Halottak napja

A november másodikára eső halottak napja egy olyan ünnep, amelyet a világ minden sarkában megtartanak. A hétköznapi emberek nem hétköznapi ünnepe ez: ősökre, a halott rokonokra, ismerősökre, barátokra emlékezünk eltérő rítusok, szokások keretei között. Nagyon színes képet ad az az emberiség kultúrájáról, ha végignézzük, miképp viszonyulnak ehhez az emberek egy-egy vidéken.

Főoldal 9 Őszi ünnepek 9 Halottak napja – november 2.

Mi a különbség a halottak napja és a mindszentek ünnepe között?

A halottak napja – a régi magyar népnyelv szerint a lölkök (lelkek) napja – a köztudatban összemosódik a november elseji mindszentek vagy mindenszentek napjával, ahogy az ünnepkörhöz kapcsolódó profán szokások, népi hiedelmeken alapuló rítusok és az egyházi ceremóniák is keverednek egymással. A mindszentek ünnepe a már üdvözült, vagyis a mennybe jutott lelkekről szól, míg a halottak napján minden elhunytról megemlékezünk.

Igazából a két ünnep közti különbségnek csak a katolikus egyházban van funkciója. A protestánsoknál ugyanis kétszintű a túlvilág, csak mennyország és pokol létezik, de a katolikus hit az elképzelés részévé teszi a tisztítótüzet, ahonnan csak a felfelé lehet „haladni.” A tisztítótűzbe került lelkeknek még valamilyen formán vezekelniük kell azért, hogy feljuthassanak a mennyországba, és a földi hozzátartozók imái is segítik azt, hogy „szintet lépjenek.” A katolikus egyháznak arra is megvan a receptje, hogy egy földi halandó hogy juttathatja el halott hozzátartozóját a mennyországba: bizonyos vallási rítusok, megtartóztatások révén, melyeket meghatározott időpontban kell elvégezni, hogy a tisztítótűzből az illető külső segítséggel átkerülhessen a mennyországba.

Erre a hitre alapozva vezette be az egyház a középkorban a búcsúcédulákat, azt hirdetve, hogy a teljes búcsú elnyeréséhez ennek megvásárlására is szükség van. A nyerészkedés hatalmas felháborodást váltott ki és súlyos konfliktusokhoz vezetett, mára már ezt az elemet felszámolták a rítusból.

Az ünnep története

Halottak napján sokan virágot viszünk szeretteink sírjára, és mécsest gyújtunk rajta. Az ünnepnek megvannak a maga egyházi hagyományai, melyek, mint a legtöbb esetben, itt is a pogány kultúrára építkeztek. A halottakra való emlékezés, ünneplés ősi dolog, gyakorlatilag az emberiség történetének kezdetével egyidejű.

Az ókori rómaiak őseikre és hőseikre istenként és félistenként tekintettek. A holtak tiszteletének ünnepe az ókori Rómában is létezett, ez volt a feralia, mely február 22-ére esett, szorosan összekapcsolódott caristiával, a családi ünneppel. Utóbbi a kölcsönös szeretet ünnepe volt, egy vidám esemény, melyen az élők megajándékozták egymást. Ezeken a hagyományokon sarjadt ki a keresztény ünnep. Az ókeresztény közösségekben a 3. századtól rendszeres volt a megemlékezés, és keretet is adott az egyház ennek, mégpedig a Szentmisében. Az első halottak napja, mint önálló, keresztény ünnep a hagyomány szerint először 998-ban lett megtartva, Szent Odiló clunyi bencés apát kezdeményezésére. Ekkor ugyanis már közel 200 éve létezett a mindszentek napja, mely az üdvözült (vagyis már a mennybe jutott) halott lelkek ünnepe volt, és az apát úgy gondolta, járna egy nap minden, még a tisztítótűzben várakozó elhunyt számára is.  Csak 14. században vált hivatalossá az ünnep, melyhez aztán egy hivatalos ima is társult: ez volt a Halottak Olvasója, amely 5 tizedből áll, Jézus 5 sebét társították hozzá:

|

Minden hívek teremtő és megváltó Istene, a te szolgáid és szolgálóid lelkeinek bocsásd meg minden bűneiket és ellened elkövetett vétkeiket. Hogy a mely engedelmet mindenkor óhajtottak, azt ájtatos könyörgések által megnyerhessék, ki élsz és uralkodol mindörökkön örökké. Amen.

Adj Uram örök nyugodalmat a megholt híveknek. És az örök világosság fényeskedjék nekik.

Miatyánk. Üdvözlégy Mária, malaszttal vagy teljes. Úr vagyon te veled. Te vagy áldott az asszonyok között. És áldott a te méhednek gyümölcse: a Jézus.

  1. Jézusom, a te jobb kezed sebéért és az abból kifolyó drága szent véred érdeméért, légy irgalmas minden kimúlt híveid lelkeinek.
    Asszonyunk, Szűz Mária, Istennek szent anyja! Imádj Istent a megholt hívekért, hogy szent fiadnak szenvedése és a te keserves hét fájdalmid által a purgatóriumból kiszabadulván, juthassanak az óhajtott mennyei boldogságba. Amen.

Második tized: „Jézusom, a te bal kezed sebéért…”

Harmadik tized: „Jézusom, a te jobb lábad sebéért…”

Negyedik tized: „Jézusom, a te bal lábad sebéért…”

Ötödik tized: „Jézusom, a te szent szíved mély sebéért …”

Adj Uram örök nyugodalmat a megholt híveknek. És az örök világosság fényeskedjék nekik.

Könyörögjünk. Minden hívek teremtő és megváltó Istene…

Uram, adj örök nyugodalmat e megholt híveknek, és az örök világosság fényeskedjék nekik. Nyugodjanak békességben, Jézus, Mária nevében.

Oh, szentséges Szűz Mária
A holtak vigasztalója,
Vigasztald a megholtakat,
Sebes tűzben kínlódókat.

Óh, szentséges Szentháromság,
Hozzád kiált szomorúság.
Szomorúak a te híveid,
A megholtaknak lelkeik.

Óh, szentséges legjobb Anya,
A holtak szabadítója,
Szabadítsd ki a fogságból,
A rettentő nagy kínokból,
Hogy kiáltsanak örömben
Szent vagy Isten az egekben.

Könyörögjünk. Mártírok királynéja, Szűz Mária, megkötöttük a gyászkoszorút a lélek bánatvirágaiból, melyet alázatos szívvel mutatunk neked be a kimúlt hívek lelkeinek szabadulásáért. Esdve kérünk téged, ajánld fel ezt a te szenvedő szent fiadnak, hogy irgalmának tengerében és az ő szent szívéből kiömlő vérpatakjában mossa meg a földi bűnök szennyétől a szenvedő lelkeket és vezesd őket azon égi boldogságba, melybe téged is felemelt a te szent fiad, az Úr Jézus Krisztus, ki az Atyával és Szentlélekkel él és uralkodik most és mindörökkön örökké. Amen.

Halottak napja más felekezeteknél

A halottak napja és a Mindszentek alapvetően katolikus ünnep, de a reformátusok és az evangélikusok is átvették a halottak napjához kapcsolódó szokásokat. Régen a protestánsok mellőzték a gyertyagyújtást és elkülönültek a katolikus ünneptől, a világháború okozta traumák és veszteségek azonban változtattak ezen. Jellemzően október 31-én mentek ki a temetőbe, amely a Reformáció emléknapja, ezzel kötötték össze a hozzátartozókról való megemlékezést. Mára már ezek a felekezeti különbségek elmosódtak, akárcsak a különböző ünnepek határai.

Az evangélikusok és az unitáriusok is hivatalosan elismerik az ünnepnapot. Az ortodox egyház több napot is kijelölt a megemlékezésre, a bizánci szertartásban a pünkösd előtti szombaton tartják az egyházi ünnepet, az anglikán egyházon belül pedig az adott irányzat függvénye, hogy az egyházi ünnepkör részévé teszik vagy sem a halottak napját.

Mi köze a Halloween-nek a halottak napjához, mit ünneplünk Magyarországon?

Sokan keverik ezt az eseményt az angolszász eredetű Halloween-nel is, mások pedig kikérik maguknak, hogy „Magyarországon halottak napja van”, de voltaképpen különböző ünnepekről beszélünk, amelyek még csak nem is egy napra esnek. Halloween egy, ősi, kelta hagyományokon alapuló ír ünnep, mely az ír kivándorlók kultúrájának részeként jutott el Észak-Amerikába. Ezt október 31-én tartják. A jelmezes szokások eredete ahhoz a kelta hiedelemhez köthető, hogy a holtak ezen a napon visszatérnek a Földre és beköltözhetnek az élők testébe – a megszállás ellen védekeztek a maskarával. A kelták egyben ezt a napot tartották az óév utolsó napjának is.

Az ünnep gasztronómiai jellegzetességei, illetve a töklámpás faragása már valóban amerikai „csatolmány.” A ma hagyományosan amerikainak tartott ünnep alapvetően profán elemekkel teli, és távol esik a vallásos felfogás kereteitől, illetve a vallásos mentalitás által normának tartott, keresztényileg elfogadható rítusoktól.

Halottak napi népi rítusok

A halottak napja, mint dologtiltó nap a népi hiedelmekben

Magyarországon jellemzően ünnepélyes, visszafogott, meghitt keretek közt emlékezünk meg holtjainkról, rendszerint sírhelyüknél gyújtunk mécsest. Azokért, akiknek a maradványai ismeretlen helyen találhatóak – például a háborúban estek el, vagy eltűntnek nyilvánították őket – a temetőkeresztnél, vagy más, közösségi temetőjelnél gyújtanak gyertyát a hozzátartozók.

A régi, paraszti világban ennek az ünnepnek mindig is komor, patetikus jellege volt, de azért a halottak napjához kötődött pár furcsa szokás is.

Erre a napra egyfajta dologtiltó napként tekintettek, bizonyos cselekvések tabunak számítanak a hagyományok szerint, nehogy megzavarjuk vele a holtak nyugalmát. Halottak napján a paraszti társadalomban kerültek minden munkát a földeken, és az olyan házi, háztájéki munkákat is tilos volt elvégezni, mint a takarítás, meszelés, a mosás, élelmiszer tartósítása. A régiek úgy tartották, hogy ha valaki halottak napján mosásba fog, akkor a hozzátartozói sírját víz önti el, aki pedig titkon varrogatni próbál, minden általa létrehozott öltés egy szúrás fájdalmával ér fel az elhunyt számára. A régi időkben a dologtiltás egyes részletei az egész hétre vonatkoztak, melyet halottak hetének hívtak. A földi munkák végig tiltva voltak, csak őröltettek, kukoricát morzsoltak, szalmát hordtak a szérűből ebben az időszakban.

A halottaknapi alamizsna és a halottetetés szokása a népi hiedelmekben

A magyar hiedelmek szerint több olyan nap is van, amelyet úgy tartanak számon, hogy a holtak visszatérhetnek a földre, de velük együtt minden rossz, ártó lény is hatalmat kap az élők világban. Régen ezen a napon az emberek sötétedés után nem léptek ki az utcára, mert úgy tartották, hogy a négy fal között vannak csak biztonságban, és a falvakban órákon át húzták a harangot, hogy ezáltal a lelkek szabadulást nyerjenek, illetve visszataláljanak a túlvilágra.

Ahogy a temetések után közvetlenül, úgy halottak napján is szokásban volt, hogy a megholt üdvösségéért való imádságért cserébe a koldusok, ispotálybeliek, betegek, elhagyott öregek ételt és italt kaptak. A tort megelőzően a halottas házban megvendégelték a szegények, koldusok, félkegyelműek csoportjait. Adott esetben ez meghatározott keretek között zajlott, ugyanis a halott gyakran meghagyta az alamizsnaosztás idejét és mértékét. A halottak napi alamizsnát alapvetően kenyér, kalács, bor, zsír, szalonna, köles, bab jelentette, egyes helyeken pedig mind a mai napig létezik ez a szokás.

Szegeden nagy hagyománya volt a kolduskalácsnak, melyet Mindszentek ünnepén sütöttek a háziasszonyok. A kalács tetejét gyakran mézzel vonták be, és a temető kapujában várakozó koldusoknak osztogatták, hogy imádkozzanak halottjaik lelki üdvéért. Tábén a koldusoknak font kalácsot koldustuboréknak nevezték. Székelyföldön, Csíknelnén kemencés cipót sütöttek, amelyet Isten lepénye, halottak lepénye néven emlegettek, és melegen osztották a szegények között, míg Gyergyócsomafalván, Futásfalván annyi cipót sütöttek, ahány halottja van a családnak.

 A rászoruló személyek, családok részére a pap, harangozó, koldusbíró, templomatya vitte hírül az alamizsnaosztás idejét és módját, amit rendszerint a közösség tagjai a halottas házban helyeztek el.

Innen már csak „egy lépés” az a szokás, hogy a hozzátartozók magukat a halottakat is „megetették”. Nekünk, a 21. századi európai kultúrában nevelkedett embereknek talán idegennek tűnik az, hogy a mexikói ember a sírok közé viszi az elemózsiát, pedig a régi népi hagyományaink között ott van ez az ősi szokás is a magyar paraszti kultúrában.

  • Göcsejben például a család otthonában a halottaiknak is megterítettek éjszakára: másnap a nekik szánt étel „maradékát” a koldusoknak, szegényeknek ajándékozták. Akadnak községek, ahol a mai napig egész nap sütnek-főznek az esti lakomához, melyhez vidám zene is társul. Ezzel a rossz szándékú visszajáró holtakat igyekeznek megtéveszteni.
  • Pölöskefőn, Miklósfán Kacorlakon rétest sütöttek a halottaknak
  • Kéthelyen halottak napján fehér terítő került az asztalra, s a holtaknak kenyeret, fokhagymát, sót és kést készítettek oda.
  • A délszláv eredetű Bátyán halottak napján abroszba csavart kalácsot, rétest, pogácsát, birsalmát, babot tettek az előző Mindenszentek óta elhunyt családtagok sírjára
  • Hercegszántón a templomba vitték a pogácsát, mert úgy gondolták, hogy halottak napján a holtak felkelnek a sírjukból, és a templomba gyülekeznek.
  • Zalaszentbalázson a holtaknak Mindenszentek rétese mellett bort is tettek az asztalra.

Milyen virág kerüljön a sírra?

A sírra helyezett virág nagyon sokféle lehet, de hagyományosan az európai kultúrában a krizantém volt, és még a mai nap is az egyik legkedveltebb temetői virág, amely a kegyelet és emlékezés szimbóluma. A halottak napi virágnak egyes helyeken mágikus erőt tulajdonítanak: Bácskában, egy Tompa nevű faluban a hozzátartozók sírjáról összeszedik az elhervadt virágokat, kifőzik, és az így keletkezett lével meglocsolják a vetőgabonát, ezzel védve meg azt az üszögtől. Aki azonban a sírról virágot szakít, arról budaörsi németek körében úgy tartják, hogy a halott elviszi.

Halottak napja a nagyvilágban

Skandinávia

Alla Helgons Dag-nak nevezik a holtak napját, a húsvéthoz hasonlóan mindig más napra esik október 31. és november 6. között. Az alapvető hagyományokhoz hasonlóan a családok a temetőkben mécsest gyújtanak, virágok helyett azonban örökzöldekből összeállított, adventi koszorúra emlékeztető díszt tesznek a sírra.

Guatemala

November elsején a Dia de Todos los Santos kétarcú ünnep: megvan a maga komoly oldala és a fesztiválhangulata is. A családok maguk által készített, színes textilsárkányokat eregetnek a városok és falvak terein, hogy kinyíljon a túlvilág kapuja. Visszatérnek a holtak, hogy együtt legyenek az élőkkel egy rövid időre: feldíszítik a sírokat, és ünnepi ételeket készítenek, melyet az egész család együtt fogyaszt el.

Mexikó

Hasonló a Dia De Los Muertos Mexikóban, ahol a hiedelem szerint az elhunytak visszatérnek november első két napján az élők világába. Ez valójában nagyon is élő hagyomány, a közintézményekben is állítanak oltárokat a visszatérők szellemeinek. Virágszirmokkal szórják tele, kivilágítják a sírokat és a legtöbben este a temetőkben zenés pikniket szerveznek, amely során az elhunytakat a róluk szóló kedves, vicces anekdotákkal elevenítik meg.

Japán

Az Obon fesztivál Japánban a nyári évszakra tehető. A hagyományok szerint a lámpások éjszakájaként is ismert augusztus 13.-i napon megnyílik a pokol és a menny közötti kapu, és a holtak letekintenek az élőkre. Három napon át zenés mulatságokat szerveznek, a nagyobb terekre fényfüzérek, lampionok kerülnek. A lámpásokat az utolsó nap estéjén, mintegy búcsúzásként vízbe teszik.

Kína

A Csingming vagyis a sírlesöprés napja Kínában az ősök napját jelenti. Százmilliók kelnek útra, hogy ellátogassanak távoli vidékeken nyugvó szeretteik sírjához: kedvenc dolgaikat, ételeiket viszik nekik, és gyakran ilyenkor hamis pénzt égetnek, ami szintén a holtak ajándéka.

A halottak napja a magyar irodalomban

Nézzünk néhány verset, megemlékezést költőink tollából, amikkel elhunyt szeretteinkre emlékezhetünk:

Juhász Gyula Consolatio

Nem múlnak ők el, kik szívünkben élnek,
Hiába szállnak árnyak, álmok, évek.
Ők itt maradnak bennünk csöndesen még,
Hiszen hazánk nekünk a végtelenség.

Emlékük, mint a lámpafény az estben,
Kitündököl és ragyog egyre szebben
És melegít, mint kandalló a télben,
Derűs szelíden és örök fehéren.

Szemünkben tükrözik tekintetük még
S a boldog órák drága, tiszta üdvét
Fölissza lelkünk, mint virág a napfényt
És élnek ők tovább, szűz gondolatként.

Ady Endre: Halottak napján

Halottja van mindannyiunknak,
Hisz’ percről percre temetünk,
Vesztett remény mindenik percünk
És gyászmenet az életünk.

Sírhantolunk, gyászolunk mindig,
Temetkező szolgák vagyunk!
– Dobjuk el a tettető álcát:
Ma gyásznap van, ma sírhatunk!

Annyi nyomor, annyi szenny, vétek
Undorít meg e sárgolyón…
Hulló levélt hányszor feledtet
A megváltó, a gyilkos ón!…

Óh, hányszor kell a sírra néznünk,
Hogy vigasztaljuk önmagunk –
– Dobjuk el a tettető álcát:
Ma ünnep van, ma sírhatunk!…

Babits Mihály Mindszentek

Mindenszentek: hideg ősz
bolyg a szellem fázva,
fázó népség temetőz
sírokon gyertyázva.

Jaj az év temető,
mindennap egy holt,
minden napra minden éj
ráírja, hogy: Volt.

Juhász Gyula Temető

A hervadás bús pompájában áll most
A temető. Ó, mennyi szín, derű,
Fehér és lila őszi rózsatenger,
Mely hullámzik az enyészet szelére.

 Egy alacsony pad vár rám pihenőül,
Előtte zöld deszkából ácsolt apró
Sírdomb szelíden mosolyog a fényben.
Fölöttem magyar égnek végtelenje,
Előttem a határtalan magyar táj.

E kicsi sírban egy csöpp lányka szunnyad,
Mint elhervadt virág az ősi kertben.
Köröttem mindenütt békés keresztek
S mély nyugalom beszédes csöndje hallgat.
Mely minden bölcsességnél igazabb.

E kicsi hant előtt, e nagy magányban
Megölelem az édes életet,
Mely ragyogást küld jeltelen sírokra
S virágözönt az ódon temetőkbe
S az őszi nap csókjával arcomon
Megindulok rózsásan, dalosan,
A boldog elmúlás víg vőlegénye.

Kosztolányi Dezső Halotti beszéd

Látjátok feleim, egyszerre meghalt
és itt hagyott minket magunkra. Megcsalt.
Ismertük őt. Nem volt nagy és kiváló,
csak szív, a mi szívünkhöz közel álló.
De nincs már.
Akár a föld.
Jaj, összedőlt
a kincstár.

Okuljatok mindannyian e példán.
Ilyen az ember. Egyedüli példány.
Nem élt belőle több és most sem él
s mint fán se nő egyforma-két levél,
a nagy időn se lesz hozzá hasonló.

Nézzétek e főt, ez összeomló,
kedves szemet. Nézzétek, itt e kéz,
mely a kimondhatatlan ködbe vész
kővé meredve,
mint egy ereklye
s rá ékírással van karcolva ritka,
egyetlen életének ősi titka.

Akárki is volt ő, de fény, de hő volt.
Mindenki tudta és hirdette: ő volt.
Ahogy szerette ezt vagy azt az ételt
s szólt ajka, melyet mostan lepecsételt
a csönd s ahogy zengett fülünkbe hangja,
mint vízbe süllyedt templomok harangja
a mélybe lenn s ahogy azt mondta nemrég:

“Édes fiacskám, egy kis sajtot ennék”,
Vagy bort ivott és boldogan meredt a
kezében égő, olcsó cigaretta
füstjére és futott, telefonált
és szőtte álmát, mint színes fonált:
a homlokán feltündökölt a jegy,
hogy milliók közt az egyetlenegy.

Keresheted őt, nem leled, hiába,
se itt, se Fokföldön, se Ázsiába,
a múltba sem és a gazdag jövőben
akárki megszülethet már, csak ő nem.

Többé soha
nem gyúl ki halvány-furcsa mosolya.
Szegény a forgandó, tündér szerencse,
hogy e csodát újólag megteremtse.

Édes barátaim, olyan ez épen,
mint az az ember ottan a mesében.
Az élet egyszer csak őrája gondolt,
mi meg mesélni kezdtünk róla: “Hol volt…”,
majd rázuhant a mázsás, szörnyű mennybolt
s mi ezt meséljük róla sírva: “Nem volt…”

Úgy fekszik ő, ki küzdve tört a jobbra,
mint önmagának dermedt-néma szobra.
Nem kelti föl se könny, se szó, se vegyszer.
Hol volt, hol nem volt a világon, egyszer.

Ezekkel a sorokkal búcsúzik a mi cikkünk is, amivel a halottak napi hagyományokat vettük górcső alá – reméljük, hogy sikerült sok új érdekességet mutatnunk!

Hangold barátaidat is az ünnepre, oszd meg velük ezt a cikket!