Amikor a névnap is veszélybe kerül: 145 keresztnevet töröltek a listáról

Mintha egy tollvonással húzták volna ki a jövő szülőinek álmait: csendben, de annál határozottabban alakult át Magyarországon az utónévengedélyezés rendszere. Ami eddig sokak számára egyfajta kreatív játszótér volt – különleges, ritka vagy épp egzotikus keresztnevek reményével –, az most szigorú szűrőn fennakadó bürokratikus procedúrává vált.

A változás a Kulturális és Innovációs Minisztérium alá tartozó Utónévjegyzék Szakértői Bizottság döntése nyomán következett be. A testület új gyakorlatot vezetett be, amelynek eredménye már első körben is megdöbbentő számokat produkált. A legfrissebb adatok szerint 281 benyújtott névkérelemből mindössze egyetlen egy kapott zöld utat. Igen, jól olvasod: egy. Eközben 145 keresztnév egyszerűen eltűnt a hivatalos utónévjegyzékből, mintha sosem létezett volna.

A döntés nem járt nagy sajtótájékoztatóval vagy hangos bejelentéssel, mégis komoly hullámokat vetett. Hiszen miről is van szó valójában? Arról, hogy milyen nevet adhatunk a gyerekünknek. Arról, hogy meddig tart a szülői szabadság, és hol kezdődik az állami kontroll. A törölt nevek között akadtak ritka bibliai keresztnevek, külföldi hangzású különlegességek, sőt becézett formák is – olyanok, amelyek eddig teljesen szabályosan anyakönyvezhetők voltak.

A szakértői indoklás szerint ezek a nevek „nem váltak a magyar köztudat részévé”, vagyis nem használják őket elég széles körben. A kritikusok szerint viszont épp ez lenne a különlegességük lényege. Egy biztos: a döntés után sok leendő szülő csak néz, mint borjú az új kapura – és újra kell gondolnia, mi kerülhet majd a születési anyakönyvi kivonatba.

Szűrők, szabályok és titkos döntések – így megy át egy keresztnév a hatósági rostán

A névadás ma már messze nem csak ízlés kérdése – inkább egy többlépcsős vizsga, ahol a keresztneveknek kell bizonyítaniuk, hogy „megérdemlik” a magyar anyakönyvet. Az új névengedélyezési rendszer 2025 nyara óta működik, és azóta sok szülő számára inkább hasonlít egy akadályversenyre, mint egyszerű ügyintézésre.

A folyamat első állomása a ELTE Nyelvtudományi Kutatóközpont, ahol nyelvészek veszik górcső alá a beadott névkérelmeket. Itt nem az számít, hogy „szép-e” vagy „különleges-e” a név, hanem az, hogy megfelel-e a nyelvi, kulturális és hagyománybeli elvárásoknak. Hogyan ejthető ki? Illeszkedik-e a magyar nyelv hangrendszerébe? Van-e valós használata? Ezek mind eldőlnek már az első körben.

Ha egy név itt fennakad, a történet gyakorlatilag véget ér. Ha viszont továbbjut, akkor kerül a végső döntéshozó elé: az Utónévjegyzék Szakértői Bizottság asztalára. Ők mondják ki az ítéletet – és az utóbbi időben kifejezetten szűkmarkúan bánnak az engedélyekkel. Míg korábban évente akár 60–100 új keresztnév is bekerült a hivatalos listába, ma ez a szám szinte nullára csökkent. A statisztika rideg: sok próbálkozás, minimális siker.

Ami pedig igazán sokakat meglep: a kérelmezők nem mindig kapnak személyes értesítést az elutasításról. A döntések hivatalos formában a Magyar Közlöny hasábjain jelennek meg – aki nem figyel, könnyen lemaradhat róla, hogy a vágyott név már el is bukott.

Így lett a névadásból csendes adminisztratív dráma: kevesebb kreatív szabadság, több szabály, és egyre több szülő, aki döbbenten kérdezi magától – tényleg csak ennyi maradt a választékból?

Fülöp-szigetek – Tömeges esküvők Valentin-napra időzítve

A Fülöp-szigeteken a Valentin-nap nemcsak a szerelem, hanem az esküvők kiemelt napja is, és sok más országhoz képest itt kifejezetten népszerű a februári, „téli” házasságkötés. Február 14-én országszerte gyakran rendeznek tömeges esküvőket, ahol egyszerre akár több száz, sőt több ezer pár is kimondja a boldogító igent.

Ez a különleges hagyomány rendkívüli népszerűségnek örvend, hiszen az ilyen Valentin-napi esküvők esetében a kormányzat gyakran átvállalja a költségek jelentős részét, így az örömapák és örömanyák anyagi terhei is csökkennek. Ennek köszönhetően a pároknak az esküvőszervezés szinte semmibe sem kerül, miközben mégis ünnepélyes, emlékezetes keretek között köthetik össze életüket.

A Valentin-napi közös esküvők így egyszerre romantikusak és praktikusak: nemcsak a szerelmet ünneplik, hanem lehetőséget teremtenek arra is, hogy sok pár hivatalosan és közösségi élményként lépjen a házasság útjára. Az eseményekhez gyakran fesztív hangulat, díszítés és közös ünneplés társul, ami tovább erősíti a nap különleges jelentőségét a Fülöp-szigeteken.

Eltűnt nevek nyomában: így hullott ki 145 keresztnév a listáról

Van, ami egyik napról a másikra válik „nemkívánatossá”. Pontosan ez történt 145 keresztnévvel, amelyek csendben, különösebb felhajtás nélkül kikerültek a hivatalos magyar utónévjegyzékből. Nem botrány, nem hangos tiltás – inkább egy adminisztratív radírozás. És mire sok szülő észbe kapott, a kedvenc név már csak emlék volt.

A listáról eltűnt nevek között feltűnően sok a ritka bibliai eredetű keresztnév. Olyan különleges hangzású nevek estek áldozatul, mint az Atára vagy a Hanniél – ezek eddig ugyan nem voltak gyakoriak, de épp ettől számítottak egyedinek. A döntéshozók azonban most úgy látták: a ritkaság önmagában már nem erény.

Hasonló sorsra jutottak a görög és germán eredetű nevek is. Piládész, Piramusz, Almár vagy Odiló – markáns, történelmi ízű keresztnevek, amelyek inkább egy regény lapjairól ismerősek, mint a játszótéri névsorolvasásból. A bizottság szerint épp ez a probléma: túl kevesen használják őket a mindennapokban.

A „tisztogatás” nem kímélte a becézett formákat sem. A Magdó és a Martinka sokak szemében kedves, családias nevek, a szakértők szerint viszont túlzottan informálisak ahhoz, hogy hivatalos keresztnévként maradjanak a rendszerben.

És ha valaki egzotikusabb vizekre evezett volna? Nos, a nemzetközi hangzású nevek is sorra estek ki. A hawaii Alaméa vagy a török Alperen túl idegennek bizonyult a magyar névhasználat szempontjából.

Az indoklás minden esetben ugyanaz: ezek a nevek „nem váltak a köztudat részévé”, vagyis a statisztikák szerint nem élnek igazán a magyar névadási gyakorlatban. A döntést az Utónévjegyzék Szakértői Bizottság hozta meg – és bár papíron racionális érvekről van szó, sokak számára inkább szíven ütő üzenet: nem minden különlegesség fér bele többé.

Amikor a név is közügy lesz

A mostani döntés jóval többről szól, mint néhány tucat keresztnév sorsáról. Arról árulkodik, hogy a politika és az állami szabályozás milyen mélyen képes beleszólni a legszemélyesebb döntéseinkbe is. Egy gyermek neve eddig sokak szemében érzelmi, családi és identitásbeli kérdés volt – most viszont egyre inkább jogi és adminisztratív ügy lett belőle.

A hivatalos indoklások nyelvészeti és statisztikai érvekre épülnek, mégis nehéz nem észrevenni a mögöttes üzenetet: csak az maradhat, ami „elég megszokott”, „elég elterjedt”, „elég magyaros”. Ez pedig óhatatlanul felveti a kérdést, hol húzódik a határ a hagyományőrzés és az egyéni szabadság korlátozása között. Ha egy név nem él tömegesen, vajon tényleg nincs helye?

A névválasztás ugyanis sosem pusztán nyelvi kérdés. Kulturális állásfoglalás, családi történet, olykor lázadás, máskor tisztelgés a múlt előtt. Egy név mesél a szülők értékrendjéről, világlátásáról, sőt arról is, hogyan képzelik el gyermekük helyét a világban. Amikor ebbe egy központi szűrő belenyúl, az nemcsak listákat rendez át, hanem identitásokról és lehetőségekről is dönt.

Lehet, hogy a törölt nevek többsége sosem lett volna tömegesen használt, de pont ez adta volna a varázsukat. A mostani szigorítás után egy dolog biztos: a névadás Magyarországon már nem csupán szív kérdése – hanem közügy, szabályokkal, határokkal és következményekkel. És ez sokak számára jóval nagyobb súlyú változás, mint elsőre gondolnánk.

Forrás: Telex