Nimród

Nimród bibliai eredetű férfinév, amely az Ószövetség egyik rejtélyes, mégis fontosnak számító személyiségére utal. A héber Bibliában (Teremtés könyve 10. fejezet) Nimród Noé leszármazottjaként jelenik meg, akiről a szöveg azt mondja, „hatalmas vadász volt az Úr előtt”. Később a zsidó és keresztény hagyományban többször szó esik róla, elsősorban a bábeli torony építése, valamint a sumer–akkád vonatkozások miatt. A magyar folklór és krónikás irodalom során is gyakorta felmerül Nimród neve, bizonyos hagyományok a hun–magyar őstörténet szereplőjének tekintik, hol nagy vadászfejedelmet, hol a mitikus ősök egyikét sejtik benne. A 19–20. századi magyar névhasználatba a Nimród fokozatosan be tudott illeszkedni, de soha nem vált a leggyakoribb nevek sorába. A 21. században mégis növekvő tendenciát mutat, ami az anyakönyvi statisztikák alapján már a „nagyon gyakori” szintet is elérheti egyes mérések szerint, habár továbbra is elsősorban azok a szülők választják, akik a honfoglalás kori, bibliai–monda jellegű nevek vonzáskörét keresik.

Nimród név eredete és történelmi háttere

A Nimród név alapja a bibliai héber Nimrod (נִמְרֹד), amely a Teremtés könyve 10. fejezetében, Noé leszármazottjainak genealógiájában szerepel. A hagyomány szerint a „hatalmas vadász volt az Úr előtt” kifejezés utal Nimród erőteljes, harcias, olykor lázadó karakterére. Bár a Szentírás nem sokat közöl róla, a későbbi zsidó és keresztény értelmezések rendszerint a bábeli torony építői között tüntetik fel, aki mintha a mennyei rend ellen is fellépett volna. A magyar ókori krónikás hagyomány – főleg a 13–14. századi geszták, Kézai Simon krónikája – már Nimród alakjában a hunok és a magyarok egyfajta ősatyját vélte látni. A reneszánsz és barokk irodalomban sem tűnt el a neve, de sosem lett annyira tömeges a használata, mint amilyet például a bibliai János, Péter, Márton, Lukács, vagy a honfoglalás kori Lehel, Bulcsú, Tas nevek is képesek voltak produkálni.

A 19. század nemzeti romantikájában több költő és író hivatkozott Nimródra mint a honfoglalók misztikus ősére, vadászkirályára, bár mindez a valós történelmi tények és a mitikus elképzelések keveréke. A modern történettudomány inkább a bibliai Nimród és a magyar folklórbeli alak különbségét hangsúlyozza, de a névhasználat szempontjából mindkettő forrás lehet. A magyar szokásban a Nimród hosszú ideig egzotikusnak, ősi, harcos jellegűnek tűnt, ezért a 20. században is alacsony szinten volt jelen. A rendszerváltozás után pedig megnőtt a kereslet az ősi magyar nevek, a honfoglalás kori, sőt bibliai megalapozású egzotikus nevek iránt – ennek is köszönhető, hogy a Nimród egyre több családnál merült fel.

Nimród névnapjai

A magyar naptárkészítés az Ószövetségben szereplő személyekhez időnként nagy szabadsággal rendel névnapokat, hiszen a hagyományosan katolikus vagy protestáns liturgia nem emlékezik meg bibliai ősökről úgy, mint az Újszövetség szentjeiről. Ennek megfelelően a polgári naptárban több lehetséges időpontot is előfordul Nimród névnapjaként: április 28., augusztus 1. vagy november 11. A modern források közül a leggyakoribb hivatkozás szerint augusztus 1. szerepel gyakran, de a magyar polgári gyakorlat sem teljesen egységes.

A Szentek és boldogok ünnepnaptárában Nimródnak nincs helye, hiszen nem kanonizált szentről van szó, hanem bibliai–ősatyai alakról, akit a zsidó–keresztény emlékezet sem a pozitív hősök sorába állít. Így a névnap kijelölése inkább polgári–naptárkészítő szerkesztői döntés, különösebb egyházi, történelmi hagyomány nélkül. A 21. századi netes forrásokban gyakran a november 11. is említett, de a jelzések szerint a legnépszerűbbek a fenti három. Minden Nimród viselő eldöntheti, hogy melyik időpontot választja, esetleg a családi hagyománynak megfelelően. A polgári naptárban azonban a legelterjedtebb talán az április 28. és az augusztus 1. Mivel a 20. században a Nimród sosem volt tömegnév, nem alakult ki merev, nagy névnapi hagyomány, több időpont is lehetőséget ad a megünneplésre.

Nyelvi és fonetikai jellemzők

A Nimród két szótagból áll: Ni-mród. A magyar hangsúly az első szótagot éri, [NI-mród], ám a második szótagban a [ó] hosszú magánhangzó erős zenei nyomatékot ad a kiejtésnek. A [n] + [i] kezdés egy kicsit magas hangrend, de a [mró] + [d] vég inkább mély (a [ó] a mély csoportba tartozik). Így összességében a hangrend „vegyes”: az [i] magas, a [ó] mély. A [mród] cluster (m + r + ó + d) kicsit zsúfoltabb a magyarban, de teljesen ejthető, nem okoz nehézséget anyanyelvi beszélőknek. A toldalékolás sem jelent akadályt: Nimródnak, Nimróddal, Nimródé formák.

Ez a név a magyar hallás számára erőteljes, kicsit archaikusnak és keménynek tűnik, a [nim] kezdés és a [r] + [ó] + [d] befejezés roppant karcos. Ugyanakkor ez illeszkedik az ősi, harcias, vadászi konnotációkhoz is, amelyeket a bibliai–krónikás Nimródról gondolunk. A 20. századi fülnek sokáig avítt, régies, történelmi–vallási csengést hozott, ám a 21. század generációja ezt talán előnyként értelmezi.

Nimród becézési formái és modern használata

A Nimród becenevei nincsenek oly mértékben rögzülve, mint a Péter–Peti vagy János–Jani tipikus párosai, ám a magyar kicsinyítő rendszer mindenképpen ad lehetőséget: Nimródka, Nimi, Nimó, Nimike, Nimri, Mródi, Módi, Ródi – s egyéb, humoros–kreatív formák. Ezek azonban többnyire egyéni családi, baráti körökben használatosak, nincs általánosan elterjedt, konvencionális becézés. Vannak, akik a teljes nevet preferálják, mivel a Nimród két szótagos, erős, határozott szóalak, s nincs feltétlen szükség a lerövidítésre. Ha a gyermek környezetében sem fordul elő több Nimród, nem szenved a név „túlhasználattól”, így nincs akkora nyomás a becenév kialakítására.

A modern magyar társadalomban a Nimród (bibliai alapú, honfoglalási legendákba is átjátszott név) a 20. századi statisztikákban is végig a „ritka” névként szerepelt, a 21. században azonban mintha erősödnék. Tény, hogy a hivatalos névlisták szerint egyre többen anyakönyvezik évente, ami bizonyos forrásoknál már a „közepesen gyakori” küszöbét is átlépheti. Vannak, akik a vadászat, a vadság, a természeti ősidentitás vonzatáért ragaszkodnak hozzá, mások a bibliai–őskirályi motívum miatt. A magyar folklórban Nimród gyakran szerepel mint a hun és magyar népek őse, ezzel is erősítheti a nemzeti–történelmi töltetet.

Nemzetközi kapcsolatok és jelentőség

A Nimród név – a magyar változat – nemzetközi térben kevéssé ismert, hiszen a bibliai szövegek magyar fordításaiban maradt Nimród, míg angolul Nimrod, franciául Nimrod, spanyolul Nimrod formában írják. Az [nɪmrɒd] vagy [nɪmrod] angolban ismerős lehet a vallásos közönségnek, de a szélesebb világ csupán egy jellegzetes névnek látja, amely a “mighty hunter” (hatalmas vadász) szerepén keresztül került a köztudatba. Az angolszász popkultúrában néha pejoratív értelemben is használták a nimrod szót, “ostoba, egyszerű, balga” jelentésárnyalattal – ez a 20. század közepi amerikai szlengben bukkant fel, feltehetően félreértésből, a Tapsi Hapsi rajzfilmek hatására. Magyarországon nincs ilyen negatív árnyalat, a Nimród teljesen pozitív–semleges bibliai–őstörténeti alakra utal.

A magyar Nimród-vonatkozások kapcsán a honfoglalás kori legendák, az Árpád-kori krónikák tévesen (vagy költői szabadsággal) Nimródot az ősök közé sorolták. Kézai Simon a Gesta Hungarorumban arról ír, hogy Hunor és Magor Nimród fiai voltak, s ők a hunok és magyarok ősatyái. Ez a csodaszarvas-monda egyik alapja, amely a magyarok mondavilágában mélyen él. Emiatt Nimród nevéhez a magyar történetfelfogásban egyfajta nagyvadász, ősapa, erős és harcos alkat kapcsolódik. Külföldi hallgatóság számára ez némi egzotikumot jelent, hiszen a héber Bibliában inkább a bábeli torony, a nagy vadász és a mezopotámiai utalások jelennek meg, semmint a Közép-Európába vezető őstörténet. De a magyar kulturális identitásban Nimród sokkal nagyobb szerepet kap, legalábbis a legendákban, mint a zsidó–keresztény kánonban.

A 21. század globalizációja miatt a Nimród egyszerre válik izgalmassá a magyar névválasztást kedvelőknek, hiszen bibliai gyökerei a nemzetközi kapcsolatokban is érthetők, s a magyar mitológiához való kötődése pedig egyedi pluszt ad. Így a név a híd szerepét töltheti be: archaikus, erőteljes, kirajzolja a gyökereket a Közel-Kelet ókori világából, a Bibliából, a sumer–akkád legendakörből, és a magyar krónikás hagyományhoz is kaput nyit.

Mivel sosem lett divatnév, a Nimród a 21. században is a ritkább opciók közé tartozik, noha az anyakönyvi gyakoriság lassan emelkedik. A név alkalmas arra, hogy a viselő hirdesse a bibliai, mesebeli, egyben honfoglalás kori gyökér-összefüggéseket – mindeközben a hangzása (Ni-mród) velősen, két szótagban kicsit harcias, kicsit ősi érzetet ad. Az, hogy a huszonegyedik századi magyar névadó kedvet kapott a Nimród–Lehel–Csongor–Zalán típusú nevekhez, segíti a Nimród fennmaradását.

Aki a Nimród nevet választja gyermekének, egyszerre nyúl a bibliai, a mitikus, a magyar krónika és a modern exkluzivitás világához, egy merész, mégis letisztult szóalak formájában. Hivatkozási pont lehet a bizonyos krónikák által hunok–magyarok ősatyjaként emlegetett nagyvadász, a bibliában szereplő ókori hős, és a név hangzásának erőteljessége. A 21. században már semmi akadálya, hogy hivatalosan is bejegyzett keresztnévként használják, a polgári naptár szerint több lehetséges névnapja van, közülük a leginkább preferált talán augusztus 1. – de a polgári hagyomány április 28. és november 11. dátumot is hoz. Ily módon Nimród a magyar névreneszánsz sajátos, bibliai–archaikus fejezete, amely remekül szemlélteti, hogyan élnek tovább az Ószövetség figurái a 21. században is, a modern identitás és névdivat újraértelmező kereteiben.