A kommunista diktatúrák áldozatainak emléknapja

A világtörténelem egyik legsötétebb fejezetét a kommunista diktatúrák által elkövetett elnyomás, üldöztetés és tömeges megtorlás jelentette. Ezek a rendszerek világszerte több mint százmillió ember életét követelték, és alapvetően befolyásolták az érintett országok társadalmi, politikai és gazdasági fejlődését. Magyarország sem maradt érintetlen: a második világháború után a kommunista hatalomátvétel teljesen átalakította az ország társadalmi rendjét, felszámolta a demokratikus intézményeket, és a rendszer ellenfeleit könyörtelen megtorlás érte.

Február 25. a kommunista diktatúrák áldozatainak emléknapja, amelyet a magyar országgyűlés egy 2000-ben hozott határozattal nyilvánított hivatalos magyarországi emléknappá.

Mi a kommunizmus?

A kommunizmus olyan politikai és gazdasági eszmerendszer, amelynek központi gondolata a magántulajdon felszámolása, valamint egy egyenlőbb társadalom megteremtése a termelési eszközök közös tulajdonba vételével. Gyökerei Karl Marx és Friedrich Engels 19. századi munkáira vezethetők vissza, akik a kapitalizmus ellentmondásait és egyenlőtlenségeit kritizálva fogalmazták meg a kommunista társadalom vízióját. Eszerint a történelem osztályharcok sorozata, amelynek végén a munkásosztály (proletariátus) fogja átvenni a hatalmat, és megteremti az osztályok nélküli, igazságosabb társadalmat.

Sarló és kalapács, valamint a vörös csillag, a kommunista ideológia jelképei. Kép forrása: Wikimedia Commons

A kommunizmus a világban

A 20. század elején a cári Oroszországban ment végbe az első kommunista forradalom Vlagyimir Iljics Lenin vezetésével. Itt igyekeztek létrehozni azt az államot, amelyik a marxista elmélet gyakorlatba ültetésével a tőkés rendszer alternatívája lehet. A szovjet modell eleinte nagy nemzetközi figyelmet keltett, de idővel a diktatórikus államberendezkedés, a személyi kultusz kialakulása, valamint a gazdasági nehézségek és a szabadságjogok korlátozása jelentősen rontották a rendszerről alkotott képet.

Európában a második világháborút követően több országban is kommunista pártok kerültek hatalomra, ami hosszú időre kettéosztotta a kontinenst: nyugaton a kapitalista demokráciák, keleten pedig a szovjet típusú, egypártrendszerre épülő államok uralkodtak. Ázsiában szintén több példát láthattunk a kommunista berendezkedésre, például Kínában Mao Ce-tung vezetésével, Észak-Koreában Kim Ir Szen, illetve Vietnamban Ho Si Minh idején. Mindegyik országban sajátos ideológiai és történelmi körülmények alakították a kommunizmus megvalósulását, ezért nem beszélhetünk egységes, mindenhol egyformán működő rendszerről.

A hidegháború éveiben a kommunista és a nyugati blokk szembenállása határozta meg a világpolitika jelentős részét. Az 1980-as évek végén és az 1990-es évek elején azonban a Szovjetunió összeomlása, illetve a kelet-európai rendszerváltások véget vetettek a kommunizmus korábbi erőteljes jelenlétének. Napjainkban néhány országban – például Kínában, ahol a kommunista párt van hatalmon –, a gazdasági liberalizáció egyes formái és a kommunista ideológia keveredése figyelhető meg. Globálisan a kommunizmus eszméje ma már kevésbé meghatározó, ugyanakkor számos radikális baloldali mozgalom és párt továbbra is a társadalmi egyenlőség és a kizsákmányolás megszüntetésének gondolataira épül, bizonyítva, hogy a kommunizmus alapgondolata nem tűnt el teljesen.

A kommunizmus Magyarországon

Magyarországon a kommunizmus eszméje már a 20. század elején megjelent, amikor a munkásmozgalmak és baloldali pártok egyre nagyobb teret nyertek. A világháborús összeomlást követően, 1919-ben megalakult a Tanácsköztársaság, amelyet Kun Béla vezetett. Ez a rövid életű, alig több mint száz napig fennálló kommunista kísérlet számos radikális intézkedést vezetett be, például az ipar és a nagyobb földbirtokok államosítását, ám hamarosan külső és belső ellenállásba ütközött, és összeomlott. A Tanácsköztársaság bukása után a Horthy-rendszer keményen fellépett a baloldali mozgalmakkal szemben, sok kommunista vezetőt börtönbe zártak vagy száműztek.

A második világháború után a Szovjetunió befolyása alá került országban fokozatosan a Magyar Kommunista Párt került hatalomra. Az 1949-ben kikiáltott Magyar Népköztársaság alkotmánya a Szovjetunió mintájára szervezte át az államot, s bevezette az egypártrendszert. A Rákosi Mátyás nevével fémjelzett korszakban a kommunista diktatúra a terror és a megtorlás eszközeivel tartotta fenn hatalmát: koncepciós perek, internálótáborok és kiterjedt titkosszolgálati megfigyelés jellemezte az időszakot. A földek erőszakos kollektivizálása és az ipar teljes államosítása súlyosan érintette a gazdaságot, miközben a személyes szabadságjogok erősen korlátozottá váltak.

A Duna Cipőgyár főbejárata Budapesten 1959-ben. A bejárat fölött látható a kommunista jelképnek számító vörös csillag. Kép forrása: Fortepan / FSZEK Budapest Gyűjtemény / Sándor György

Az 1956-os forradalom és szabadságharc a magyar társadalom elkeseredett kísérlete volt a sztálinista rendszertől való megszabadulásra. Noha a Szovjetunió katonai beavatkozása miatt a forradalom elbukott, rövid időre felvillantotta egy demokratikusabb, nemzeti alapú szocializmus lehetőségét. Kádár János 1956 végétől fokozatosan konszolidálta a hatalmat, és az 1960-as években sajátos, „gulyáskommunizmusnak” nevezett rendszert alakított ki. Ez némileg engedékenyebb volt a lakossággal szemben, ám továbbra is egypárti diktatúrát jelentett.

A rendszerváltás 1989-ben vetett véget az egypártrendszernek Magyarországon. Az új, demokratikus berendezkedés bevezette a többpárti választásokat, és helyreállította a piacgazdaság alapjait. Ugyanakkor a kommunizmus emlékezete – mind a terror, mind az olykor nosztalgiával emlegetett társadalmi biztonság – a mai napig megosztja a magyar társadalmat, és fontos tanulságokat hordoz a demokrácia törékenységéről.

A kommunista politikáról, gazdaságról, eszmerendszerről az alábbi oldalakon olvashatsz bővebben:

• Arcanum
• Wikipédia

Miről szól a kommunista diktatúrák áldozatainak emléknapja és hogyan alakult ki?

A kommunista diktatúrák világszerte több mint százmillió halálos áldozatot követeltek, Kelet-Közép-Európában ez a szám eléri az egymillió főt. Ezek az emberek éhínség, kényszermunkatáborok vagy kegyetlen kivégzések áldozatai lettek. Az áldozatok köre azonban ennél sokkal szélesebb: ide tartoznak azok is, akiket vallattak és kínoztak, megbélyegeztek, kirekesztettek vagy börtönbe zártak politikai vagy vallási hovatartozásuk miatt, illetve mindazok, akiket megfosztottak a szabad cselekvés és választás lehetőségétől.

Magyarországon a kommunista diktatúra különösen mély nyomot hagyott. Az 1945 és 1956 közötti időszakban számos honfitársunkat hurcolták el kényszermunkatáborokba, sokakat koholt vádak alapján végeztek ki, és rengetegen szenvedtek el fizikai és lelki bántalmazást. A rendszer célja az volt, hogy elnyomja a politikai ellenállást és megszilárdítsa a totális egypárti diktatúrát.

Az Országgyűlés 2000. június 16-án határozatot hozott, amelyben február 25-ét a kommunizmus áldozatainak emléknapjává nyilvánította. Ez a dátum szimbolikus jelentőséggel bír, mivel 1947-ben ezen a napon tartóztatták le Kovács Bélát, a Független Kisgazdapárt főtitkárát, akit a szovjet hatóságok jogellenesen letartóztattak és a Szovjetunióba hurcoltak. Kovács Béla hozzávetőleg kilenc évet töltött börtönökben és munkatáborokban, szabadulása után pár évvel, 1959-ben, 51 évesen hunyt el.

Letartóztatása az első állomása volt annak a folyamatnak, amely során a kommunista párt az ellenszegülők kiiktatásával a totális egypárti diktatúra kiépítése felé haladt. Kovács Béla sorsa a demokratikus jogok csorbulásának jelképévé vált, és jól jellemezte a pártállami rezsim majdnem fél évszázados uralmát.

Az emléknap célja nemcsak a múlt eseményeinek felidézése, hanem figyelmeztetés is arra, hogy a szabadság és a demokrácia értékeiért folyamatosan küzdenünk kell. A megemlékezések során kiemelt figyelmet fordítanak az oktatásra és a fiatalabb generációk tájékoztatására, hogy megismerjék a történelem ezen fejezetét, és tanuljanak belőle.

A megemlékezések központi helyszíne gyakran a Terror Háza Múzeum, amely az Andrássy út 60. szám alatt található. Ez az épület a kommunista diktatúra idején a politikai rendőrség központjaként működött, és számos ember szenvedésének helyszíne volt. Ma múzeumként szolgál, amely bemutatja a diktatúrák borzalmait és emléket állít az áldozatoknak. Az emléknap alkalmából itt politikai beszédeket tartanak, gyertyagyújtásokat szerveznek, és különböző programokkal várják az érdeklődőket.

Első megemlékezés a kommunista diktatúrák áldozataira

A kommunizmus áldozatairól először 2001. február 25-én tartottak hivatalos megemlékezést Magyarországon. Az események központi helyszíne Budapest volt, ahol kiemelt jelentőséggel bírt a Terror Háza Múzeum – az egykori ÁVH székház – előtti tiszteletadás.

A kommunista diktatúrák áldozatainak emléknapja azóta is minden évben kiemelt állami és társadalmi esemény lett. Az Országgyűlésben minden évben megemlékező ülést tartanak, ahol politikai és közéleti szereplők emlékeznek meg az áldozatokról, és hangsúlyozzák a diktatúrával szembeni ellenállás fontosságát. Az iskolákban – különösen a középiskolákban – rendhagyó történelemórák, előadások és kiállítások segítik a diákokat abban, hogy jobban megértsék a kommunista diktatúra működését, következményeit, és azok emberi sorsokra gyakorolt hatását.

A kommunista diktatúrák áldozatainak emléknapja nem csupán a múlt borzalmaira figyelmeztet, hanem arra is, hogy a hatalommal való visszaélés ma is létező veszély. Bár a világ számos pontján nyílt diktatúrák működnek, máshol finomabb eszközökkel korlátozzák a szabadságot. Az emlékezés nemcsak múltidézés, hanem figyelmeztetés is: a demokrácia törékeny, és ha nem őrizzük meg kritikusan a független intézményeket és a szabad véleménynyilvánítást, könnyen olyan rendszerek alakulhatnak ki, amelyek bár formálisan demokráciák, valójában az információ, a hatalom és az igazságszolgáltatás feletti ellenőrzés révén egyre inkább korlátozzák a polgárok szabadságát.

Borítókép: Magyarország, Budapest 1950. Felvonulók a budapesti vaskapu utcában. Forrás: Fortepan / Vaskapu utca