Mit ünneplünk május 1-jén?

Május 1. kettős ünnep, amelyhez állami és egyházi ünnepségek, valamint romantikus természetű népszokások kapcsolódnak. Az egykor a szerelem és a munka ünnepeként is ismert nap ma már alapvetően Magyarországon egy egyszerű munkaszüneti nap, amelyen nemzetközi szinten a munkásokat érintő gazdasági és szociális reformokra emlékezünk meg.

 

Főoldal 9 Tavaszi ünnepek 9 Május 1-je

A munka ünnepe és a nemzetközi munkásmozgalmak

A május elsejének, mint munka ünnepének kialakulása egészen a 19. századig nyúlik vissza. Eredetileg a nemzetközi munkásmozgalmak által kiharcolt ünnepség, hivatalos állami szabadnap, amely a munkások által elért gazdasági és szociális vívmányokat hivatott megünnepelni.

De vajon mely nemzethez kötődik az első kezdeményezés, amely által elindultak azok a társadalmi folyamatok, amelyek által a munkások életkörülményei, lehetőségei javultak? A változás szükségszerűségét és a konkrét igényeket elsőként egy gyártulajdonos, Robert Owen fogalmazta meg a brit ipari forradalom idején, 1817-ben. Felismerte, hogy a munkások jogainak érvényesítése nem visszaveti, hanem növelheti is a profitot, mert a megfelelő körülmények biztosítása eredményesebb munkavégzéshez vezethet.  Eme belátás fényében lett e réteg szócsövévé, a mozgalom legfontosabb követelménye az volt, hogy a 12-16 órás munkaidő 8 órára csökkenjen.

május 1 emlékkő a budapesti városligetben

Május elseje megünneplésének emlékköve a budapesti városligetben.
Kép forrása: internet

Ki gondolta volna, hogy ilyen régi időre nyúlik vissza az ünnep eredete? Vagy épp a Beatrice dal hangzatos száma, a nyolc óra munka, nyolc óra pihenés, nyolc óra szórakozás (az angol eredeti: Eight hours labour, Eight hours recreation, Eight hours rest) szlogennel.

Mer’ elfogyott a türelmed már,
Pedig szabad a csók, szabad a tánc,
Száz éve Párizsban az volt a jó,
A kommün ezért kötelet adott.

Nyolc óra munka, Nyolc óra pihenés
Nyolc óra szórakozás.
Nyolc óra munka, Nyolc óra pihenés
Nyolc óra szórakozás.

És hogy jön ide a kommün?  Franciaországban a „munkástüntetések nyomán március 28-án megválasztották a kommün (Párizsi Községtanács) tagjait (…) Számos szociális intézkedést hoztak (például nyolcórás munkaidő), és államosították a gyárakat. A monarchia több jelképét, így a Vendôme-oszlopot ledöntötték.” (Wikipédia)

Miért pont május 1.?

A változás persze nem ment az egyik napról a másikra, és sajnos az erőszakos cselekedetek sem maradtak el. Az Egyesült Államokban például a munkások mozgolódását kihasználták az anarchisták, a zavargásoknak sokan estek áldozatul, mind a mozgalom kezdeményező fél, illetve mind a rendfenntartó egység részéről. Ilyen sajnálatos eset volt az, amikor 1886. május elsején Chicagóban a munkás szakszervezetek sztrájkot szerveztek, ami több napon át tartott. Negyedikén a Haymarket Square-nél zavargás tört ki, a tüntető munkások közé vegyült anarchisták bombát dobtak a rendőrökre, akik válaszul tüzet nyitottak a tömegre.  Összesen 11 ember (7 rendőr és 4 tüntető) vesztette életét, és ennek emlékére lett a munka ünnepe május elsejére kitűzve. Ugyanakkor sajátos módon pont az USA az, ahol nem május elseje az emléknap…

Magyar majális

Május 1-jén a majális hazánkban a kommunizmus ideje alatt (sok más kommunista országhoz hasonlóan) egy politikai ideológiával átitatott ünnep lett, ahol a kötelező jellegű felvonulások a kommunizmus eszméjének éltetését és ünneplését jelentették. Eben az időszakban sok más ünnepi alkalomhoz, szokáshoz hasonlóan háttérbe szorították a többszáz éves népi-egyházi tradíciókat.

Május 1. 1946 óta a munka ünnepe hazánkban, ami munkaszüneti nap és nemzeti ünnepnap volt Rákosi Mátyás és Kádár János idején is. Az emberekben felemás érzéseket keltettek az újkeletű tradíciók. A felvonulásokon kötelező volt a részvétel, az ünnepi ruhába öltözött emberek propagandatáblákat cipeltek magukkal: Rákosi idején a politikai bizottság által jóváhagyott 40-45 szó, kifejezés volt, ami ezekre a táblákra felkerülhetett. A felvonuláson gyáranként, hivatalonként, intézményenként kellett részt venni, és a táblák a politikai vezetőket, vagy az úgynevezett gazdasági fejlesztéseket dicsőitették.

A kötelező program után az emberek a szabadban pihenték ki a fáradalmakat: itt már lehetett családokra, baráti társaságokra bomlani. Május elsején táncmulatságot, Ki Mit Tud-ot, vurstlit kapott a jónép, meg ingyen sört és virslit, de jellegzetes május elseji csemege volt a sült kolbász és vattacukor is. A korabeli archív felvételek az interneten elérhetőek, de ha valaki egészestés film kerete közt akar nosztalgiázni, vagy tájékozódni a jelenségről, ajánljuk a Mákosrétes, a Csocsó, avagy éljen május elseje vagy a Made in Hungária című filmeket.

Szent József a munkások védőszentje

Május 1. a keresztény egyház számára is kiemelt ünnepnappá vált. A huszadik századi egyház az újabb ünnepek bevezetésekor sikeresen alkalmazta azt a taktikát, mint amikor államvallássá vált, és elterjedt egész Európában: összekötötte az egyházi ünnepeket a régi pogány és állami ünnepekkel, és a korabeli szokáshagyományokkal. Május 1-jét XII. Piusz pápa „Munkás Szent József” ünnepévé tette, Jézus Krisztus nevelőapja, Szent József ezáltal a munkások védőszentjévé vált.

Szent József nevéhez a katolikus egyházban két ünnep is kötődik: névnapja, március 19. már 1479 óta szent ünnep. A ferencesek rendjéből származó IV. Sixtus pápa ekkor tette a keresztény házasságok és családok, munkások, kézművesek, ácsok, favágók, asztalosok, üldözöttek és a jó halál védőszentjévé.

A Habsburgok körében a 17. században megnőtt a jelentősége. I. Lipót fiúgyermekének a József nevet adta, mivel a hozzá intézett imáinak tulajdonította a gyermekáldást. Az ő mintájára terjedt el, vált népszerűvé az arisztokrácia körében ez a keresztnév. 1675-ben a Habsburg-ház patrónusának választotta. Lipót nem csak a magánéletében, hanem a nagypolitikában bekövetkezett szerencsés fordulatokat is József közbenjárásaként értelmezte, köztük Bécs (1683) és Buda (1686) felszabadulását. Végül uralkodói kezdeményezésre bővült szerepköre a szertartások tekintetében is: 1726-ban I. Lipót, majd III. Károly is kérelmezte, ezért aztán József bekerült a Mindenszentek litániájába.

19. Piusz „feladatait” tovább bővítette: az Egyház védőszentjévé nyilvánította. Ezután a 19. században tovább bővült szerepköre, papnövendékek és szerzetesek védőszentjeként is kezdték tisztelni őt. Szent József márciusi ünnepe a tavaszi munka kezdete.

|

Szent József légy házunk ura, kis családunk patrónusa.
Egyetértés, hű szeretet egyesítse szíveinket.
Az ég felé mutass utat, gyámolítsd az ellankadtat.
Küzdelmekben légy segélyünk, erényekben példaképünk.
Átadjuk a ház kulcsait, oltalmazd és védd lakóit.
Zárd ki mindazt ami káros, ami üdvünkre hátrányos.
Engedd be az Isten áldást, minden jóban gyarapodást.
Ajánlj minket Jézusodnak, szeplőtelen Szűz Arádnak,
hogy családunk kisded háza Názáretnek legyen mása.

Ámen.

(Ima Szent Józsefhez)

A májusfa állítása

A májusfaállításról az első írásos visszaemlékezések a 15. századból ismertek, de feltehetőleg sokkal korábbról ered. A május elsejéhez köthető magyar népszokások közül ez a legismertebb és legelterjedtebb. A májfa vagy májusfa fajtáját tekintve lehetett nyárfa, nyírfa, fenyőfa, fűzfa, virágzó cseresznyeág, meggyág, orgona. A májusfának kettős hagyománya volt. Egyrészt a lányos házaknál a május elsején virradóra felállított, feldíszített udvarlási gesztusként, másrészt a tavasz hírnökeként középületek, kocsmák, templomok elött volt szokásban.

Egyes községekben a nagy, színes szalagokkal, zsebkendőkkel, virágokkal, teli üveg borral, hímes tojással feldíszített fa csak a legfőbb helyen állhatott: a bíró, a pap háza vagy a templom előtt. Itt a lányok szerelmi vallomásként csak kisebb fácskákat, ágakat kaphattak.

májusfa állítás pünkösd

Színes szalagokkal díszített májusfa

Mindkét esetben lehetett közösségi program is a májusfa állítása. A legények együtt szerezték be – pontosabban lopták – a májusfát az erdőről, amely egyaránt lehetett „a törzsén gallyaitól megtisztított, hegyén lombos fa vagy szép növésű ág.” Ezt követően helyi szokás szerint vagy mindenki a maga kedvesének háza előtt, vagy mindenhol közösen állították fel a lányoknak.
Már ahol állítottak: volt ahol a legények nem fáradtak azzal, hogy a májusfa egyenesen álljon ki a földből, csak nekidöntötték a tornácnak.

Egyes helyeken a májusfaállitás helyett májuskosár volt szokásban: a nagyobb, ajándékokkal teli kosárban mindig volt virágcsokor, és a kosarat átkötötték egy szalaggal. A két világháború között egyre több helyen váltotta fel a májusfát a májuskosár, vagy a májusi virágcsokor ajándékozása.

májuskosár

A májuskosár

A májusfa, mint a szerelem megvallása több volt, mint egy ajándék. Olyan egyedi jellemzői is voltak a díszítése tekintetében, amely által az udvarló a közösségnek, a nyilvánosságnak is megvallotta az érzéseit. Ez a szokás egyben tehát a falubeli pletykáknak is véget vethetett, hitelt adhatott, vagy épp így keletkeztek újabbak.

A májusfaállitásba vetélkedés is vegyült: az ajándék ugyanis nem feltétlenül élte meg épségben a hajnalt. Számos helyen szokás volt a szerelmi vetélkedés, vagy a legénybandák közt fennálló, más természetű konfliktusok miatt az, hogy egyes legények, udvarlók kárt tettek a másik májusfájában. De nem csak a fiúk egymásét, hanem a lányok maguk is tovább díszíthették, vagy elcsúfíthatták a nekik állított fát, így fejezve ki az elismerésüket vagy elutasításukat. Savanyú uborkát, paprikát, krumplit kötöttek a legénynek tűzött májusfára, ami miatt szégyenkezhetett a „savanyúképű”, „paprikajancsi”, „krumplifejű” legény. A fiú is gúnyolódhatott: ha a lány rossz hírére, vagy a saját csalódására, megbántottságára akart utalni, akkor egy töviskoszorút hagyott a kerítésen.

A májusfa lehetett egy szerelmi vallomás, de lehetett annak a jele is, hogy egy lány eladósorba került. Ma a májusfa állítása vidéken, magyarországi vonatkozásban, mint romantikus természetű hagyomány már csak elvétve megtapasztalható jelenség.

Szerenád és táncoltatás

Erdélyben, a magyar közösségekben a májusfa állítása egy sokkal elevenebb hagyomány, s ahogy régen, most is összekapcsolódik az éjjeli zenével vagy szerenáddal. A szerenád élén a vallomást tevő legény állt, melynek a helyi banda, zenekar szolgáltatott általában „háttértámogatást.” Ha a lány a vallomást elfogadta, az elsötétített ablak mögött egy meggyújtott gyufaszállal köröket irt le az óra járásával megegyező irányba. Ha el akarta küldeni a legényt, ugyanezt tette, csak az ellenkező irányba körözött. Az udvarlás fogadása párosulhatott azzal, hogy a leány megkínálta valamivel a legényt, de az elutasítást nem követte mindig békés visszavonulás. Ezeket a szerenádokat-májusfa állításokat gyakran megelőzte egy kis közös, fiús mulatozás: ha a legény felöntött a garatra, vagy csak hevesebb természetű volt, akkor egy nemleges válasznak gyakran egy betört ablak lett a következménye.

A májusfák sem voltak örökéletűek: ahogy a karácsonyfát Vízkeresztkor volt szokás leszedni, úgy a májusfa szedésnek, „kitáncoltatásnak” is megvolt a maga hagyománya, függetlenül attól, hogy közösségi fáról vagy romantikus természetű faállításról volt szó. A májusfát, vagy májusfákat május végén bontották le, és ünnepélyes lebontása mellett általában táncmulatságot is rendeztek.

A májusfát körültáncolták, majd meghajlították, ha pedig olyanok voltak a fa adottságai, a vállalkozó szellemű legények megpróbálták megmászni. Akinek ez először sikerült, azé lett a májusfa tetejére erősített ital. A májusfák tetején rögzített üveg akkor sem a lányos házat illette, ha a májusfa szerelmi vallomás volt. Ennek fényében a legények olykor meg is viccelték egymást: az üvegbe paprikás vizet tettek.

Mivel a májusfa állításnak és kitáncoltatásnak megvoltak a maga szakrális vonatkozásai is, ezért a kommunizmus ideje alatt ezeket a népi hagyományokat sokszor visszaszorították, elfojtották. A rendszerváltást követően épp ezért éledt sok helyen újjá, mintegy hagyományőrző tevékenységként a vidéken a falvakban az ünnepségekkel, mulatságokkal egybekötött, tradicionális majális: a májusfa állítása, majd május végén a májfa kitáncoltatása is.

Valburga fája

A májusfa állításához, a romantikus természetű hagyomány eredetéhez az egyházi hagyomány egy szent nő, Valburga alakját rendeli hozzá.

|

…sz. Jakab és sz. Fülöp, midőn térítgetni jártak, utitársuk lett Valburga nevű szűz hajadon; ezt ebbeli cselekvényéért a pogányok tisztátalan személynek nyilvánították, s rágalmazták. A leány azonban, hogy elűzze a gúnyolódókat, elővette vándorbotját, letűzte a földbe, előtte letérdepelt, imádkozott, s erre alig múlt el egy-két óra, midőn a pogányok szeme láttára leszúrt bot kizöldült. Ez volt sz. Jakab apostol napja virradójára (május 1-én). Nőtlen ifjak ez időtől ez okon szoktak magas zöldfát jó magaviseletű hajadonok ablaka előtt felállítani, még pedig ha lehet észrevétlenül. Ma már májusfa helyett egy csokor szép virág is megteszi a kellő hatás…

(Szokásgyűjtemény a 19. századból)

Májusfa a népdalokban

Kelj fel rózsám itt a májfa
jó éjszakát, vigyázz rája!

     (Barna 1985b: 787)

Ma van május első vasárnapja
Kinn alszik a legény a kapuba.
Kejj fel legény oda van a kalap,
A májusfa a zöld erdőbe maratt
Nem maratt ott mer én elültettem
Mit tehetek ha ellopták tőlem.

(Ortutay 1934: 162–163)

Hallottátok-e már hírét,
Külső Jancsi legénységét,
Fűrésszel vágja ja májfát,
Hogy ne hallja kopogását.

Fel-felveti a vállára,
Viszi Kati udvarába.
Kelj fel Kati, itt a májfa.
Jóéccakát, vigyázz rája.

Felkel Kati az ágyából,
Kendőt keres a ládából.
Itt van anyám, kösse rája,
Száz forint ennek az ára.

(Kotics 1986: 94)

Május elseji babonák, népi hagyományok

Május elsejéhez számos, a természetben történő jelenséggel kapcsolatos megfigyelésre alapozott babona kötődik. Ilyenek például az időjáráshoz kötődő elképzelések: a május elseji időből következtettek a következő tél természetére. Örömmel fogadták például a május elseji, vagy úgy általában a májusi esőt, amelyre azt mondták, hogy aranyat ér: ez arra a megfigyelésre utal, hogy májusban gyakran kevés az eső, és ez nem tesz jót a termésnek. Nem jó a májusi fagy sem, ami, ha elsején is jellemző volt, kifejezetten baljós jelnek számított. Május elején az olykor megjelenő hideg időjárás komoly károkat okozhatott a termésben, a megművelt földben, a gyümölcsösökben és veteményesekben.

A mezőgazdasági tevékenységek tiltása és támogatása is megjelenik a közösségben: a borsó vetése nem volt ajánlott, a kenderé viszont igen. Egyes háztáji munkáknak pedig gyógyító erőt tulajdonítottak, például azt a vajat, amit május elsején köpültek, Fülöp-Jakab vajának nevezték, és fülfájás ellen magukra kenték. A jószágok május elseji ételébe harmatot kevertek, abban hittek, hogy így sűrűbb lesz a tej, amit az állat ad.

Míg a jó magaviseletű lányok májusfát kaptak, addig a boszorkányok rontása ellen ezen a napon sok helyen szintén növénnyel védekeztek: bodzával díszítették a házakat és így tartották távol maguktól a gonosz lényeket.

Szinyei Merse Pál: Majális

A majálisuk, május elseji ünnepségek és események sok művészt is megihlettek, de mind közül a magyarok számára talán legismertebb alkotás Szinyei Merse Pál Majális című képe. Ezt tekintette élete fő művének, az 1873-as alkotást Bécsben tárta a nagyközönség elé. A képen maga a festő is „jelen van”, ahogy a naplójában is írja: „Magamat is ráfestettem a képre, hason fekve, falatozva, hátat fordítva. Bevallom, azon kritikusokra gondoltam, kiknek képem nem fog tetszeni.” A nagy tervek ellenére a sikerre sokáig kellett még várni a bécsi bemutató után, ugyanis az elismerést csak jóval később, az 1896-os budapesti millenáris kiállítás hozta el számára.

Szinyei Merse Pál: Majális

Szinyei Merse Pál Majális című festménye

De hogy mit is jelent a festőnek a Majális című kép? Nem mást, mint „egy szép tavaszi napot, melyet a városból kirándult víg társaság élvez…” A festményen tehát a májust, vagy május elsejét az alkotó, mint a tavasz ünnepét álmodta meg. De a tavasz ünnepében ott a munka ünnepe is, hiszen a kép azt mutatja be, hogy hogy pihennek meg a hétköznapi emberek, ha a szép időben van rá lehetőségük és idejük.

Májusi aranyhét Ázsiában

Észak-Amerikában a munka ünnepe szeptember első hétfőjére esik, de a világ nagy részén – Európán kívül is – május elsején ünneplik. Ázsiában például hozzánk hasonlóan ünnepelnek, sőt: több helyen az ünnep többnapos. A munka ünnepének Indiában, Kínában, Bangladesben, Észak- és Dél-Koreában, Malajziában, Mianmarban, Pakisztánban, a Fülöp-szigeteken, Szingapúrban, Nepálban, Srí Lankán, Thaiföldön és Vietnamban is nagy hagyománya van, május első hetét aranyhétként emlegetik a különböző nemzetek.

  • Kínában a munka ünnepe viszonylag rövid idő alatt sok változáson ment keresztül. A 2000-es évek elején a belső kereslet és a belföldi turizmus érdekében bevezettek a kínai holdújév, a népköztársaság megalakulása és május elseje kapcsán a 3 hétnapos ünnepet, amely alkalmanként öt nap szabadsággal járt. Ezeket a heteket nevezik aranyheteknek. De mivel gazdaságilag nem hozta meg a várt eredményt, a májusi aranyhetet 2007-ben megszüntették.
  • Japánban más ünnepekkel együtt a munka ünnepe kiteszi az aranyhetet napjainkban is: április 29-én az 1989-ben elhunyt Hirohito császár születésnapja, május 3-án az 1947-es alkotmány, május 4-én a tavaszünnep, míg május 5-én a gyermeknap miatt jár a szabadság.
  • Az indiaiak 1927. május 1-jétől tartják meg az ünnepnapot, melynek számukra is van egy „tavasz” ünnep funkciója. Tőlük ered a vörös zászló hagyománya is.
    1960 óta tovább bővült az ünnep, Maharastra és Gudzsarát közigazgatási egységének megszületéséről is megemlékeznek, ami Bombay állam megszűnését is jelentette, ekkor osztották két részre a nyelvi határok mentén. Az utóbbi években Indiában megsokasodtak a május elseji felvonulások, melyeknek célja a munkások jogainak és a gazdaságnak a megreformálása.

Május 1. tehát az egész világon izgalmas, egyedi fűszerezésű ünnep, amit szabadnapokkal, felvonulásokkal, majálisokkal ünnepelnek szinte mindenhol. Gondoltad volna, hogy ennyi háttértörténet rejlik mögötte?

Borítókép: Fortepan / Anders Gyula

Hangold barátaidat is az ünnepre, oszd meg velük ezt a cikket!