Pünkösd ünneplése: 3 rég eltűnt népszokás, amiket ma már nem ismerünk

A pásztorok megajándékozása pünkösdkor

Magyarországon az ismertebb pünkösdi szokások valahogyan kötődtek az ifjúsághoz és a párválasztáshoz. Gondoljunk csak a pünkösdölés szokására, ahol egy komplett „esküvői menet” állt össze gyerekekből vagy éppen a pünkösdi ladikázásra, amikor is a legények csónakázni vitték a kiszemelt leányt.

A pásztorok megajándékozása határozottan más jellegű szokás volt, mint a fentebb említettek, de ugyanúgy, mint a pünkösdölés többféle változat is elterjedt országon belül. A pásztorok megajándékozására pünkösdvasárnap reggelén került sor, amikor a pásztor azoktól a gazdáktól ajándékot kapott, akiknek az állataira vigyázott. Egyes helyeken pünkösdi garast kapott a pásztor, míg másutt bort, kalácsot, egyéb élelmiszert adtak a csordásnak.

Az ajándék mennyisége attól függött, hogy mennyi állatra vigyázott a juhász/kondás/csikós/gulyás, így tehát egy nagyobb állatmennyiség esetén sokkal nagyobb mennyiségű ajándékra számíthatott a gazdától a pásztor.

Pünkösd ünneplése zöld ágakkal és a zöldághordás szokásával

Igazi tavasz köszöntő szokás, megszórva egy kevés babonával, amely a párválasztáshoz, az udvarláshoz és mindemellett a pünkösdhöz is szervesen kapcsolódik. Az ország nagy részén is ismert szokás volt a zöldágazás, amelyet területenként különféle okokból tűztek a házak ablakába. Némely esetben azokat a házakat jelölték meg zöld ágakkal, néhol bodzaágakkal, amelyekben volt szabad, eladó sorban lévő leány, ezzel jelezve a legényeknek, hogy szabad az udvarlás.

A zöldághordás szokása is országszerte ismert volt pünkösdkor. Ekkor a közeli erdőbe mentek ki fiúk és a lányok, ahol a fákról és bokrokról ágakat törtek le. Ezt követően végig vonultak a falun, közben pedig énekelve elszórták az összegyűjtött zöld ágakat. A lányok a fiúk mögött haladva összekapaszkodva, énekelve sétáltak és átbújtak két lány kaput formázó karjai alatt.

A bújos játékhoz hozzátartozott a bújj, bújj zöldág című dal is:

Bujj, bujj zöldág, zöld levelecske,
Nyitva van az aranykapu, hadd bujjatok rajta.
Nyisd ki rózsám kapudat, kapudat,
Hadd kerüljem váradat, váradat,
Szita, szita péntek,
Szomorú csütörtök,
Dob szerda.

(…)

Egyes források szerint a zöldághordás néhol összekapcsolódott az egyházi ünnepléssel. Az egyház által rendezett felvonuláson a résztvevők hordozták az összegyűjtött barkaágakat miközben vallási dalokat énekeltek, végül pedig az ágakat a helyi templomba vitték.

Pünkösdi fürdés

Magyarországon nem annyira volt elterjedtek, csupán az ország néhány területén volt jellemzőek pünkösdöt a vízzel, valamint a rituális fürdéssel összekapcsoló szokások. Szeged környékén élt a szokás, hogy pünkösd vasárnapjának hajnalán a lányok rituálisan megfürödtek a Tiszában. A rituális mártózástól azt várták, hogy egész évre megelőzi a bajokat, ez a szokás főként a kellemetlen kelésektől „védte meg” a mosakodót. Egy másik vízzel kapcsolatos néphagyomány szerint, aki a szent kutak vízéből ivott vagy azt használta mosakodásra az egész évre elfelejthette a betegségeket következő pünkösdig.

Ugyancsak vízzel kapcsolatos szokás és hiedelem a pünkösdi harmatszedés. A harmatszedés pünkösd hajnalán történt, amikor a növények levelein összegyűlt harmatot kelmékkel felfogták, majd az abból kifacsart nedűvel megmosakodtak. A harmattal mosakodó leánynak szépséget hozott a szokás, azoknak a lányoknak, akiknek szeplőik voltak „elbúcsúzhattak” ettől a bőrhibától.

A harmatszedésnek nem csupán a szépség- vagy az egészségmegőrzésben, vagy éppen a mindennapi élelem minőségének javításában volt szerepe. Úgy hitték, hogy az összegyűlt harmatot, ha teheneknek adják, akkor az állat több tejet fog adni. Emellett gyakran kenyérlisztbe is belekeverték azért, hogy hatására jobb minőségű kenyeret tudjanak sütni.

Borítókép: Pünkösdi királynéjárás/Europeana.eu/Gőzsy Gáborné