Mór

Mór férfinévként a 19. században alakult ki Magyarországon, amikor a Móric rövidült változataként önállósult. A Móric név a latin Maurus formából ered, amelynek jelentése „mór, szerecsen – tehát az észak-afrikai, Mauritániának nevezett területek lakóira utalt, akiket a rómaiak gyakran maurus néven emlegettek. Az idők folyamán a Móric számos nyelvben különböző alakokban fordult elő (Maurizio, Maurice, Moritz), a 19. századi magyar rövidítés során pedig létrejöhetett a Mór forma, mindössze egyetlen szótaggal. Ez a tömör alak egyszerre őrzi a latin hagyományokat és a magyar nyelv rendkívüli tömörítési lehetőségeit. A magyar anyakönyvezésben a 19–20. század során sokkal kevésbé terjedt el, mint a hosszabb Móric, vagy a hasonlóan latinos–germán jellegű nevek, ám a 21. században újra felfedezhető, hiszen rövid, erőteljes, markáns hangzást kínál. A név jelentéstartalma – „mór, szerecsen – érdekes történeti és kulturális vonatkozásokkal ruházza fel, még ha ma már a magyar nyelvközegben nem is feltétlenül társítják hozzá ezt a gondolatot.

Mór név eredete és történelmi háttere

A Mór a latin Maurus, illetve a belőle származó Móric név 19. századi, magyar rövidítéséből jött létre. A Maurus korábban a Római Birodalom területein az Afrikából származó, sötétebb bőrű, mozgó csoportokat vagy az ottani embereket jelölte. A keresztény középkorban a név kultikus jelentőséget nyerhetett bizonyos szenteknél, egyházi méltóságoknál. Magyar földön a Móric a latinos–germán névátvételek egyik jellegzetes képviselőjeként már a középkorban is feltűnhetett, s a 16–17. században Moritz, Moricz, Móritz formában a protestáns és katolikus polgári rétegek körében is elterjedt volt.

Az 1800-as években a magyar nyelvmegújítás, a hazafias érzelmek, a polgári átalakulás, valamint a divathullámok mind hozzájárulhattak ahhoz, hogy a Móricot rövidített formáiban is kipróbálják. A Mór kevésbé maradt fenn, mint a Móricka, Móric, Mórus, netán Moró becéző alakok. Viszont létező névként anyakönyvezhetővé vált, s a 19–20. századi listákon szórványosan előfordult. Egész egyszerűen a Móric névből – amelynél a magyar ízlés olykor a csonkítást is alkalmazta – elhagyták a végződést, a középső hangzókat, s így született a Mór. Ezzel a magyar nyelv egy rá jellemző, határozottan rövid, mégis csengő formát hozott létre.

A Mór mint keresztény név a 19. században nem volt annyira kiemelt, hiszen a Móricot Szent Móric (lat. Mauritius) révén ismerték inkább, aki a 3. században élt, és a teológiai-hazafias legendák szerint a thébai légió parancsnoka volt, kiterjedt kultuszt kapott Európa-szerte. A Mór azonban legalább annyira illeszkedhet e sorba, hiszen ugyanarra az alapra vezethető vissza. Ám sohasem vált annyira népszerűvé, mint a Móric, Móricka, Moritz – a magyar polgári rétegekben is a hosszabb alak tartotta magát erősebben. A 20. század során a Mór használata marginális maradt, ám a 21. századi névválasztási trendekben a rövid, egy szótagú, különleges nevek megnőtt megbecsülésnek örvendenek, így a Mór is új esélyt kapott.

Mór névnapjai

A kalendáriumok, főleg a bővített magyar naptárak több névnapot is kötnek a Móric–Mauricius–Mór névcsaládhoz, többek között január 15., március 20., szeptember 4., szeptember 13., szeptember 22., október 25., december 4. Mivel a Mór a Móric rövidült változata, a legtöbb ilyen dátum Szent Móric és a thébai légió vértanúinak ünnepéhez, illetve a kapcsolódó emléknapokhoz igazodik. Nem mindegyik napot tüntetik fel a hétköznapi, rövidített naptárak, sokszor csak a Móric kapcsán jelzik például szeptember 22-ét.

A Mór, mint rövid név, a 19. század óta annyira ritka, hogy a legtöbben nem is tudnak a névnapokról. A hivatalos anyakönyvezési listában azonban e dátumok szerepelnek, és a viselő szabadon választhat, melyik alkalommal tartja. A leginkább kiemelt napok a hagyományban szeptember 22. és október 25., esetleg december 4., de sokan a Móric kapcsán a szeptemberi napot tartják Mór névnapnak is. Egyik sem sokkal gyakoribb a másiknál, hiszen a Mór sem sűrűn fordul elő, a bővített naptárkészítők is több alternatív időpontot ajánlhatnak.

Nyelvi és fonetikai jellemzők

A Mór mindössze egy szótag (Mór), amelynek hangrendje mély (az ó magánhangzó mély hangrendű), és a r zárása erőteljes. A magyarban ez a szerkezet igen tömör, markáns, és bizonyos archaikus–egzotikus zöngét kölcsönöz a névnek. Egy szótagú nevekből nagyon kevés létezik a magyar hivatalos anyakönyvben, úgyhogy a Mór ezzel is kitűnhet. A M kezdőhang lágy, az ó nyújtott, és a r határozottan pergő, így a kiejtés [mór], a szó végi r rövid, erős lezárást ad.

Idegen anyanyelvűek az Mór formát első látásra talán spanyol mor szóval, vagy hasonlóval kötnék össze, ami még mindig a mór jelentéshez kapcsolódhat. A magyarban semmilyen nehézség nem merül fel, 2-3 betűből áll, egy szótag, csupán a "ó" hosszú ékezetes betűre kell figyelni a leírásban, a hivatalos dokumentumokban. A név kiejtése és leírása korántsem ütközik nehézségbe.

Mór becézési formái

A Mór már egy rövid, egy szótagú alak, ezért a magyar sem feltétlenül akaszt rá újabb becenevet. Ennek ellenére, aki az otthoni, baráti körben kedveli a játékos megoldásokat, mondhatja a gyermeket Morinak, Mórkának, Moricskának – de ezek már a Móric felé mozdítják vissza. Gyakorlatilag a Mórban nincs hová beágyazni a kicsinyítő képzőket, hiszen az -ór zárás eleve stabil. Ha valaki a baráti társaságban Mórocska vagy Mórika alakkal próbálkozik, az is megeshet, de széles körű elfogadottságról korántsem lehet beszélni.

A hétköznapi környezetben valószínűleg mindenki a Mór teljes alakot használja, hivatali, iskolai, munkahelyi formában is, hiszen a név ennél tömörebbre már nem is rövidülhet. Egyes barátok esetleg a M kezdőbetűre egyszerűsíthetnék, de ez már a túlzott minimalizmus. Az is elképzelhető, hogy a Móric teljes formát tévesztésből a Mórhoz kötik, és a család Móriként hívja Móric nevű gyermekét, noha a Móric és a Mór hivatalosan két külön név.

Mór modern használata

A 21. században a Mór név a elég ritka besorolásba tartozik. Kevés család választja, pedig a minimalista, egyedi nevek keresése megerősítette a hasonló, rövid keresztnevek vonzerejét. A Mór éppen ebbe illeszthető, egy szótag, markáns, megszólalásban is erőteljes, ám még sincs hosszú, bonyolult kiejtés. A Maurus-latinos hagyomány, a mór, szerecsen jelentés a modern korban alig befolyásolja a szülői döntést, inkább a történelmi, kuriózumfaktor és a lexikális tudás a motiváló erő.

Ahol a latin eredetű, rendkívül archaikus, 19. századi magyar névújítási mozgalmakkal kapcsolatos keresztnevek merülnek fel, a Mór is szerepel a listán, s megeshet, hogy valaki a rövid, szerecsen jelentést külön hangsúlyozva választja: Egzotikus, "más" hatást sugároz. Vannak, akik ezzel éppen egy nyelvi játékot keresnek: a Mór olyan közvetlen, semmi sallang, semmi -ic, -ici, -ics végződés. A hivatalos anyakönyv eljárásban a Mór elismert.

A mindennapokban a Mór név viselőjének számítania kell a csodálkozó pillantásokra, hiszen még a 21. században sem találkozunk vele gyakran.

Mór rokonnevei

A bővített magyar névlisták szerint a rokonnév Magyarországon: Estilla, Kincső, Maura, Móric, Tímea alakokat sorolják, noha ezek közül néhány meglehetősen távoli analógiák alapján van egy csoportba sorolva. A Móricot egyértelműen rokonként említik, lévén maga a Mór a Móric rövidülése. A Maura a női forma lehet, s ez is a Maurus családhoz tartozik. Az Estilla, Kincső, Tímea inkább a 19. századi regényekben, névújításokban keletkezett irodalmi nevek, amiknél a forrás az, hogy az anyakönyv hasonlóképp ritka, 19. századi újképzéseket sorol egy polcra.

Valójában a szűk értelemben vett rokon név a Móric és a Maura. A Móric ugyanis a Mór hosszabb alakja, a Maura pedig a női verzió (ha úgy tetszik, Móric, Maurus női alakja, Mauricia). Ezek mind a mór, szerecsen gondolatkörből születtek. A Mór nem áll sem a Bálint, sem a Kincső, sem a Tímea rokonágában, legfeljebb annyiban, hogy ezek is irodalmi, 19. századi vagy archaikus formák a modern magyar névkönyv szerint. Fontos látni, hogy a Mór a maga nemben elkülönül a Moritz vagy Maurizio típusoktól, noha ott a Móric–Mór kapcsolat hasonló.

Nemzetközi kapcsolatok és jelentőség

A Mór meglehetősen magyar kuriózum. Külföldön, különösen a nyugat-európai, amerikai közegben valószínűleg a Moor, Moorish szavakat hívja elő, amelyek az észak-afrikai iszlám népeket, a mórokat jelölik, s az angol Moor sem különbözik. Ha valaki a Mór névvel mutatkozik be egy idegen nyelvi környezetben, a partner rákérdezhet, vajon van-e spanyol vonatkozás (Los Moros), egy történelmi allúzió a spanyol területeken jelen lévő mórokra. Tulajdonképpen a magyar Mór a latin Maurus leszármazása, és erre a rokonságra a spanyol, olasz, francia Mauro, Maurice, Maurizio, Moritz mind utal.

A névnek nincs erős, globálisan ismert, beágyazott hírneve. Ennek ellenére a hivatalos papírokon itthon bármikor bejegyezhető, a nyugati adminisztratív vagy idegen nyelvi közeg sem találja kioktatóan idegennek, legfeljebb meglepőnek. A hangzás egytagú, csattanós, mint a Zsolt vagy a Gáspár is. Az, hogy a Mór szerecsen, mór, észak-afrikai jelentésre utal, a modern korban egzotikus hangulatot is kelthet, noha e kifejezés a középkorban egyszerre jelentette a bőrszín miatti elkülönítést és a muszlim kultúrákhoz való viszonyt is. A 21. században ez már jobbára csak történelmi érdekesség.

A vallási, szentekhez kötődő névirodalomban a Móric (latinul Mauritius) a 3. századi Szent Móricra támaszkodik, akinek a kultusza – Szent Móric és a thébai légió – számos templom és rendi közösség védőszentje. A Mór a 19. század óta szintén kapcsolható e gyökerű tisztelethez, de sem a vallásos, sem a világi tradíció nem emeli a Mórt a középpontba, hiszen magát a Móricot is aránylag kevésbé hallani a mindennapi beszédben. A Mór és Móric közötti összefonódás következménye azonban, hogy a Mór is beilleszthető a Szent Móric-kultuszba, bár kevesen teszik meg ezt a lépést.