A legszebb halottak napi idézetek és versek

“A nap, amitől félünk az a vég, de ez valójában nem más, mint az örökkévalóság születésnapja.”

Seneca

“A holtak az élők emlékezetében élnek tovább.”

Marcus Tullius Cicero

“A halál nem szomorú. A szomorú az, hogy a legtöbb ember nem él előtte egyáltalán.”

Szokratész

“Senki sem akar meghalni. Még azok sem akarnak meghalni, akik a mennybe akarnak jutni. És mégis a halál az utolsó úti cél mindannyiunk számára.“

Steve Jobs

„Egy ember addig él, amíg emlékeznek rá.”

Fekete István

“A halott mindig győztes. Csak az élők veszítenek.”

Szabó Magda

“Halottak napján nem csak a halottaink miatt megyünk ki a temetőbe, hanem saját magunkért is, mert az élet mindennapi gondjai közepette hajlamosak vagyunk megfeledkezni e világ kérlelhetetlen igazságáról: az élet mulandó.“

Böjte Csaba

“És az Isten eltöröl minden könnyet az ő szemeikről; és a halál nem lesz többé; sem gyász, sem kiáltás, sem fájdalom nem lesz többé, mert az elsők elmúltak.”

Jelenések 21:4

“…Az ember szemében a halottak már nem léteznek, de Isten szemében a halottak örökké élnek.”

Ismeretlen szerző

“Ne mondd szomorúan, hogy nincs többé, hanem élj hálával, amiért volt.“

héber közmondás

“A jó embereknek is meg kell halniuk, de a halál nem ölheti meg a nevüket.“

dán közmondás

“Az örökkévalóságot adtad nekem a megszámlált napok alatt.“

John Green

“Ha valaki, akit szeretsz, emlékké válik, az emlékből kincs lesz.“

Ismeretlen

“Ha a könnyekből lépcsőt építhetnék, az emlékekből pedig átjárót, felmennék a mennybe, és hazahoználak.”

Ismeretlen

“A halál olyan szívfájdalmat okoz, amelyet senki nem tud meggyógyítani, a szerelem olyan emléket hagy, amelyet senki sem tud ellopni.“

Írországi síremlék felirata

Vannak csillagok, melyeknek fénye világít a földön,
Mikor ők maguk már régen nincsenek helyükön.
Vannak emberek, akiknek csillogó emléke világít,
Amikor ők maguk már nincsenek köztünk.
Ezek a fények csillognak és különösen,
Ha sötét az éjjel: mutatják az utat az embernek.

Szenes Hanna

Halottak napján

Halottja van mindannyiunknak,
Hisz’ percről percre temetünk,
Vesztett remény mindenik percünk
És gyászmenet az életünk.

Sírhantolunk, gyászolunk mindig,
Temetkező szolgák vagyunk!
– Dobjuk el a tettető álcát:
Ma gyásznap van, ma sírhatunk!

Annyi nyomor, annyi szenny, vétek
Undorít meg e sárgolyón…
Hulló levélt hányszor feledtet
A megváltó, a gyilkos ón!…

Óh, hányszor kell a sírra néznünk,
Hogy vigasztaljuk önmagunk –
– Dobjuk el a tettető álcát:
Ma ünnep van, ma sírhatunk!…

Ady Endre

Halottak napján

Halottak napján, édes jó anyám,
Ha majd utad a temetőbe visz,
Gondolj szelíden elbúsulva rám,
Gondolj szegény, rossz gyermekedre is

Juhász Gyula

Halottak napján

Halottak napján.
Este, hogyha hallom,
hogy áhitatra kondít a harang,
elálmodozom a búgó harangon.

Hogy szól puhán a halkult, tompa hang,
hervadt ruhában ébred a gyermekkor,
mely a szívemben porladoz, alant.

Imádkoztam mint kisfiúcska ekkor,
vékony kezem megfogta jó anyám,
szemembe nézett mélyen s átölelt jól.

Féltem. Fakó volt arcom, halavány.
A lámpatenger kék, beteg derűjét,
az őszi fényt tükrözte vissza tán.

Künn szürke, rémes volt az ónszinű ég,
a lelkem ott járt a sírok között,
s a víziók egymást riogva űzték.

Fénylő ébenfa-zongoránk fölött
két gyertyatartó szomorúan ezüstlött,
tágas szobánk homályba öltözött.

Künn álmosan borzongott már a hűs köd,
én megbotoltam réveteg imámban,
anyámat néztem, mint egy csöndes üdvöt.

Fáradt imám hozzá szállt s őt imádtam.

Kosztolányi Dezső

Halottak napja

Halottak napja van. Az első,
Mióta döngve hullott Rá a hant.
A Sír tövében egy-egy fénybogár
Csillog. Különben sötét a határ,
S hosszú az éj alant.
Szívek, tilos a nagy világítás,
S virág sincs annyi már,
Elpazaroltuk régi ünnepen;
Egy-egy szálat visz némán, könnyesen,
Ki ma este a temetőbe’ jár.
Hiába, virág sincsen annyi már.
De egy-egy szálat letenni szabad.
S hallatni tompán, fojtottan szavunk,
És aztán: kezet fogni halkan, loppal,
Egyik halott a másik halottal:
Ó, hisz’ mi itt mind halottak vagyunk.

Reményik Sándor

Emlékezés halottak napján

Hogy kik voltak ők, nem tartja számon senki. Az idő tudói mondják,
hogy keletről jöttek, és akkor kötöttek ki a parton, amikor épp
vörösen alábukott a nap. A legrosszabb tüzet fekete kendőkkel törölték
el a mágusaik. Később az Úr idegen arcot adott nekik, hogy
elmagyarázzák, mi mivel talál. Beletörtek a küldetésbe, és
felvállalták a teremtést úgy, ahogy nem lehet csak a rombolást. Már
rég a föld önálló sorsába zárva hevernek szétszórt csontjaik.

Mondják, hogy vérem vérükből való ősöreg magány. Utolsó vagyok a
nemzetségből, ki beletanultam a felejtésbe, félem a tüzet és idegen
nekem a kövek kora. Asszonyom egy a sok közül, gyakran kiáll a partra
arccal napnyugat felé – siratja halott sorsomat.

Jánk Károly: Másvilág

Halottak napján

I.

Most keseregd ki bánatod’:
Sirasd magad meg, ez a te napod,
Magános élet gyászos embere!
De szomorú tekinteteddel
Ne a halottakat keresd fel,
Ne menj a temetőbe, ne!
Idegen minden sírja néked;
Ott is csak a magány kisérget,
S csak annál kínosabban érzed
Kietlen egyedűliséged’.

Azért a négy fal közt maradj,
S gondold meg azt, hogy árva vagy;
Élők között is, holtak közt is az,
Halottad sincs, kit megsirass.

II.

Ez a halál, a hervadás hava.
Emlékezzünk halottainkra ma.
Óh, mert kinek nincsen köztünk halottja,
A temetőben vagy saját szivében!
Menjünk ki s hintsünk a hideg sirokra
Könnyet s virágot; ma a könny se szégyen.

Ki vesztett gyermeket, szülőt, arát;
Ki téged gyászol, hitves, jó barát:
Gondolja meg: e szomorú világon
Nemcsak porhűvelyünk: minden veszendő.
Elszáll az ifjuság, a nyár, az álom,
S hogy ne legyen multtá, nincs oly jövendő.

Melyen kedvünkre, nyiltan sírhatunk,
Egész esztendőben nincs több napunk,
Fájdalmunkat ma rejtegetni nem kell.
Halandó, gyönge testvérek vagyunk ma.
Sirok között egyenlő minden ember,
Akár ott sirva, akár oda jutva.

Reviczky Gyula