Szent Márton köpenye: Egy fél köpeny legendája

Szerző: | 2024.11.08.

C

Reklám

B

Reklám vége

A jótevő szent ikonikus figurájához kapcsolóan sok hagyományt, népszokást, és persze finom fogást tudunk felsorolni. Arról azonban kevesebb szó esik, hogy mi történt a jótett kézzel fogható bizonyítékával, azaz hová került azóta Szent Márton félbevágott köpenye?

A sorsfordító köpeny

Szent Márton napját ünnepelve a legtöbb embernek valószínűleg a finom libasült jut az eszébe, korábban már írtunk is róla, hogy a libáknak tulajdonképpen mi közük is az ünnephez. Aki azonban nem csak a szárnyasokhoz köti a IV. századi püspök figuráját, az valószínűleg jól ismeri leghíresebb jótettét. Számos országban különböző előadásokkal, felvonulásokkal emlékeznek meg arról, hogy Márton Amiens városa felé tartva egy didergő koldussal találkozott, és saját köpenyét hasította félbe, hogy az idegen férfit megóvja a fagyhaláltól.

Ez a mozzanat sorsfordítónak bizonyult Márton életében, aki ekkor még katonaként szolgált a Római Birodalom hadseregében. Édesapja is katonai tribunus volt, így Mártonnak kötelező volt csatlakoznia a hadsereghez, annak ellenére hogy őt magát már gyermekként is a keresztény vallás érdekelte. Pogány nevelést kapott, mégis megkeresztelkedett 18 éves korában, amit természetesen szülei nem támogattak.

A koldussal való találkozása utáni éjjel álmot látott, amelyben Jézus a megsegített férfi képében jelent meg neki, azt sugallva, hogy a koldus felé tett gesztussal Márton valójában neki magának ajánlotta fel a köpenyét. A fiatal katona végül ennek hatására hagyta el a hadsereget, és választotta helyette a papi hivatást.

Márton ezt követő, egyházi életútjáról számos információ fennmaradt, elsősorban a Sulpicius nevű írónak köszönhetően, aki annak szentelte az életét, hogy megírja Szent Márton életrajzát. Számos olyan emberrel beszélt, akik személyesen ismerték a püspököt, a legfontosabb mondák pedig a mai napig fennmaradtak.  Az azonban kevésbé ismert, hogy a híres jótettet követően mi történt magával a köpennyel.

A köpeny, mint spirituális ereklye

A monda szerint Amiensben voltak olyan emberek, akik kinevették a fél köpenybe burkolózó katonát, mások pedig azonnal elszégyellték magukat önzetlenéségét látva. A hidegre való tekintettel azonban szinte biztos, hogy a hazafelé vezető úton még maga Szent Márton is hasznát vette a kettéhasított ruhadarabnak.

További mondák erről nem szólnak, de joggal feltételezhetjük, hogy a későbbiekben már nem használta, helyette inkább az ép ruháit vette fel. Ennek ellenére megtartotta, talán éppen a számára is szimbolikus jelentéstartalma miatt, így a fél köpeny a püspök halála és szentté avatása után az egyházhoz került, és fontos szerepet kapott. A későbbi szentté avatási folyamattól eltérően Márton idejében még gyakorlatilag a közvélemény alakította, hogy kit kezelnek szentként, a püspök pedig akkora népszerűségnek örvendett, hogy már közvetlenül a halála után így tekintettek rá. A híres, sorsfordító jócselekedethez kapcsolódó köpenyt ereklyeként kezdték tisztelni, szerencsehozó erőt tulajdonítottak neki, és nagy becsben tartották.

Katonai és uralkodói körökben spirituális jelentősége lett, az emberekben lakozó jóság szimbólumává vált. Arra emlékeztette használóit, hogy a mindennapi tevékenységekben is Istent keressék,  tartsák meg lelki méltóságukat, tisztaságukat. Gyakori résztvevője lett eskütételi ceremóniáknak és csatáknak is, két jelentős esemény között pedig féltő gonddal őrizték.

Olyan nagy jelentőséget tulajdonítottak neki, hogy külön felelősöket jelöltek ki a köpeny megóvására és kezelésére. Egyes források szerint az épületet, ahol a köpenyt tartották, capella-nak nevezték, ebből ered a kápolna szavunk, az őrzői neve pedig capellanus/capellano volt, ami magyarul a káplán szónak feltelthető meg. (Más források azt mondják a capella szó nem a köpenyre utalt, hanem egy kis, szőrrel bevont táskára, amelyekhez hasonlót a mai napig használnak az egyházi ceremóniákon).

Az első „káplánok” feladata az volt, hogy biztosítsák, hogy csak az erre jogosult személyek férhessenek hozzá a szent tárgyhoz, valamint ők szervezték meg a köpenyhez kapcsolódó vallási ceremóniákat.

A győztes csaták záloga

Szent Márton alakjának népszerűvé válása és modernkori jelentősége valószínűleg annak is köszönhető, hogy nem csak az egyházi tisztségviselők, de az egymást követő uralkodók is hatalmas jelentőséget tulajdonítottak a köpenyének. A középkorban a Frank Birodalom királyainak egyik legfontosabb ereklyéjévé vált, mindenhová magukkal vitték, beleértve a harcmezőt is.

A köpeny egyik legjelentősebb „sikere” I. Klodvig száli frank királyhoz köthető, aki az V. és a VI. század fordulóján uralkodott a későbbi Franciaország területén. Felesége, Klotild, keresztény volt, Klodvig pedig a monda szerint megígérte neki, hogy ha győzelmet arat a vesztésre álló csatában az alemannok ellen, ő is megkeresztelkedik. Klodvig ezt a 496-os győzelmet (és sok ezt követő másikat is) Szent Márton erejének tulajdonította, és ígéretét megtartva valóban felvette a katolikus vallást. Későbbi uralkodása során megerősítette a korona és a püspökség közötti kapcsolatot, áthelyezte a fővárosát Párizsba, és – részben Mártonnak tulajdonított – területi hódításainak köszönhetően a francia történetírás őt tekinti az első francia királynak.

Halála után a köpenyt valószínűleg az őt követő uralkodók kapták meg. Az első írásos feljegyzés szerint 679-ben a köpenyt még Luzarches palotájában tartották, de később átkerült a párizsi Saint-Denis apátság szerzeteseihez. Itt ismét közel kerülhetett I. Klotild földi maradványaihoz, őt ugyanis itt temették el.

C

Reklám

B

Reklám vége

Szent Márton hagyatéka

Ugyan a köpeny jelenlegi helye sajnos nem ismert, a jótevő püspök számos értékes dolgot hagyott az utókorra, amit a mai napig nagy becsben tartanak egyházi és világi körökben egyaránt.

A modernkori káplánok még mindig abban a szellemiségben tevékenykednek, ami Márton tettét is jellemezte; mindenkire úgy kell tekinteniük, mint Isten méltó, szeretett gyermekére, mintha a másik ember maga Jézus lenne. Mártonhoz hasonlóan, aki papként gyakran látogatott vidékre, hogy olyan emberekkel találkozzon, akiket a társadalom elhanyagolt, a mai káplánoknak is fontos feladata a rászorulók megsegítése.

A franciaországi Toursban, ahol Mártont püspökké választották, egy impozáns bazilikát is elneveztek róla, a sírja is itt található, amely népszerű zarándokhely. Akik azonban egy helyszín meglátogatásánál hosszabb zarándoklatra vállalkoznak Szent Márton tetteinek emlékére, azok Magyarországra is gyakran ellátogatnak, a püspök szülővárosa ugyanis Savaria, vagyis a mai Szombathely volt. A szent életének fontos helyszíneit követő népszerű zarándokút, a Szent Márton Út hazánk után Olaszország és Franciaország területén folytatódik.

Egyházi jelentősége az évszázadok során mit sem csökkent, de Szent Márton a világi kulturális életben is tagadhatatlanul meghatározó alak maradt. Szerte a világon milliók tartják életben történetét a lampionos felvonulásokkal, színielőadásokkal, énekekkel, mondókákkal – vagy akár csak egy finom libasülttel.

Kapcsolódó cikkek

Hangold barátaidat is az ünnepre, oszd meg velük ezt a cikket!

C

Reklám

B

Reklám vége

Legújabb cikkeink
C

Reklám

B

Reklám vége

C

Reklám

B

Reklám vége