Húsvét, az év egyik legfontosabb keresztény ünnepe

A böjtnek vannak kiemelt alkalmai: a nyugati egyházban első napja mindig február 4 és március 10 közötti szerdára esik, ez a hamvazószerda napja. Szintén fontos keresztény ünnep a virágvasárnap, amely annak az emléknapja, hogy Krisztus bevonult Jeruzsálembe. Ezen a napon a szertartás keretei között barkát szentelnek a papok.

A feltámadás ünnepét megelőző napoknak is nagy jelentősége van. A szent három napként emlegetik őket: a nagycsütörtök, ami az oltáriszentség megalapításának emléknapja, a nagypéntek, ami Krisztus kereszthalálának emléknapja, mára már Magyarországon is ünnepnap és munkaszüneti nap, valamint a nagyszombat, ami egy átmeneti időszakot jelöl: este a feltámadási körmenettel zárul le, mert Krisztus nagyszombatról vasárnapra virradóra támadt fel.

Nagyböjt

A keresztények a húsvét előtt 40 napos böjtöt tartanak, nem esznek húst, és különböző fogadalmakat tesznek, aminek a lényege az önmegtartóztatás. A katolikusoknál a böjt kezdete a hamvazószerda, a vasárnapi ünnepnapokat nem számolják ide, ezért a böjti időszak valójában 46 napból áll. Az ortodox hagyományban a szombat is ünnepnap, ezért náluk a böjt korábban, a hamvazóvasárnapon kezdődik.

Régen számos tiltás vonatkozott erre az időszakra: egyetemesen tilos volt a zene, a táncos mulatság, a fiúk és a lányok bármilyen formájú társas érintkezése. Ezért alakultak ki például egyedi, speciális népi játékok, amik azt a célt szolgálták, hogy a testmozgásra ebben az időszakban is lehetőség legyen.

Mancsozás

A mancsozás szokása elsősorban Észak-Magyarországon elterjedt lányos játék. Két csapatban játsszák: egyik az ütő, a másik a kapó csapat. Mindenkinek van egy ütőfája, és a játékhoz faragnak egy kb. ökölnyi nagyságú fagolyót is: ez a mancs. Az ütőfával el kell ütni a mancsot, majd el kell dobni az ütőfát is. Az a jó ütés, ha a golyó messzire elrepül, az ütőfa viszont közel esik le. Sikeres ütés után az ütő játékos már szalad is a botjáért, hogy visszaszerezze, közben a kapók igyekeznek elfogni a golyót és visszagurítani az ütővonalon túlra. Ha az ütő játékosnak előbb sikerül visszaérnie a vonal mögé, mint ahogy a kapók a golyót odagurítják, visszaszerezte botját; ha azonban később, akkor a botot kint kell hagynia a játéktéren.

Van, ahol úgy játsszák, hogy ha a kapók a levegőből elfogják a fagolyót, rögtön cserél a két csapat. Ha az ütők mind sorra kerültek, és egyik sem tudta visszaszerezni a botját, akkor mindig csapatcsere van. Az a dicsőség, ha egy csapat sokáig marad ütő.

Hamvazószerda

A hamvazkodáshoz köthető liturgia egy középkori eredetű szokásra vezethető vissza. Az ókereszténység idején szokás volt, hogy a böjt első napján egy sajátos szertartás keretei közt a tízparancsolat ellen vétő, tehát úgynevezett halálos bűnnel rendelkező személyeket nyilvános vallomásra, vezeklésre és ideiglenes kitiltásra kötelezték. Miután mezítláb, zsákruhában bűnbánati zsoltárokat imádkoztak, a püspök hamut hintett a fejükre, és nagycsütörtökig kiutasította őket a templomból. A bűnösök ekkor azt ismételték: Mea Culpa, Mea Maxima Culpa! – azaz Én Vétkem, Én Igen Nagy Vétkem!

Ma már a gyónás személyes esemény, a papon és a bűnbánatot gyakorló személyen kívül csak az Isten van jelen ezen az alkalmon, így a nyilvános Mea Culpa már elmarad. Magát a gyónás szentségét és gyakorlatát kizárólag a katolikus egyház gyakorolja a nyugati egyházban.

Hamvazószerdáról a protestánsok is megemlékeznek.  1091-től, II Orbán pápa rendeletétől számítva mindenki homlokára keresztet rajzolnak az ortodox és a katolikus egyházban: az előző évi virágvasárnapi barka megszentelt hamuját használják fel. Ezzel a szertartással halandó mivoltunkra emlékeznek, és az eredendő bűnre, amikor Ádám és Éva szakított magának a Tudás fájáról, ezzel kiűzetett a Paradicsomból és elvesztette a földi halhatatlanságát. A túlvilági új életre Krisztus halála és feltámadása hozta el a lehetőséget.

Nagycsütörtök

Nagycsütörtök napján a papság és az oltáriszentség megalapítását ünneplik. A papság megalapítása ahhoz a rítushoz kötődik, amikor Krisztus megmossa az apostolai lábát (ma ennek emlékére a szertartást vezető pap mossa meg 12, egyházközségébe tartozó férfi lábát), az oltáriszentséghez pedig az a bibliai jelenet, amikor felmutatja a bort és a kenyeret. A katolikus és keleti egyházban minden szertartáson megtörténik ez az átváltoztatás, amit a szertartást vezető pap végez, ezután minden hívő ember, aki utolsó gyónása óta nem vétett a tízparancsolat ellen, az az oltáriszentséghez járulhat. A szertartás keretei közt átváltoztatott ostya és bor a mai egyházi gondolkodás szerint egy lényegi átváltozást jelent, és nem konkrét fizikai átváltozásra kell gondolnunk. A protestáns keresztényeknél az Oltáriszentség megfelelője az Úrvacsora, ami kizárólag a húsvéti ünnepkörhöz kötődik. Náluk vasárnaponként igeliturgia van az év többi időszakában.

A vacsorát követően a Getszemáni kertbe mentek, ahol Krisztus arra kérte az apostolait, hogy virrasszanak vele. Júdás ekkor már nem volt velük. 12 ezüstpénzért elárulta őt, és a katonákat Krisztushoz vezette, ahol csókkal árulta el őt: ezzel jelezte, hogy kit kell elfogniuk.

Egyedül Krisztus volt ébren, az apostolok elaludtak. Ehhez az estéhez kötődik a virrasztási szertartás eseménye is, amire a hívők késő estig tartó imádkozással emlékeznek meg. Ezen az éjszakán Péter apostol háromszor tagadja le, hogy Krisztus tanítványa, de ezután mindent megtesz azért, hogy keresztény egyházat kialakítsa, a hitet hirdesse, életét vértanúként fejezi be. Péter apostolra a katolikus egyház az első pápaként tekint.

Nagypéntek

Nagypénteken Krisztus halálára emlékezünk, ami délután három órakor esett meg. Az ehhez köthető szertartás a keresztút, ami a Krisztus által megtett út stációinak felidézéséből áll, és a legtöbb esetben a templomokban, vagy a templom környékén kialakított Kálvárián délután három órakor kerül rá sor.  Az esti szertartás a katolikus egyházban speciális: ez az egyetlen nap, amikor a szertartás keretei közt nincs átváltoztatás, de áldoztatás van, vagyis a hívők magukhoz veszik az oltáriszentséget. Az áldoztatás mindig úgy zajlik, hogy a pap felmutatja a szentséget ezzel a mondattal: „Krisztus teste és vére”, és miután a hívő rámondja, hogy ámen, a pap a hívő választása szerint az illető nyelvére vagy tenyerére helyezi azt. A nagypénteki szertartásban fontos szerepet kap a kereszthódolat, valamint az egyszerűségre utaló elemek is, ilyen például az oltárfosztás szertartása, amikor mindent levesznek, és szombat esti liturgiáig az oltár csupaszon is marad.

Nagyszombat

A nagyszombat a szent három nap utolsó napja, ahol az esti szertartás keretei között tüzet és vizet szentelnek a papok. Ekkor zajlik a feltámadási körmenet is, amelyet általában nem a templomban végeznek el, hanem a templom körül, az adott városrészben kisebb-nagyobb körutat megtéve. Ezzel hirdetik a mindennapok emberének, hogy Krisztus feltámadt, így osztozva a vallási gyakorlatot nem tartó emberekkel az ünnep örömében, a krisztusi üzenetben. Ez a szertartás, tekintve a feltámadásról alkotott elképzeléseket, régebben nem alkonyatkor, hanem éjszaka zajlott le: éjfélkor kezdődött, akár a karácsonyi mise.

Húsvétvasárnap

Húsvét vasárnapján ünnepeljük Krisztus feltámadását. Az asztalról elmaradhatatlan az ünnepi kalács, tojás és sonka, amit régen a lakoma előtti szertartáson szenteltettek meg a pappal. Ételszentelésre a szombat esti liturgiában is volt és van lehetőség. Valahol az a hagyomány, hogy már szombat este, a feltámadási körmenet és liturgia után elfogyasztják az ünnepi ételt, máshol erre csak húsvétvasárnap, a reggeli mise után kerül sor.

Húsvéthétfő

A húsvéthétfőt vízbe vető, vízbe hányó hétfőnek is nevezik. A népi hagyomány onnan eredezteti ezt a szokást, hogy húsvét hétfőn egy apokrif legenda szerint (apokrif annyit tesz, hogy nincs benne a Szentírásban a történet) a katonák vödörből borogatták a vizet az asszonyokra, akik Krisztus feltámadását hirdették, hasztalan remélve, hogy elhallgatnak ettől. Ennek szellemében a locsolkodás régen nem diszkréten, illatos kölnivel történt, hanem egy vödörnyi vízzel, vagy vályúba vetéssel. A hagyományos húsvéthétfői vizes locsolkodásnak elsődleges őrzői hazánkban a hollókőiek, akik népi viseletbe öltözve minden húsvéthétfőn tartanak bemutatót. Ilyenkor jellemzően minden legény locsolta a falu minden leányát (és asszonyát, valamint vénasszonyát is), de fontos szerepe volt abból a szempontból is, hogy az udvarlók, vőlegények hogy locsolták meg kiszemeltjüket.

Húsvéti locsolóversekhez kattints ide >>>

A régiek úgy vélték, hogy húsvétvasárnap senki ne jegyezzen el senkit, mert az a házasság balszerencsés lesz. Viszont, ha az udvarló, leendő férj meglocsolja mátkáját másnap, akkor a közös életük boldog és termékeny lesz.

A húsvéti tojás

A termékenység szimbólumaként is ismeretes étel most már szinte a színskála minden árnyalatát magára tudja ölteni, annyiféle tojásfesték van a kínálatában, de vitathatatlan, hogy régen a piros színű tojások voltak az egyeduralkodók. Ennek oka az volt, hogy a piros Krisztus vérére utalt; a népi hagyomány szerint egy asszony tojással teli kosárral megállt imádkozni a keresztfa alatt, s ekkor a tojásokra rácsöppent Krisztus vére. A piros színt korábban természetesen nem a boltban kapható festéktől, hanem természetes adalék által nyerték el, például hagyma héjából.

A húsvéti tojás elmaradhatatlan része az ünnepi reggeliknek, amit a nagyböjti hagyományoknak köszönhetünk. A 13. századból vannak olyan forrásaink, amelyek arról árulkodnak, hogy a szerzetesek már az 5. században elkezdték a böjt részeként tiltott étellé tenni a tojást. Azonban a tyúkok nem mentek ezalatt szabadságra, ezért aztán olyan mértékű többlet keletkezett, amit az ünnep beköszöntével elajándékoztak azok, akiknek volt otthon baromfija – romlékonysága miatt vált húsvéti ajándék belőle. A későbbiek során a tojás alakú ajándékok különböző módon váltak az ünnep részévé: a Viktória korabeli Anglia embere szaténba burkolta a maga üreges tojását, s a belsejébe, akárcsak a mai Kindertojásba, meglepetést rejtett.  Az oroszoknál drága mulatsággá lett a húsvét, miután az arisztokrata körökben elkezdtek ékkövekkel díszített tojásokat adományozni egymásnak. 1873-ban jelent meg Angliában a csokitojás, eleinte igencsak vaskos falai voltak, és kizárólag étcsokoládé ízben lehetett kapni.

A húsvéti nyuszi eredete

Hogy került a nyuszi a húsvéti ünnepkörbe? Az egyik népszerű magyarázat egy kacifántos nyelvi kifejezéshez és egy kis félrehalláshoz kapcsolódik: a zsidó hagyományok szerint húsvétkor, azaz pészach-kor a fácán egy fajtáját, császármadarat ajándékoztak egymásnak. A császármadár német neve Haselhuhn, míg a nyúlé Hase: állítólag ennek a névbeli hasonlóságnak köszönhetjük, hogy a nyuszi bekerült a húsvétba.

Egy másik történet szerint a germán mitológiában igenis van tojást tojó nyúl, ami a tavaszi ünnepkörhöz kötődik: Ostara Istennő ajándékaként tekinthetünk rá.

Húsvéti babonák, népi hagyományok Magyarországon és a világban

Azt tehát már tudjuk, hogy mik a húsvét keresztény gyökerei: nézzük meg, mik az ide tartozó húsvéti népi hagyományok, babonák világszerte!

1. A görögök szerint az eresz lefolyójába tett barka megvédi őket a villámlástól, a villámcsapástól.
2. A megszentelt barka gyógyító hatással bír. A babona szerint, a templomajtón kilépve, ha egy szem barkát lenyelt az ember, az megvédte a gyomorbántalmaktól és a torokfájástól.
3. Aki húsvétkor új ruhát visel, egész évben szerencsés lesz.
4. Nem ajánlatos mézet fogyasztani húsvét vasárnapján és hétfőjén.
5. Aki húsvét első napján hideg vízben fürdik, friss és egészséges lesz egész évben. (Valószínűleg ezért is locsolják a lányokat.)
6. Ha marad az ünnepi étkekből, azokat tegyük el, mert néphiedelem szerint a húsvéti maradék étel varázserővel rendelkezik.
7. A megszentelt húsvéti sonka csontját akaszd a gyümölcsfádra, és az bőségesen terem egész évben.
8. A húsvéti kalács morzsáit a tyúkoknak add, hogy sok tojást tojjanak.
9. Az írott tojásnak varázserőt tulajdonít a néphagyomány.
10. A babona szerint a nyúlláb megvéd a szellemektől, szerencsét és új kapcsolatokat hoz. Célszerű húsvét környékén egyet a bal zsebedben tartani, mert így még nagyobb esélyed van, hogy rád talál a szerelem.
11. Aki szerelemre vágyik, az piros tojásokkal díszítse fel a barkaágait is.
12. Húsvét reggel, ahogy felkeltél, egyél meg egy almát, és közben folyamatosan ezt mondogasd: “Ahogy Éva tudásszomjában megette, én is úgy vágyom sorsom ismeretére!” Evés után számold meg az alma magjait: ha páros, akkor igaz a szerelmed, ha páratlan, akkor nem.
13. Aki nem eszik húst húsvétkor, nem lesz lázas egész évben.
14. Szerencsét hoz, ha húsvétkor lelt vadmadarak tojását megeszed reggelire.
15. Különösen szerencsések lesznek azok a szülők, akiknek húsvétkor születik gyerekük.
16. Az viszont a rossz szerencse jele, ha húsvétkor egy mókus keresztezi az utadat.
17. Ha húsvét éjszaka egy hullócsillagot látsz, el fogod veszíteni a szeretődet.
18. Ha húsvétvasárnap jegyeznek el, nem fogsz megházasodni.
19. Az meg pláne rossz ómen, ha egy felnőtt megbotlik és elesik húsvétkor.
20. A fiatal házasok húsvét reggel, napkeltekor járják körbe a házukat háromszor, így biztosítják a szerencsét maguknak
21. Ha kapsz egy meghívást húsvétkor, feltétlenül fogadd el, különben nem fogsz többet hozzá hasonlót kapni.
22. Pokolian szerencsés leszel, ha egy kisbárányt kapsz húsvétkor. (Reméljük a plüss is jó!)
23. Nagyon rossz ómen egy ruhadarabodat húsvétkor kifordítva felvenni.
24. Ha egész évben szeretnél szerencsés lenni, viselj húsvét napján egy zöld ágat a ruházatodon.
25. Ha egy fiatal férj összetéveszti a feleségét valaki mással húsvét reggel, még ebben az évben özvegy lesz.
26. A húsvétkor sütött sütemények és kenyerek természetfeletti erőkkel rendelkeznek.
27. Húsvétkor ajánlatos a patakokból vizet meríteni, akkor, amikor a szél keletről fúj, mert az így begyűjtött víznek gyógyító ereje lesz.
28. A hiedelem szerint húsvét napján azzal kell megosztanunk és elfogyasztanunk egy tojást, aki nagyon közel áll hozzánk. Így következő évben, ha távolabb kerülnénk egymástól, akkor is mindig vissza fogunk jutni a másikhoz.
29. Húsvétkor nem szabad állatokkal foglalkozni, és ruhát se moss, aki ugyanis az ellenkezőjét cselekszi, az szerencsétlen lesz és belecsap a villám.
30. Húsvét reggel véletlenül se söpörj, mert azzal kisepred a szerencsédet, de a dunyhádat se aznap rázd ki, mert utolér a balszerencse.

Hangold barátaidat is az ünnepre, oszd meg velük ezt a cikket!