kezébe és szétszórta azt. A hiedelem szerint ezáltal bőséges kaportermés volt várható. Magyarbánhegyesen szabály volt, hogy nagycsütörtökön, amint a harangok elhallgattak, tilos volt fütyülni, énekelni vagy zenélni, mivel ez csak fokozná Jézus szenvedését.

Szegeden többször is előfordult, hogy a helyiek házat gyújtottak fel, próbára téve, hogy harangjaik gyorsan visszatérnek-e, ha helyi vészhelyzet adódik, például tűz üt ki vagy valaki meghalt.

Szegedi fiatal férfiak hajnali három óra körül, egymás után kukorékolva ébresztették fel az alvókat, hogy fürödni menjenek. Vélhetően szerepet játszott a szokás kialakulásában az a bibliai történet, amelyben egy kakas szólalt meg, amikor Péter apostol Jézust megtagadta.

Makón hagyományosan a református nagytemplomban a nagyhét gyászidőszakában nem használták a harangokat. Ellentétben a katolikusok kereplési szokásával, itt inkább egy emelvényen állva énekelték a zsoltárokat a templom előtt harangozás helyett. Egy másik szokás szerint tizenkét diákokból álló csoport állt a toronyban és énekelt énekeket a négy égtáj irányába.

Dusnokon nagycsütörtök estéjén a hagyomány volt, hogy a helyiek a Kálvária útját járták be. Ezt követően, még napfelkelte előtt, a Vajas patakban mosakodnak meg, szó nélkül, csendben. Ennek mosakodási szokásnak az a hit az volt alapja, hogy ezzel mosták le a bűnök által okozott betegségeket az ünnep hajnalán.

Bársonyoson az emberek nagycsütörtök estéjén megfürödtek a patakban, abban a hitben, hogy ezáltal minden betegségtől megszabadulnak.

Bakonybélben hajnalban a patakparton gyűltek össze imádkozni az emberek, ezt követően megmosakodtak. Miután megmosakodtak, vizet vittek magukkal haza, amellyel az otthonmaradók is tisztálkodhattak, sőt, még az állatokat is megmosták ezzel a vízzel.

Mezőkövesden az a hagyomány élt, hogy a ház lakói hajnalban, napkelte előtt a Kánya patakból merített vízzel locsolták körbe otthonaikat, valamint ebben a vízben meg is fürödtek azért, hogy megvédjék magukat és otthonukat a gonosztól. Húsvét hajnalán ezt a rituálét megismételték, de ekkor már szentelt vízzel végezték a szertartást.

Szil faluban a gyerekeket nagycsütörtökön a patakból vett vízzel fürdették meg, azért hogy nyáron a gyerek bele ne fulladjon a patakba.

Kisvaszarban a lakosok reggelente a kertjük végében tüzet gyújtottak, ahol a háziasszonyok elégették a szemetet. Ezt azért tették, hogy a füst irritálja a Jézust üldöző zsidók szemét, ezzel megzavarva őket, hogy az üldözők tévesszék el az irányukat.

Nagycsütörtök a magyar irodalomban

C

Reklám

B

Reklám vége

Juhász Gyula: Az utolsó vacsora

János a Mester nagy szívén pihen,
E tiszta szíven, e csöndes sziven
Pihen, de lelke a holnapra gondol
S fiatal arca felhős lesz a gondtól.

Mély hallgatás virraszt az asztalon.
Az olajfák felől a fuvalom
Hűsen, szomorún a szobába téved,
Be fáj ma a szél, az éj és az élet!

Tamás révedve néz a mécsvilágra,
Péter zokog és árvább, mint az árva,
Judás se szól, csak apró szeme villan,
Remegve érzi: az ő órája itt van!

Csak egy nyugodt. Nagy, sötétkék szemében
Mély tengerek derűs békéje él benn.
Az ajka asztali áldást rebeg
S megszegi az utolsó kenyeret!

Babits Mihály: Eucharistia

Az Úr nem ment el, itt maradt.
Őbelőle táplálkozunk.
Óh különös, szent, nagy titok!
Az Istent esszük, mint az ős

törzsek borzongó lagzikon 
ették-itták királyaik
husát-vérét, hogy óriás
halott királyok ereje

szállna mellükbe – de a mi
királyunk, Krisztus, nem halott!
A mi királyunk eleven!
A gyenge bárány nem totem.

A Megváltó nem törzsvezér.
Ereje több, ereje más:
ő óriásabb óriás!
ki két karjával általér

minden családot s törzseket.
Egyik karja az Igazság,
másik karja a Szeretet…
Mit ér nekünk a Test, a Vér,

ha szellemében szellemünk
nem részes és ugy vesszük Őt
magunkhoz, mint ama vadak
a tetemet vagy totemet?

Áradj belénk hát, óh örök
igazság és szent szeretet!
Oldozd meg a bilincseket 
amikkel törzs és vér leköt,

hogy szellem és ne hús tegyen
magyarrá, s nőjünk ég felé,
testvér-népek közt, mint a fák,
kiket mennyből táplál a Nap.

  1. márc.

Dsida Jenő: Nagycsütörtök

Nem volt csatlakozás. Hat óra késést
jeleztek és a fullatag sötétben
hat órát üldögéltem a kocsárdi
váróteremben, nagycsütörtökön.
Testem törött volt és nehéz a lelkem,
mint ki sötétben titkos útnak indult,
végzetes földön csillagok szavára,
sors elől szökve, mégis szembe sorssal
s finom ideggel érzi messziről
nyomán lopódzó ellenségeit.
Az ablakon túl mozdonyok zörögtek,
a sűrű füst, mint roppant denevérszárny,
legyintett arcul. Tompa borzalom
fogott el, mély állati félelem.
Körülnéztem: szerettem volna néhány
szót váltani jó, meghitt emberekkel,
de nyirkos éj volt és hideg sötét volt,
Péter aludt, János aludt, Jakab
aludt, Máté aludt és mind aludtak…
Kövér csöppek indultak homlokomról
s végigcsurogtak gyűrött arcomon.

Jókai Anna: Nagycsütörtök

…meg kell a mieink lábát mosni,
amíg bírja a térd és hajlik a derék,
mindig friss vizet vinni a tálban,
amíg a hús kihűl, és a lélek felég.
Habfürdő és illóolaj.
Kis, puha talpak, eleven emlék.
Gyereklábak a tenyeremben:
régen volt ez a „nemrég”.
Anyám kékeres bokája és a behajló karom –
még minden este odamennék,
szivaccsal, szappannal elbajlódva,
még mindig a szolgája lennék…
De már csak a világ maradt,
a világ egyre kérgesebb lába,
azt fürdetem, dörzsölgetem:
ne mondd, hogy hiába!

Lehet, hogy Te mész el –
lehet, hogy én:
a szürke zsírcsík megül
az edény peremén.

Az utolsó vacsorához
talán meg se hívnak,
de a kereszt alatt ott leszünk
azok közt, akik sírnak.

Forrás:

Borítókép: Leonardo da Vinci: Utolsó vacsora, pixabay.com

https://jelesnapok.oszk.hu/prod/unnep/nagycsutortok

https://mek.oszk.hu/04600/04645/html/khp0016.html

Kapcsolódó cikkek

Hangold barátaidat is az ünnepre, oszd meg velük ezt a cikket!

Kapcsolódó cikkeink
C

Reklám

B

Reklám vége

Legújabb cikkeink
C

Reklám

B

Reklám vége