Vízkereszt napja – január 6.

Már a 2. század végéről van adatunk arról, hogy egyes, gnosztikus tanokat követő csoportok ezen a napon megünnepelték Krisztus megkeresztelkedését, a források alapján pedig tudjuk, hogy a 4. századtól ez rendszeres és általános ünneppé lett, sőt, Jézus születésnapját is ekkor tartották. Ezt a hármas ünnepet epifániának, magyarul megnyilvánulásnak valamint a vízkereszt ünnepének is nevezik.

 

Főoldal 9 Téli ünnepek 9 Vízkereszt ünnepe – január 6.

Epifánia-egyházi hagyomány

Az egyház a három esemény összevont ünneplésével az isteni megnyilvánulásra utal, vagyis az első olyan eseményre, gesztusra és tettre, mely által Jézus Krisztus megmutatja környezete, kortársai számára, hogy természetfeletti erő lakozik benne. A keresztény tanítás szerint Jézus Krisztus a megtestesült, emberré lett Isten, aki tulajdonképpen 30 éven át egy „átlagos” emberi életet élt, és a megkeresztelkedésével kezdte meg életének nyilvános működését, azaz az utolsó három évet kereszthaláláig. A Szentírás szerint Jézus első csodatétele a Kánai menyegző, tehát az ott jelenlévők elsőként tapasztalhatták meg, hogy rendkívüli ereje van.

Így tehát január 6-hoz eredetileg 3 ünnep is kötődött:

  1. a napkeleti bölcsek imádása
  2. Jézus Krisztus megkeresztelkedése
  3. a Kánai menyegzőn tett csoda

Végül pedig a 4. század végén vált szét a vízkereszt és a karácsony ünnepe, Jézus születését ekkor tették át december 25-re.

Keleti és nyugati egyház hagyományainak alakulása

Amikor a keresztény egyház keleti és nyugati egyházra szakadt, epifánia ünnepén nyugaton a háromkirályok imádását, keleten pedig Krisztus megkeresztelését emelték ki. A hagyományban azonban mindhárom ünnep január 6-ához kötődött, egészen 1965-ig, a II Vatikáni Zsinatig. Akkor a római katolikus egyház január hatodikát kizárólag a három királyok imádásának ünnepévé, az ezt követő vasárnapot pedig Jézus megnyilvánulásának, vagyis megkeresztelkedésének ünnepévé tette. A Kánai menyegző csodatételéről szóló történet a két ünnep közötti egyik hétköznapon hangzik el, a templomi szertartások részeként.

A vízkereszthez való viszonyulás egyébként felekezetenként is eltérést mutat: a reformátusok teljesen száműzték ünnepkörükből, az evangélikusoknál Krisztus megkeresztelkedéséhez kötődött, és egészen a 20. századig kiemelt szerepe volt.

Mithras kontra Krisztus

Mithras a perzsa napisten tőrével megöli a bikát.

Ha még korábbra megyünk, azt láthatjuk, hogy a keresztény egyház – más ünnepekhez hasonlóan -ezt is a pogány hagyományokra építette. Az eredeti tradíció szerint Mithras, a fény istenének megjelenését és annak évenkénti ismétlődését ünnepelték az év elején. Ez az ünnep a téli napfordulóval és Mithras születésnapjával (december 25, erre épült rá a karácsony), tehát az éjszakák rövidülésének kezdetével kapcsolódott egybe. Mithras népszerű istenség volt a kereszténység első századaiban is, ezért Jézus megkedveltetése kapcsán remek mintává vált az egyházatyák számára. Ugyanúgy keresztényiesítették alakját, mint ahogy a Boldogasszonyt is, akinek ünnepköre, alakja, funkciói, tiszteletének módja keretet adott Szűz Mária alakjának népszerűsítéséhez is.

Az isteni megjelenés mindhárom ünnepéhez kötődnek

  • liturgikus hagyományok – olyan szokások és rítusok, amelyeket az egyház maga gyakorol, mutat be hivatalosan,
  • valamint olyan rítusok, amelyek a nép körében ismertek és hiedelmeken, babonákon illetve megfigyeléseken alapulnak.

A betlehemi csillag: természeti jelenségben megnyilvánuló csoda

Karácsonykor a legenda szerint Jézus születésének jelképeként egy különleges csillag jelent meg az égen, ezt követték a bölcsek, akik egy kis kitérővel eljutottak így Betlehemig. Michael R. Molnar csillagász szerint a csillag, ami korábban nem volt látható, és folyamatosan mozgásban volt, lehetett egy speciális természeti jelenség eredménye, a Merkúr, a Vénusz, a Mars, a Jupiter és a Szaturnusz bolygók együttállása is.

Az ilyen, ritka jelenségeket sokszor magyarázták a természetfeletti evilági megjelenéseként. Gondoljunk például az üstökösre, amely évszázadokon át baljós előjelnek értelmeztek: járványok, természetfeletti katasztrófák előjeleként, vagy híres esetleg hírhedt emberek halálának kísérőjelenségeként értelmezték. Vallásos emberként ez a fajta mentalitás érthető: ha Isten teremtette a világot és Isten mindenható, akkor a különös természeti jelenségekkel miért is ne jelezhetne, üzenhetne az embernek?

Kik voltak a mágusok – bölcsek vagy királyok?

Bár az alább olvasható bibliai részletben már szerepelnek a napkeleti bölcsek, de Gáspár, Menyhért és Boldizsár nevei a keresztény hagyományban csak később, a 4.-5. század fordulóján tűntek fel. A három név egy alexandriai kéziratban jelenik meg először, s ekkor csempészték bele a „szent iratokba is.” Így valójában feltételezhető, hogy a nevek fiktívek.

Codex Alexandrinus 084b

Az Alexandriai kódex részlete. Kép forrása: Codex Alexandrinus, Public domain, via Wikimedia Commons

Egyes hagyományok szerint a napkeleti bölcsek száma 3 három volt, de a szír és az örmény hagyományban 12 bölcsről emlékeznek meg. Ráadásul a történet a négy evangéliumból egyedül Máténál jelenik meg, és az eredeti, ógörög szövegben nem bölcsek, hanem a mágus kifejezés szerepel. Ez alapvetően varázslót jelent, de egy ősi iráni vallásban a papság legfelső rétegét illették vele. A hagyományban a mágusból bölcsek, majd a bölcsekből királyok lettek: Boldizsár Arábia, Menyhért Perzsia, Gáspár pedig India királyává vált, amely 3 kontinens hódolatát szimbolizálta.

A háromféle ajándék arra utal, hogy a bölcsek feltehetőleg a Közel-Keletről származnak. A teológiai magyarázatok szerint a 3 ajándék Jézus hármas szerepét jelképezi: az arany a királyi, uralkodói a tömjén a spirituális, az isteni, míg a mirha a szenvedő, az emberi mivoltra utal.

három királyok, napkeleti bölcsek

Mozaik a három királyról a ravennai Új Szent Apollináriusz-bazilikában.

„Amikor a júdeai Betlehemben Heródes király idejében Jézus megszületett, bölcsek jöttek napkeletről Jeruzsálembe és kérdezősködtek: „Hol van a zsidók újszülött királya? Láttuk csillagát napkeleten, s eljöttünk, hogy bemutassuk neki hódolatunkat.” Ennek hallatára Heródes király megriadt, s vele egész Jeruzsálem. Összehívta tehát a főpapokat és a nép írástudóit, és tudakozódott tőlük, hol kell a Messiásnak születnie. „Júda Betlehemében – válaszolták –, mert így jövendölt a próféta: Te Betlehem, Júda földje, egyáltalán nem vagy oly kicsi Júda nemzetségei közt, hisz belőled származik majd a vezér, aki népemnek, Izraelnek pásztora lesz.” Erre Heródes titokban magához hívatta a bölcseket és pontosan megtudakolta tőlük a csillag feltűnésének idejét. Aztán elküldte őket Betlehembe: „Menjetek – mondta – s szerezzetek pontos értesülést a gyermek felől! Ha megtaláljátok, jelentsétek nekem, hogy én is elmenjek és hódoljak neki.” Azok meghallgatták a királyt és útra keltek. S lám, a csillag, amelyet napkeleten láttak, vezette őket, míg végre meg nem állt a hely fölött, ahol a gyermek volt. A csillagot megpillantva nagyon megörültek. Bementek a házba, és meglátták a gyermeket anyjával, Máriával. Leborultak és hódoltak neki, majd elővették kincseiket s ajándékot adtak neki: aranyat, tömjént és mirhát. Mivel álmukban utasítást kaptak, hogy ne menjenek vissza Heródeshez, más úton tértek vissza hazájukba.”

Máté evangéliuma

„A bölcsek más úton tértek vissza” kifejezés egyszerre jelenthet valami konkrétat és átvittet is; másként tértek haza, mert a találkozás során felismerték az igazságot, és új emberré lettek.

Házszentelés és koledálás

A három bölcshöz kapcsolódóan az egyházi liturgia legjelentősebb eleme a házszentelés, amely elsősorban az újonnan épült házaknál, a házak új lakóinál, vagy az új pap érkezésekor volt aktuális, de a házszentelést évente megismételték. Ilyenkor a helyi pap vendégségbe jött, személyesen megismerkedett az az adott családdal, és elvégezte a szertartást, melynek keretében a házajtófélfájára a felszentelt krétával felkerült az adott év első két száma +G+M+B+ az adott év utolsó két száma

– 2022-ben például a „20+G+M+B+22”
aktuális.

A papok és a kántorok vízkeresztkor alamizsnát is gyűjtöttek házról-házra járva: ezt nevezik koledálásnak.

Háromkirályok és csillagénekek

„Jövének távol, boldog Napkeletről
Három királyok, híres mágusok,
Mert hírt hallottak a csodás Gyerekről,
Kiről legenda és jóslat susog.”

Juhász Gyula: Vízkereszt

„Adjonisten, Jézusunk, Jézusunk!
Három király mi vagyunk.
Lángos csillag állt felettünk,
Gyalog jöttünk, mert siettünk,
kis juhocska mondta – biztos
itt lakik a Jézus Krisztus.
Menyhárt király a nevem,
Segíts, édes Istenem!

József Attila: Betlehemi királyok

A háromkirályozás hagyománya

Régen általánosan elterjedt hagyomány volt a háromkirályozás, ma ezt inkább már csak palócok közt, illetve Erdélyben gyakorolják, szórványosan. Ezen a napon a gyerekek járták a környező falvakat, és bekopogtak mindenhova: énekeltek, amiért adományt, édességet, finom falatokat vártak cserébe. A háromkirályozás összekapcsolódott a csillagének hagyományával, amely a 16. században vált népszokássá.

Rokonságot mutattak a háromkirályok ünnepéhez kötődő liturgikus csillagjátékokkal, melyek a IX.-X. századi francia monostorokban alakultak ki. Ezeken a liturgikus játékokon a három királyok mellett esetenként megjelenítették a Krisztust köszöntő pásztorokat, Heródes királyt, a meggyilkolt betlehemi csecsemőket, vagy az egyiptomi menekülést.

A népi gyakorlatban a gyerekek körében az volt a jellemző, hogy a csillagokkal díszített süvegekben vonuló fiúk körmenetének élén egy Menyhártnak kinevezett fiú állt, aki vitte a csillagot, vagyis egy rugósboton előre ugró csillag formát.

háromkirályjárás

Háromkirályjárás hagyománya vízkereszt ünnepén. Kép forrása: Balatoni Múzeum – Fotótár, licence: CC BY-NC-ND 4.0

Keresztség és Szentháromság

Amikor Krisztus a Jordán folyó vizében megkeresztelkedik, akkor a születéséhez hasonlóan egy égi jel utal arra, hogy ő az emberré lett Isten. A bibliai szövegrészletben az égből alászálló galamb és az égi szózat lesz ennek a jele. A keresztény egyház Istenképének egy másik sajátosságát is felfedezhetjük ebben a részletben: a Szentháromság képzetét. A keresztény egyház egyistenhitű, mégis egyfajta hármasságot tisztel az egyetlen Istenben: ahogy a katolikus egyház magyarázza, olyan ez, mintha egy gyertya égne három lánggal, vagy három gyertya egy lánggal.  A szentháromság tehát lényegében egy természetfeletti entitás háromféle megnyilvánulása:

 

  1. az Atyát, (aki a szózatot mondta)
  2. a Fiút (aki az emberré lett Isten)
  3. és a Szentlelket jelenti. (Akit általában galamb képében ábrázol az egyház, és akit Jézus feltámadása utáni mennybemenetelekor „küld” az emberek közé, egyfajta ajándékként és vigasztalásként, mert ő végleg elhagyja ezt a földi világot. A Szentlélek eljövetelét ünnepli az egyház pünkösdkor.)

„Akkor Jézus Galileából elment Jánoshoz a Jordán mellé, hogy megkeresztelkedjék, János igyekezett visszatartani: „Nekem van szükségem a te keresztségedre – mondta –, s te jössz hozzám?” Jézus ezt válaszolta: „Hagyd ezt most! Illő, hogy mindent megtegyünk, ami elő van írva.” Erre János engedett neki. Megkeresztelkedése után Jézus nyomban feljött a vízből. Akkor megnyílt az ég, és látta, hogy az Isten Lelke mint galamb leszállt és föléje ereszkedett. Az égből szózat hallatszott: „Ez az én szeretett Fiam, akiben kedvem telik.”

Máté evangéliuma

Az egyházi hagyományhoz tartozott, hogy ebben az időszakban keresztelték meg a felnőttként megtért, kereszténnyé lett embereket.

A víz megszentelt ereje

A víz megszentelése, tehát a szentelt víz rituális „elkészítése” ehhez a naphoz, illetve ennek a napnak a templombeli szertartásához kötődik. Az ünnepnappal kapcsolatos változások ellenére a liturgiában keleten és nyugaton egyaránt jelen van a víz szentelése, csak amíg keleten ez kap kizárólagos hangsúlyt, addig a nyugati egyház szertartásában a háromkirályok ajándékainak megszentelése: tömjén, mirha, arany is hasonlóan fontos, ahogy a kréta, a pénzérme és a házszentelés hagyománya is.

A szenteltvízhez kapcsolódó hiedelmek

Régen a szenteltvizet nem csak a templomban tartották, hanem a hívek üvegben hazavihették. A szenteltvíznek maga az egyház is démonűző, s egyben gyógyító hatást is tulajdonított. Ekkor áldották meg a papok a természetes vizeket is, elsősorban a folyókat; a Jordán és a Nílus különösen nagy figyelmet kapott.

A lányokat például nem csak húsvétkor, hanem január 6-án is meglocsolták, méghozzá szenteltvízzel, egyfajta lelki megtisztulásként, megtisztításként. A keleti egyházhoz tartozó hívők közt ismert hiedelem, hogy 8 napig minden reggel éhgyomorra kell inni a szenteltvízből, hogy a testi és lelki bajokra kifejtse gyógyító hatását.

De ezen a napon mindenhova jutott szentelt víz: üvegekben vittek belőle haza, és minden családtag kortyolt egyet belőle, hogy megóvják egészségüket, megelőzzék a betegséget (elsősorban torokfájás és a himlő ellen tartották hasznosnak). A szenteltvízből locsoltak az állatokra vagy azok itatójába is, hogy védve legyenek a boszorkányok rontása ellen.

Amíg a pap a házszentelés alkalmával körbejárta a helyiségeket és meglocsolt minden helyiséget, addig a hívek biztosra mentek: volt, hogy került belőle a földekre, a háztáji kertre is. De szentelt vizet különösen fontosnak tartották egy új jövevény érkezésekor: a gyermekágyas anyák lepedőit ugyanúgy behintették vele, mint a bölcsőt.

Amennyiben maradt a vízből a következő év január hatodikáig, vagyis vízkereszt ünnepéig, akkor a templomba menet a maradékot a kútba öntötték, hogy a vize meg ne romoljon.

A Kánai menyegző

A kánai menyegző során Jézus Krisztus borrá változtatja a vizet. (Ez az átváltoztatás valóban megtörténik, míg az utolsó vacsorán tett átváltoztatása, pontosabban az utolsó földi csodája esetében nem tényleges. Amikor a pészách (zsidó húsvét) éjjelén a borból Isten vére, a kenyérből Isten teste lesz, az csupán lényegi átváltoztatás. Ezt a fajta jelképességet sokan tévesen értelmezik a mai napig, ahogyan egykor a Kánai menyegző csodájának a tanúi közül is sokan félreértették az esetet, és azt hitték, hogy a házigazda rejtegette a legjobb bort előlük.)

Paolo Veronese 008

A kánai menyegző, 1563, Paolo Veronese, Louvre Múzeum, Párizs. Kép forrása: Paolo Veronese, Public domain, via Wikimedia Commons

„Harmadnap menyegzőt tartottak a galileai Kánában, amelyen Jézus anyja is ott volt. Jézust is meghívták a menyegzőre, tanítványaival együtt. Amikor fogytán volt a bor, Jézus anyja megjegyezte: „Nincs több boruk.” Jézus azt felelte: „Mit akarsz tőlem, asszony! Még nem jött el az én órám.” Erre anyja szólt a szolgáknak: „Tegyetek meg mindent, amit csak mond!” Volt ott hat kőkorsó, a zsidóknál szokásos tisztálkodás céljára, mindegyik két-három mérős. Jézus szólt nekik: „Töltsétek meg a korsókat vízzel!” Meg is töltötték azokat színültig. Ekkor azt mondta nekik: „Most merítsetek belőle, és vigyétek oda a násznagynak.” Odavitték. Amikor a násznagy megízlelte a borrá vált vizet, nem tudta honnan való – a szolgák azonban, akik a vizet merítették, tudták –, hívatta a násznagy a vőlegényt, s szemére vetette: „Először mindenki a jó bort adja, s csak amikor már megittasodtak, akkor az alábbvalót. Te meg mostanáig tartogattad a jó bort.” Ezzel kezdte meg Jézus csodajeleit a galileai Kánában. Kinyilatkoztatta dicsőségét, s tanítványai hittek benne. Aztán lement anyjával, testvéreivel és tanítványaival Kafarnaumba, de csak néhány napig maradtak ott.”

János evangéliuma

Befana és a sütibe rejtett ajándék

Egyes népeknél január 6-án (is) ajándékot adnak. Olaszországban például megjelenik a hagyományban a jó boszorkány alakja, Befana, aki ajándékokat hagy hátra – mintegy alternatív Mikulásként – a jó gyerekek számára.

Franciaországban, Spanyolországban, Portugáliában és a latin-amerikai országokban vízkereszt ünnepén olyan süteményeket sütnek, amelyek közt az egyikben ajándékot rejtenek el, és az lesz a nap királya, aki az azt a süteményt kapja. Latin-Amerikában sok esetben karácsony helyett január hatodikán adnak ajándékokat.

Ortodox hagyomány: csobbanással egybekötött karácsony

Az ortodox egyház jelenleg is egy napon ünnepli a háromkirályok imádását és Jézus első csodatettét. Ennek emlékére alakult ki az ortodox egyházban az a hagyomány, hogy a folyó partjára kivonuló körmenet élén álló pópák a partra érve fából vagy jégből faragott keresztet vetnek a jeges vízbe, majd a hívek utána ugranak, hogy visszahozzák azt. Sok keleti egyházközségben egyfajta rituális megtisztulási lehetőségét látnak ebben a gyakorlatban, ezért a közeli vízben léket vágnak a jégen és a legkisebbektől a legöregebbekig megmártózik minden hívő ember.

Mivel a keleti egyház más naptárat használ, így náluk január 6-ra esik a szenteste is, a karácsonyt pedig január hetedikén ünneplik. Itt nem szokás az ajándékozás, de nagy figyelmet fordítanak az étkezésre: január 6-án egyfajta kisböjti-ünnepi étkezés a jellemző, a hús és az alkohol fogyasztásától tartózkodnak, 7-e a nagy vendégségek és lakomák napja, 12 fogásból álló menüsorral.

Bolgár férfiak tradicionális “Horo”-t táncolnak a jeges vízben vízkereszt ünnepén.

Orosz ortodox hívő megmártózik a jeges vízben január 6-án.

Vízkereszt és a karácsonyfa lebontása

A vízkereszt a nyugati egyházban a karácsonyi ünnepkör vége, A karácsonyi tizenkét nap utolsó napja és a farsangi időszak kezdete, hagyományosan nyugaton ekkor bontották le és bontják le a mai napig a karácsonyfát. A középkorban a karácsony napján szokás volt főtereken fenyőfák égetése, majd amikor a 16. században megjelent a karácsonyfaállítás hagyománya, kibontakozott szép lassan vele párhuzamosan a hagyomány, hogy azt vízkeresztkor leszedik és tűzbe vetik. Sokan egyetlen gallyat megtartottak belőle és az otthon tartott szentképek közé vagy mögé tűzték, mert úgy gondoltak erre a vízkeresztről megőrzött fenyőágra, hogy az egész évben távol tartja a gonosz, természetfeletti erőket.

Hangold barátaidat is az ünnepre, oszd meg velük ezt a cikket!