Halottak napja: Az ünnep története, mikor van halottak napja?

Mi a különbség a halottak napja és a mindszentek ünnepe között?

A halottak napja – a régi magyar népnyelv szerint a lölkök (lelkek) napja – a köztudatban összemosódik a november elseji mindszentek vagy mindenszentek napjával, ahogy az ünnepkörhöz kapcsolódó profán szokások, népi hiedelmeken alapuló rítusok és az egyházi ceremóniák is keverednek egymással. A mindszentek ünnepe a már üdvözült, vagyis a mennybe jutott lelkekről szól, míg a halottak napján minden elhunytról megemlékezünk.

Igazából a két ünnep közti különbségnek csak a katolikus egyházban van funkciója. A protestánsoknál ugyanis kétszintű a túlvilág, csak mennyország és pokol létezik, de a katolikus hit az elképzelés részévé teszi a tisztítótüzet, ahonnan csak a felfelé lehet „haladni.” A tisztítótűzbe került lelkeknek még valamilyen formán vezekelniük kell azért, hogy feljuthassanak a mennyországba, és a földi hozzátartozók imái is segítik azt, hogy „szintet lépjenek.” A katolikus egyháznak arra is megvan a receptje, hogy egy földi halandó hogy juttathatja el halott hozzátartozóját a mennyországba: bizonyos vallási rítusok, megtartóztatások révén, melyeket meghatározott időpontban kell elvégezni, hogy a tisztítótűzből az illető külső segítséggel átkerülhessen a mennyországba.

Erre a hitre alapozva vezette be az egyház a középkorban a búcsúcédulákat, azt hirdetve, hogy a teljes búcsú elnyeréséhez ennek megvásárlására is szükség van. A nyerészkedés hatalmas felháborodást váltott ki és súlyos konfliktusokhoz vezetett, mára már ezt az elemet felszámolták a rítusból.

Az ünnep története

Halottak napján sokan virágot viszünk szeretteink sírjára, és mécsest gyújtunk rajta. Az ünnepnek megvannak a maga egyházi hagyományai, melyek, mint a legtöbb esetben, itt is a pogány kultúrára építkeztek. A halottakra való emlékezés, ünneplés ősi dolog, gyakorlatilag az emberiség történetének kezdetével egyidejű.

Az ókori rómaiak őseikre és hőseikre istenként és félistenként tekintettek. A holtak tiszteletének ünnepe az ókori Rómában is létezett, ez volt a feralia, mely február 22-ére esett, szorosan összekapcsolódott caristiával, a családi ünneppel. Utóbbi a kölcsönös szeretet ünnepe volt, egy vidám esemény, melyen az élők megajándékozták egymást. Ezeken a hagyományokon sarjadt ki a keresztény ünnep. Az ókeresztény közösségekben a 3. századtól rendszeres volt a megemlékezés, és keretet is adott az egyház ennek, mégpedig a Szentmisében. Az első halottak napja, mint önálló, keresztény ünnep a hagyomány szerint először 998-ban lett megtartva, Szent Odiló clunyi bencés apát kezdeményezésére. Ekkor ugyanis már közel 200 éve létezett a mindszentek napja, mely az üdvözült (vagyis már a mennybe jutott) halott lelkek ünnepe volt, és az apát úgy gondolta, járna egy nap minden, még a tisztítótűzben várakozó elhunyt számára is.  Csak 14. században vált hivatalossá az ünnep, melyhez aztán egy hivatalos ima is társult: ez volt a Halottak Olvasója, amely 5 tizedből áll, Jézus 5 sebét társították hozzá:

Halottak napja más felekezeteknél

A halottak napja és a Mindszentek alapvetően katolikus ünnep, de a reformátusok és az evangélikusok is átvették a halottak napjához kapcsolódó szokásokat. Régen a protestánsok mellőzték a gyertyagyújtást és elkülönültek a katolikus ünneptől, a világháború okozta traumák és veszteségek azonban változtattak ezen. Jellemzően október 31-én mentek ki a temetőbe, amely a Reformáció emléknapja, ezzel kötötték össze a hozzátartozókról való megemlékezést. Mára már ezek a felekezeti különbségek elmosódtak, akárcsak a különböző ünnepek határai.

Az evangélikusok és az unitáriusok is hivatalosan elismerik az ünnepnapot. Az ortodox egyház több napot is kijelölt a megemlékezésre, a bizánci szertartásban a pünkösd előtti szombaton tartják az egyházi ünnepet, az anglikán egyházon belül pedig az adott irányzat függvénye, hogy az egyházi ünnepkör részévé teszik vagy sem a halottak napját.

Mi köze a Halloween-nek a halottak napjához, mit ünneplünk Magyarországon?

Sokan keverik ezt az eseményt a Halloween-nel is, mások pedig kikérik maguknak, hogy „Magyarországon halottak napja van”, de voltaképpen különböző ünnepekről beszélünk, amelyek még csak nem is egy napra esnek. A Halloween egy, ősi, kelta hagyományokon alapuló ír ünnep, mely az ír kivándorlók kultúrájának részeként jutott el Észak-Amerikába. Ezt október 31-én tartják. A jelmezes szokások eredete ahhoz a kelta hiedelemhez köthető, hogy a holtak ezen a napon visszatérnek a Földre és beköltözhetnek az élők testébe – a megszállás ellen védekeztek a maskarával. A kelták egyben ezt a napot tartották az óév utolsó napjának is.

Az ünnep gasztronómiai jellegzetességei, illetve a töklámpás faragása már valóban amerikai „csatolmány.” A ma hagyományosan amerikainak tartott ünnep alapvetően profán elemekkel teli, és távol esik a vallásos felfogás kereteitől, illetve a vallásos mentalitás által normának tartott, keresztényileg elfogadható rítusoktól.

Halottak napi népi rítusok

A halottak napja, mint dologtiltó nap a népi hiedelmekben

Magyarországon jellemzően ünnepélyes, visszafogott, meghitt keretek közt emlékezünk meg holtjainkról, rendszerint sírhelyüknél gyújtunk mécsest. Azokért, akiknek a maradványai ismeretlen helyen találhatóak – például a háborúban estek el, vagy eltűntnek nyilvánították őket – a temetőkeresztnél, vagy más, közösségi temetőjelnél gyújtanak gyertyát a hozzátartozók.

A régi, paraszti világban ennek az ünnepnek mindig is komor, patetikus jellege volt, de azért a halottak napjához kötődött pár furcsa szokás is.

Erre a napra egyfajta dologtiltó napként tekintettek, bizonyos cselekvések tabunak számítanak a hagyományok szerint, nehogy megzavarjuk vele a holtak nyugalmát. Halottak napján a paraszti társadalomban kerültek minden munkát a földeken, és az olyan házi, háztájéki munkákat is tilos volt elvégezni, mint a takarítás, meszelés, a mosás, élelmiszer tartósítása. A régiek úgy tartották, hogy ha valaki halottak napján mosásba fog, akkor a hozzátartozói sírját víz önti el, aki pedig titkon varrogatni próbál, minden általa létrehozott öltés egy szúrás fájdalmával ér fel az elhunyt számára. A régi időkben a dologtiltás egyes részletei az egész hétre vonatkoztak, melyet halottak hetének hívtak. A földi munkák végig tiltva voltak, csak őröltettek, kukoricát morzsoltak, szalmát hordtak a szérűből ebben az időszakban.

A halottaknapi alamizsna és a halottetetés szokása a népi hiedelmekben

A magyar hiedelmek szerint több olyan nap is van, amelyet úgy tartanak számon, hogy a holtak visszatérhetnek a földre, de velük együtt minden rossz, ártó lény is hatalmat kap az élők világban. Régen ezen a napon az emberek sötétedés után nem léptek ki az utcára, mert úgy tartották, hogy a négy fal között vannak csak biztonságban, és a falvakban órákon át húzták a harangot, hogy ezáltal a lelkek szabadulást nyerjenek, illetve visszataláljanak a túlvilágra.

Ahogy a temetések után közvetlenül, úgy halottak napján is szokásban volt, hogy a megholt üdvösségéért való imádságért cserébe a koldusok, ispotálybeliek, betegek, elhagyott öregek ételt és italt kaptak. A tort megelőzően a halottas házban megvendégelték a szegények, koldusok, félkegyelműek csoportjait. Adott esetben ez meghatározott keretek között zajlott, ugyanis a halott gyakran meghagyta az alamizsnaosztás idejét és mértékét. A halottak napi alamizsnát alapvetően kenyér, kalács, bor, zsír, szalonna, köles, bab jelentette, egyes helyeken pedig mind a mai napig létezik ez a szokás.

Szegeden nagy hagyománya volt a kolduskalácsnak, melyet Mindszentek ünnepén sütöttek a háziasszonyok. A kalács tetejét gyakran mézzel vonták be, és a temető kapujában várakozó koldusoknak osztogatták, hogy imádkozzanak halottjaik lelki üdvéért. Tábén a koldusoknak font kalácsot koldustuboréknak nevezték. Székelyföldön, Csíknelnén kemencés cipót sütöttek, amelyet Isten lepénye, halottak lepénye néven emlegettek, és melegen osztották a szegények között, míg Gyergyócsomafalván, Futásfalván annyi cipót sütöttek, ahány halottja van a családnak.

 A rászoruló személyek, családok részére a pap, harangozó, koldusbíró, templomatya vitte hírül az alamizsnaosztás idejét és módját, amit rendszerint a közösség tagjai a halottas házban helyeztek el.

Innen már csak „egy lépés” az a szokás, hogy a hozzátartozók magukat a halottakat is „megetették”. Nekünk, a 21. századi európai kultúrában nevelkedett embereknek talán idegennek tűnik az, hogy a mexikói ember a sírok közé viszi az elemózsiát, pedig a régi népi hagyományaink között ott van ez az ősi szokás is a magyar paraszti kultúrában.

• Göcsejben például a család otthonában a halottaiknak is megterítettek éjszakára: másnap a nekik szánt étel „maradékát” a koldusoknak, szegényeknek ajándékozták. Akadnak községek, ahol a mai napig egész nap sütnek-főznek az esti lakomához, melyhez vidám zene is társul. Ezzel a rossz szándékú visszajáró holtakat igyekeznek megtéveszteni.
• Pölöskefőn, Miklósfán Kacorlakon rétest sütöttek a halottaknak
• Kéthelyen halottak napján fehér terítő került az asztalra, s a holtaknak kenyeret, fokhagymát, sót és kést készítettek oda.
• A délszláv eredetű Bátyán halottak napján abroszba csavart kalácsot, rétest, pogácsát, birsalmát, babot tettek az előző Mindenszentek óta elhunyt családtagok sírjára
• Hercegszántón a templomba vitték a pogácsát, mert úgy gondolták, hogy halottak napján a holtak felkelnek a sírjukból, és a templomba gyülekeznek.
• Zalaszentbalázson a holtaknak Mindenszentek rétese mellett bort is tettek az asztalra.

Milyen virág kerüljön a sírra?

A sírra helyezett virág nagyon sokféle lehet, de hagyományosan az európai kultúrában a krizantém volt, és még a mai nap is az egyik legkedveltebb temetői virág, amely a kegyelet és emlékezés szimbóluma. A halottak napi virágnak egyes helyeken mágikus erőt tulajdonítanak: Bácskában, egy Tompa nevű faluban a hozzátartozók sírjáról összeszedik az elhervadt virágokat, kifőzik, és az így keletkezett lével meglocsolják a vetőgabonát, ezzel védve meg azt az üszögtől. Aki azonban a sírról virágot szakít, arról budaörsi németek körében úgy tartják, hogy a halott elviszi.

Halottak napja a nagyvilágban

Skandinávia

Alla Helgons Dag-nak nevezik a holtak napját, a húsvéthoz hasonlóan mindig más napra esik október 31. és november 6. között. Az alapvető hagyományokhoz hasonlóan a családok a temetőkben mécsest gyújtanak, virágok helyett azonban örökzöldekből összeállított, adventi koszorúra emlékeztető díszt tesznek a sírra.

Guatemala

November elsején a Dia de Todos los Santos kétarcú ünnep: megvan a maga komoly oldala és a fesztiválhangulata is. A családok maguk által készített, színes textilsárkányokat eregetnek a városok és falvak terein, hogy kinyíljon a túlvilág kapuja. Visszatérnek a holtak, hogy együtt legyenek az élőkkel egy rövid időre: feldíszítik a sírokat, és ünnepi ételeket készítenek, melyet az egész család együtt fogyaszt el.

Mexikó

Hasonló a Dia De Los Muertos Mexikóban, ahol a hiedelem szerint az elhunytak visszatérnek november első két napján az élők világába. Ez valójában nagyon is élő hagyomány, a közintézményekben is állítanak oltárokat a visszatérők szellemeinek. Virágszirmokkal szórják tele, kivilágítják a sírokat és a legtöbben este a temetőkben zenés pikniket szerveznek, amely során az elhunytakat a róluk szóló kedves, vicces anekdotákkal elevenítik meg.

Japán

Az Obon fesztivál Japánban a nyári évszakra tehető. A hagyományok szerint a lámpások éjszakájaként is ismert augusztus 13.-i napon megnyílik a pokol és a menny közötti kapu, és a holtak letekintenek az élőkre. Három napon át zenés mulatságokat szerveznek, a nagyobb terekre fényfüzérek, lampionok kerülnek. A lámpásokat az utolsó nap estéjén, mintegy búcsúzásként vízbe teszik.

Kína

A Csingming vagyis a sírlesöprés napja Kínában az ősök napját jelenti. Százmilliók kelnek útra, hogy ellátogassanak távoli vidékeken nyugvó szeretteik sírjához: kedvenc dolgaikat, ételeiket viszik nekik, és gyakran ilyenkor hamis pénzt égetnek, ami szintén a holtak ajándéka.

A halottak napja a magyar irodalomban

Nézzünk néhány verset, megemlékezést költőink tollából, amikkel elhunyt szeretteinkre emlékezhetünk:

Juhász Gyula Consolatio

Nem múlnak ők el, kik szívünkben élnek,
Hiába szállnak árnyak, álmok, évek.
Ők itt maradnak bennünk csöndesen még,
Hiszen hazánk nekünk a végtelenség.

Emlékük, mint a lámpafény az estben,
Kitündököl és ragyog egyre szebben
És melegít, mint kandalló a télben,
Derűs szelíden és örök fehéren.

Szemünkben tükrözik tekintetük még
S a boldog órák drága, tiszta üdvét
Fölissza lelkünk, mint virág a napfényt
És élnek ők tovább, szűz gondolatként.

Ady Endre: Halottak napján

Halottja van mindannyiunknak,
Hisz’ percről percre temetünk,
Vesztett remény mindenik percünk
És gyászmenet az életünk.

Sírhantolunk, gyászolunk mindig,
Temetkező szolgák vagyunk!
– Dobjuk el a tettető álcát:
Ma gyásznap van, ma sírhatunk!

Annyi nyomor, annyi szenny, vétek
Undorít meg e sárgolyón…
Hulló levélt hányszor feledtet
A megváltó, a gyilkos ón!…

Óh, hányszor kell a sírra néznünk,
Hogy vigasztaljuk önmagunk –
– Dobjuk el a tettető álcát:
Ma ünnep van, ma sírhatunk!…

Babits Mihály Mindszentek

Mindenszentek: hideg ősz
bolyg a szellem fázva,
fázó népség temetőz
sírokon gyertyázva.

Jaj az év temető,
mindennap egy holt,
minden napra minden éj
ráírja, hogy: Volt.

Juhász Gyula Temető

A hervadás bús pompájában áll most
A temető. Ó, mennyi szín, derű,
Fehér és lila őszi rózsatenger,
Mely hullámzik az enyészet szelére.

 Egy alacsony pad vár rám pihenőül,
Előtte zöld deszkából ácsolt apró
Sírdomb szelíden mosolyog a fényben.
Fölöttem magyar égnek végtelenje,
Előttem a határtalan magyar táj.

E kicsi sírban egy csöpp lányka szunnyad,
Mint elhervadt virág az ősi kertben.
Köröttem mindenütt békés keresztek
S mély nyugalom beszédes csöndje hallgat.
Mely minden bölcsességnél igazabb.

E kicsi hant előtt, e nagy magányban
Megölelem az édes életet,
Mely ragyogást küld jeltelen sírokra
S virágözönt az ódon temetőkbe
S az őszi nap csókjával arcomon
Megindulok rózsásan, dalosan,
A boldog elmúlás víg vőlegénye.

Kosztolányi Dezső Halotti beszéd

Látjátok feleim, egyszerre meghalt
és itt hagyott minket magunkra. Megcsalt.
Ismertük őt. Nem volt nagy és kiváló,
csak szív, a mi szívünkhöz közel álló.
De nincs már.
Akár a föld.
Jaj, összedőlt
a kincstár.

Okuljatok mindannyian e példán.
Ilyen az ember. Egyedüli példány.
Nem élt belőle több és most sem él
s mint fán se nő egyforma-két levél,
a nagy időn se lesz hozzá hasonló.

Nézzétek e főt, ez összeomló,
kedves szemet. Nézzétek, itt e kéz,
mely a kimondhatatlan ködbe vész
kővé meredve,
mint egy ereklye
s rá ékírással van karcolva ritka,
egyetlen életének ősi titka.

Akárki is volt ő, de fény, de hő volt.
Mindenki tudta és hirdette: ő volt.
Ahogy szerette ezt vagy azt az ételt
s szólt ajka, melyet mostan lepecsételt
a csönd s ahogy zengett fülünkbe hangja,
mint vízbe süllyedt templomok harangja
a mélybe lenn s ahogy azt mondta nemrég:

“Édes fiacskám, egy kis sajtot ennék”,
Vagy bort ivott és boldogan meredt a
kezében égő, olcsó cigaretta
füstjére és futott, telefonált
és szőtte álmát, mint színes fonált:
a homlokán feltündökölt a jegy,
hogy milliók közt az egyetlenegy.

Keresheted őt, nem leled, hiába,
se itt, se Fokföldön, se Ázsiába,
a múltba sem és a gazdag jövőben
akárki megszülethet már, csak ő nem.

Többé soha
nem gyúl ki halvány-furcsa mosolya.
Szegény a forgandó, tündér szerencse,
hogy e csodát újólag megteremtse.

Édes barátaim, olyan ez épen,
mint az az ember ottan a mesében.
Az élet egyszer csak őrája gondolt,
mi meg mesélni kezdtünk róla: “Hol volt…”,
majd rázuhant a mázsás, szörnyű mennybolt
s mi ezt meséljük róla sírva: “Nem volt…”

Úgy fekszik ő, ki küzdve tört a jobbra,
mint önmagának dermedt-néma szobra.
Nem kelti föl se könny, se szó, se vegyszer.
Hol volt, hol nem volt a világon, egyszer.

Ezekkel a sorokkal búcsúzik a mi cikkünk is, amivel a halottak napi hagyományokat vettük górcső alá – reméljük, hogy sikerült sok új érdekességet mutatnunk!

Hangold barátaidat is az ünnepre, oszd meg velük ezt a cikket!