Kolev András karácsonyi versei

Zörgő zajokra csendet szórt az Isten,
a Földre angyalok leheltek csillagot,
utaknak végén elporladt a nincsen,
a lelkeknek fény gyúlt és ajtók nyíltak ott.

2017. 12.

A nagyszobában díszített az ablak,
a porcelánon színes fény rohan,
s meglátod mását egykor volt magadnak,
tükrök ragyognak körben boldogan.
Arcodhoz ér lágy selyme most a szónak,
s elandalít az illatos fahéj.
Fiad karodban, s ringasz, mint a csónak,
a part a holnap és a tó az éj.
Mit nem szeretsz, örömmel elfelejted,
ma nem hajolgatsz másik csillagért.
Marad magadra néhány röpke perced,
örvend a lelked, csend van, s újra ért.

2017. 12.

Pompás házak között szikrákat hány az este,
s a kertre boltosok szórják a csillagot.
A gyermek ámul és legyint a hallevesre,
alighogy annyit ért, ezúttal mit kapott.

Van, hol szikkadt kenyérre sem jut sült szalonna,
s pohárba nem csurog, csupán a tiszta víz.
Új Könyve lapjain fehér ruhás Madonna,
s a gyermek érti már, a szóban is van íz.

Volt, hogy szalmán, ahol csak állatot etettek,
egy gyermek felsírt, hangja szólt az emberért.
Első s utolsó, mondhat bármit száz eretnek,
ki minket úgy szeret, hogy egyformán megért.

2016. 12.

Az üzlet ablakában szende fények égnek
s hűlt csillagocskák csüngnek mozdulatlanul;
bent bábuk szenderegnek, seprű dől a széknek,
s kifosztott polcokon csupán a csönd lapul.

Egy cifra dróthuzal vigyáz sok szép kabátot,
minden mást összetart az olcsó cérnaszál.
Amott egy félcipő, már annyi lábat látott,
a nyelve erre lóg, fűzője arra áll.

Sarokban láda rejt pár foltot és szilánkot,
s a díszlet eltakar még számtalan sebet.
A padlón tűlevél, december elvirágzott,
s egy ócska, sárga maszk a lucfenyőn nevet.

2018. 01.

Ez épp elmegy, jön egy másik,
így volt, így lesz minduntalan.
Kit érdekel, hogy s mint mászik,
több dolga nincs,  túlsúlya van.

Megtűrt, diktált, tükröt tartott,
sokat beszélt, már csak legyint.
Nézzük, mint egy gyűrött arcot,
búcsúztatjuk szokás szerint.

Újat várunk, szebbet, jobbat,
fogadkozunk nagy lelkesen.
Még egy pezsgő, újabb mondat,
nem emlékszünk majd erre sem.

2022. 12.