Reklám
Reklám vége
A Frank név használata Magyarországon a névadási gyakorlatban rendkívül ritkának számít, annak ellenére, hogy Nyugat- és Közép-Európa számos nyelvében – például a németben, az angolban vagy a hollandban – ismert és használt név. A germán eredetű elnevezés a frank törzshöz vagy a frank népcsoporthoz való kötődésre utalhat, de a pontos etimológia többféle magyarázatot is ismer. Az egyik legelterjedtebb nézet, hogy a „Frank” szó már a középkorban a szabadság és a függetlenség jelölésére szolgált a germán nyelvekben, mivel a frank nép a Nyugat-Római Birodalom széthullását követő idők egyik meghatározó népcsoportja volt a Rajna-vidéken és azon túl. A magyarban a Frank nevet nem lehet összetéveszteni a sokkal gyakoribb Ferenc formával, még ha mindkettő idegen eredetre vezethető vissza. Bár a Frank kiejtése és írása könnyen megtanulható, a hivatalos magyar naptárakban nem kapott névnapot, és a statisztikák is rendkívüli ritkaságot mutatnak. Éppen ezért, aki Frank névvel él, vagy gyermeke számára ezt az elnevezést választja, biztos lehet benne, hogy nem fog mindennap hasonló keresztnevű emberekkel találkozni – ami egyfajta egyediséget, különlegességet kölcsönöz a névnek. A Frank név eredetét tekintve germán gyökerű, és leginkább a frank törzs nevével hozzák összefüggésbe, akik a kora középkor során fontos szerepet játszottak Nyugat-Európa történetében. A frank nép a Nyugat-Római Birodalom bukása után alapvetően meghatározta a Karoling-kor politikai viszonyait: gondoljunk csak Nagy Károlyra és az általa létrehozott birodalomra, amely túlmutatott a frank törzsek eredeti szállásterületén. Egyes nyelvtörténeti magyarázatok szerint a Frank név már a középkorban a „szabad” értelemmel is összefonódott, hiszen a frankok a hódításaik nyomán társadalmilag meghatározó csoporttá váltak, és több európai nyelvben a „frank” melléknév vagy főnév a bátorságot, szabadságot is jelképezhette. Ugyanakkor a Frank név nem egyetlen eredettel bírhat: egyes források a germán *frankō szócsaládhoz kötik, ami lándzsát is jelenthetett, ezáltal a harcos hagyomány is kapcsolható hozzá. A frankok ugyanis arról voltak híresek, hogy kiváló harcmodorral rendelkeztek, és a nehézgyalogságban, lovagságban is remekeltek. Így tehát a Frank keresztnév hordozhatja a gondolatot, hogy a viselője (vagy ősapái) a frank közösség része volt, vagy a szabadságra, bátorságra, katonai erőre utaló jelentést hordozta. A frank névcsalád szerte Európában elterjedt, és az idők folyamán a Frank, Franc, Franz, Francis, Franco, Francesco vagy François alakok mind a frank–germán–latin gyökerekhez köthetők. Magyarországon a középkor folyamán, a német bevándorlók és a gazdasági kapcsolatok hatására, a Frank családnév formájában jóval gyakoribb volt, mint keresztnevű változatként. A 19. században a polgárosodás idején is főleg a városi, német anyanyelvű vagy vegyes hátterű családokban jelenhetett meg. A modern névadásban azonban végig marginális maradt, és sokkal gyakoribb volt a Ferenc, Frigyes, illetve a németből honosodott más nevek használata. A 20. század derekától kezdve a Frank igazi ritkaságnak számít, amely az utóbbi időben sem kapott szélesebb teret. Mégis előfordulhat, hogy valaki – különösen ha a családban német felmenők vannak vagy a szülők kedvelik az egyszerű, rövid neveket – a Frank név mellett dönt. A magyar naptárban a Frank névhez hivatalosan nincs kijelölt névnap. Mivel rendkívül ritka névről van szó, a hagyományos naptárkészítők – a korábbi évszázadok gyakorlata szerint – nem vették fel a listára, ellentétben a tömegesen használt, honosabb nevekkel. A mai, bővített anyakönyvezhető névlistákban ugyan lehetővé tették a Frank bejegyzését, de a naptárakba ez még nem került be. A Frank név egyetlen szótagból áll. A magyarban a nevek többsége legalább két szótagot tartalmaz, ezért a Frank némiképp rendhagyó, hiszen csupán a Fra-nk hangzás, a -nk zöngétlen orrhangcsoport a végén. A hangrend mély, tekintve, hogy az egyetlen magánhangzó az „a”, ami a magyarban mély hangrendű. A kiejtés egyáltalán nem nehéz a magyar anyanyelvűeknek, noha a hangsúlyos, rövid, pattogós záróhang –nk a magyarban ismerős, mégis nevekben ritkább. Írásban is egyszerű, mindössze öt betű: F-r-a-n-k. Ugyanakkor a kiejtést tekintve a magyar és az angol/német előfordulás néha eltérhet minimálisan. Magyarul a teljesen fonetikus [frank] formát kapjuk, az angolban vagy németben a beszélő akcentusától függően lehet egy kicsit torzultabb vagy elnyújtottabb. Ettől függetlenül gond nélkül elfogadható, és a hazai hivatalokban sem okoz bonyodalmat, hiszen nincsenek benne ékezetes, sem idegen betűk. Egyetlen veszélyt a magyar közegben a Ferenc névvel való keveredés, netán a Frank családnévvel való azonosulás jelenthet, mivel a Frank Magyarországon főként vezetéknévként közismertebb. Emellett – az adó, gazdasági, pénzügyi hírek kapcsán – a frank (svájci frank) pénznem is bevésődött a köztudatba, és meglepő lehet, ha valakit keresztnévként hívnak ugyanígy. Ez is kiemeli a nevet a megszokott keretek közül. A Frank kifejezetten rövid, egy szótagos név, ami a magyar nyelvben nemigen szorul becézésre, ám a hétköznapi életben mégis előfordulhatnak egyéni becenevek. A barátok, családtagok úgy dönthetnek, hogy Franky, Frankie, Frankó, Frani vagy Frankka formával is kedveskednek. Ezek azonban teljesen egyedi, informális megszólítások lehetnek, és nem váltak általánosan elfogadott becenév-változatokká. A Frank teljes alakja igazából bármilyen környezetben kényelmesen használható, hiszen rövid, könnyen megjegyezhető, ugyanakkor elég markáns. A modern magyar névadásban a Frank extrém ritka, tehát teljesen a “nagyon ritka” kategóriába tartozik. Akit így hívnak, valószínűleg vagy külhoni, főként német, angol vagy egyéb vegyes családból származik, vagy a szülők kifejezetten keresnek egy olyan egyszerű, de határozott hangzású nevet, amely távol áll a megszokott magyar mintáktól. Egy másik lehetőség, hogy a Frank családnév a rokonságban sarkallta a szülőket arra, hogy keresztnevet is készítsenek belőle. A regisztráció a magyar anyakönyvezésben ma már lehetséges, a bővített névlista engedélyezi a Frank név felvételét. A Frank névnek Magyarországon egyetlen közeli női párja ismert: a Franka, amely szintén germán eredetű – a Frank változat női adaptációjának tekinthető. A Franka szintén nagyon ritka, és nem tartozik a klasszikus, régóta használt nevek sorába, ám a 21. század nyitott névadási környezetében ez sem zárható ki. A Frank név ma is gyakori az angolszász országokban, noha inkább becenévként, a Francis/Francis-variáns részeként, de teljes formában is használják. Az Egyesült Államokban, Nagy-Britanniában, Kanadában a Frank inkább egyfajta barátságos, hétköznapi hangvételt kölcsönöz, több, hivatalosabban hangzó Francis, Franklin vagy Frederick becézéseként is előfordul. Német nyelvterületen a Frank ugyancsak elterjedt vezetéknév és keresztnév, emellett Hollandiában és Dániában sem ismeretlen. Közép-Európában, főként Csehországban, Szlovákiában, Lengyelországban a Frank hasonlóan ritka lehet mint nálunk, de a német kultúra hagyományos hatása olykor megnövelhette a gyakoriságot. Ausztriában, Németországban – a németül beszélő régiókban – a Frank keresztnév már inkább része a mindennapi valóságnak, ott kevésbé különös. Magyarországon ugyanakkor az exkluzivitás élményét adja, és a család a névválasztással tudatosan kiléphet a megszokott magyar névhasználati körből. A történelmi – főként ókori és kora középkori – jelentőség is a frank nép felé mutat: a Frank Birodalom megalapozta Nyugat-Európa politikai és kulturális szerkezetének egy részét. Az elnevezés maga pedig a “frank, frank nyelv, frank törzs” összefüggésében a történelem szerelmeseinek is érdekes lehet. A frankok hosszan megőrizték jelentőségüket: a Karoling-dinasztia például Közép-Európa több évszázados sorsát meghatározta. Az ebből kinőtt “Frank Reich” (Frank Birodalom) pedig a nyugati kereszténység, a pápaság, a keleti (bizánci) császárság és a germán törzsek kapcsolódási pontját képezte. Mindebben a Frank név, mint a törzs egyszerű megjelölése, a korabeli szabadságot és harci erényt is jelképezhette. A modern nemzetközi jelentőség talán leginkább az, hogy a Frank könnyen kiejthető, beazonosítható a legtöbb nyugat-európai nyelvben. Egy magyar Frank nevű ember, ha külföldön mutatkozik be, nem kell különösebb magyarázatot adnia, hiszen a Frank a legtöbb embernek ismerős, gondolhatnak a brit-amerikai Frankekre, a német vagy holland Frankekre. Egy-egy villanásnyi mosoly is kísérheti a bemutatkozást, hiszen a Frank hallatán sokan a “frank, azaz őszinte, nyílt” (az angol “frank” melléknév értelmében) társítás is eszükbe juthat, ami újabb kedves áthallást biztosít a névnek.Frank
Frank név eredete és történelmi háttere
Frank névnapjai
Nyelvi és fonetikai jellemzők
Frank becézési formái és modern használata
Rokonnevek
Nemzetközi kapcsolatok és jelentőség
Névnap
Reklám
Reklám vége
Legújabb cikkeink
Reklám
Reklám vége
























