Farsang: minden, amit tudni akartál róla

Kismillió népszokás, híres karneválok, télbúcsúztató hagyományok, ünnepélyek és egészen apró, kis közösségben megült ünnepségek között nem csoda, ha elveszik az ember: mi is a farsang, mettől meddig tart, mi a központi ünnepe, eseménye, és egyáltalán, mit „ünneplünk” ekkor. Ezzel az írásunkkal az a cél, hogy minden fontos tudnivalót összegyűjtsünk a farsangról!

A farsang dátumai: vízkereszt és húshagyókedd

A farsang a január 6-i vízkereszttől (Jézus megkeresztelkedésétől) kezdődik, azaz valójában a keresztény ünnepkörben a karácsonyi időszak lezárása. Hétköznapibb és gyakorlatiasabb értelemben ekkor szedik le a karácsonyfáról a díszeket azok, akiknek még nem potyogtatta el minden levelét addigra.

A farsangi időszakhoz a kezdeti dátumon kívül nem is kötődik több ünnep a liturgia szerint, hiszen maga az időszak is a mulatság, a karnevál: azaz a szokásos rendből való kilépés időszaka.

A farsangi időszak egészen húshagyókeddig tart, ami – talán kicsit bonyolultnak tűnő számítás alapján – a húsvét vasárnapja előtti 41. napot (a húsvéttól visszafelé számított hetedik vasárnap utáni keddet) jelenti. Húshagyókedden, ahogy a neve is mutatja, megkezdődik a nagyböjt. A nagyböjt kezdetét a keresztények a hús, vagy valamilyen élvezeti cikkek elhagyásával tartják, ezért is gyakran esik a megelőző napra egy nagyobb záró karnevál, amikor a hívek még utoljára mulatozással, lakomával búcsúztatják a farsangi időszakot. Érdekesség, hogy a különböző országokban különböző aspektusai jönnek elő ennek a mozgó dátumú napnak (ami február 3. és március 9. közé kell hogy essen): angol neve gyóntató kedd, francia neve kövér kedd, nálunk húshagyó.

Mi az a farsangvasárnap?

A farsangvasárnap a magyar néphagyományban egy kiemelt ünnep, máshol hívják csonthagyó- vagy sonkahagyóvasárnapnak, hathagyó vasárnapnak, piroskavasárnapnak (egy ilyen nevű kalács miatt), máshol a neve ötvenedvasárnap, vajhagyóvasárnap, sardóvasárnap (vagy jókívánságvasárnap). Hagyományosan ekkor tarthatták az asszonyok az asszonyfarsangot, amikor egy évben egyszer ők is férfimódra ünnepelhettek, táncolhattak, hangosan zenélhettek, ihattak és ehettek, a férfi szemektől távol.

A farsangi karneválok

A farsangi időszak országról-országra, sőt, városról-városra egy-egy jellegzetes „karneválban” tetőzik. A magyar nyelvterületen ezt farsang farkának hívjuk, és három napon keresztül tartó télbúcsúztató ünnep: a farsangvasárnaptól húshagyókeddig tartó három napot takarja. Ilyenkor tartja a legtöbb nép és város a maga télbúcsúztató nagy ünnepét, ekkor kerül megrendezésre a riói karnevál, a velencei karnevál – és ekkor tartják Mohácson a busójárást is.

Carnevale és farschang, a farsang szó eredete

A karnevál szó eredete is a latin carne és a vale szavakból áll össze, amiben a carne a hús, a vale pedig az elhagyni, elbúcsúztatni szót takarja. A hús elbúcsúztatásának ünnepe egy ősrégi, ókorig nyúló táncos télbúcsúztató ünnepély, ami a középkorra a többi pogány szokáshoz hasonlóan beiktatódott a keresztény ünnepkörbe is. Ez esetben valójában egy igazi „önmagából” kiforduló ünnepkörről van szó, hiszen a karnevál a rendből való kifordulást jelenti: voltak időszakok a 16-17. században, amikor a farsang farka, de a teljes farsangi időszak is „tilos” volt a hívők számára.

A farsang név minden bizonnyal létezett már a középkorban, mint elnevezés, a szó valószínűvel bajor eredetű. A Magyar Néprajzi Lexikon 1283-ra teszi az első ismert forrást, más szakkönyvek a 14. századot nevezik meg a név kialakulásának időpontjául. A farsang a Fastenschank (böjti kocsma) szó elferdült alakja, ami a húshagyókeddre való italos utalásként úgy fogható fel, hogy a nap, amikor még utoljára alkoholt lehetett fogyasztani a böjt időszaka előtt.

Magyar farsangi szokások

Mivel tehát nem egy kötött ünnepkörről van szó, hanem kimondottan hagyományok népenként és területenként eltérő együtteséről, ezért inkább beszélhetünk farsangi szokásokról, mint egy egységes ünnepről. A szokásaink egy része természetesen a mulatságokhoz, a karneváli rendhez tartozik: maszkos, álarcos, táncos eseményekről van szó, míg egy másik részük inkábba népi mágia részét képzi.

A télűző időszak legfontosabb szokásköre a párválasztáshoz köthető, hiszen a húsvéti böjt időszakában nem volt szabad már esküvőt tartani. Farsangvasárnapnak hívjuk például böjt előtti első vasárnapot is, amikor az ifjú férj az új após kontójára fogyasztott a szokás szerint a kocsmában. A farsangi bálok szezonja tehát végeredményben az udvarlás és a leánykérés időszaka volt, aminek vége még a böjt előtt megtartott esküvő, de legalábbis eljegyzés kellett, hogy legyen.

Az ősi tavaszi ünnepkör

Az időszak eredete természetesen a fentiek alapján a tavaszi párválasztás egy kiemelt időszakaként tűnhet fel. A föld istennőinek köszöntése minden ősi nép esetében ugyanerre az időszakra volt tehető: a kelta imbolc, a görög saturnália, a dionüszoszi vagy a római luercalia-ünnepek ennek a tavaszi, földélesztő, télbúcsúztató időszaknak az egyes megjelenései, és így a mai farsangi ünnepeink legtávolabbi ősei is. Sőt, egyes népek karneváli elemeiben mind a máig felfedezhetők a saturnáliák ünnepségeinek lenyomatai, maradékai.

Modern és tradicionális szokások

A modern farsangi szokások jellemzően népi játékokra és néphagyományokra épülnek. Előfordulhat köztük maszkos alakoskodás, jelmezes felvonulás. De rengeteg polgárosult, szelídült szokásunk maradt fenn, mint például a farsangi báli szezon szokása, amit még ma is gyakran maszkos táncmulatsággal ünnepelnek meg; vagy akár a farsangi ünnepség, ami ennek a párválasztó, maszkos ünnepi estnek egy gyerekekre szelídített verziója.

A farsang farka első napján a legények a kalapjukra tűzték a hagyomány szerint annak a lánynak a bokrétáját, akit „kiválasztottak” – vagyis, akitől bokrétát kaptak.

Az álarcosbál

Egészen a kisgyermekkortól kezdődően jelen van az életünkben a farsangi álarcos-táncos mulatság. Természetesen ennek is megvan a maga, régre nyúló eredete: már Mátyás korában tartottak itáliai mintára álarcos mulatságokat a farsangi időszakban, ami aztán elterjedt országszerte, és az arisztokrácia egyik kedvelt báli mulatságává vált. Később a városi emberek és a polgárok is felvették szokásaik közé, különböző foglalkozási, társadalmi csoportok külön farsangi maszkos bált is tarthattak, sőt, kialakult a korábban már említett asszonyfarsang is, ahol csak nők vettek részt a mulatságon.

A farsangi felvonulás

A farsangi ünnepkör legjellegzetesebb eseménye a jelmezes, maszkos felvonulás: ez gyakran össze is köthető a bállal, hiszen a vidám, zenés-táncos parádé egyben az utolsó mulatság is a húsvéti időszak előtt, amikor természetesen a tánc is tilos.

Mohácsi busójárás

A leghíresebb magyar farsangi felvonulásunk a Mohácsi busójárás. A megünnepléséről már a 18. századból vannak leírásaink. Innen is tudhatjuk, hogy ez a mára már egy hetes fesztivállá nőtt népszokás korábban a farsang farkának időszakára esett. A mohácsi busójárás legfontosabb felvonulása a farsangvasárnap tartott, gyermek-és asszonykormozással és ijesztegetéssel tarkított busójárás, alakoskodó felvonulás, ami egy óriási máglya körültáncolásával záródott. A mohácsi busójárás része a húshagyókedden elégetett télkoporsó, amivel a telet temetik, és a tavaszt köszöntik, és ami természetesen szintén táncmulatságba hajlik. A farsangi időszak utolsó csütörtökén a gyerekek öltöznek jelmezbe.

A mohácsi busójárás eredete

A mohácsi busójárás szokását a török hódoltság időszakhoz kötik. A hagyomány szerint a Mohács környékén lévő szigetvilágban bujdosó, menekült őslakosok úgy próbálták a környékről elijeszteni a démonokban és ördögökben hívő török katonákat, hogy ijesztő álarcba öltöztek és hatalmas hanggal, ostorpattogtatással, rémisztő zaj kíséretében ijesztgették a törököket éjjelente, akik ennek hatására el is menekültek a „démonlakta” területről.

Természetesen a szájhagyománynak is van olyan eleme, ami történelmileg is hitelesnek bizonyul: így például a török hódoltság korára tenni a hagyomány kialakulását. Úgy fest, hogy a város, miután a török hódoltság alól felszabadult, kiürült, elnéptelenedett. Tíz évbe is beletelt, mire betelepült: az ekkor a Balkánról érkező sokácok honosíthatták meg a szokást minden valószínűség szerint Mohácson. A népszokás 2009 óta az Emberi Szellemi Kulturális Örökség része.

A fonó

Szintén farsangi időszakhoz köthető a fonó, főleg Erdélyben. A téli időszakban a faluban a kinti munkák helyébe a benti közös munka lépett, a legények és leányok fonóba jártak, ott a munkán kívül azonban mulatással, játékokkal is múlatták a hosszú téli órákat. A fonó utolsó időszaka természetesen belenyúlt a farsang időszakába, amikor is a farsangosok (maszkurák vagy maszkurások) játéka volt a fő attrakció. A maszkurások játéka népi színjáték, tánc, groteszk paródia keveréke volt, ami énekléssel, mulatsággal zárult.

A húshagyókedd után a pártában maradt legényeket és leányokat tréfásan kigúnyolták: egy vénlánynak öltözött lány egy tuskóval táncolt, de az ilyen alkalmak egyikeként maradt fenn az egyik legrégebbi népi színjátékunk is Cibere vajda és Konc vitéz párviadaláról, ami egy komikus harcot jelenített meg a böjti időszakra reagálva.

Magyar tájegységek kevésbé ismert szokásai

• A dőre egy csallóközi jelmezes, adománygyűjtő szokás farsangkor. A férfiak a falu jellegzetes alakjait megjelenítő jelmezbe bújtak, női ruhát, katonaruhát vettek vagy koldusnak öltöztek, így járták muzsikusok kíséretében a házakat, hogy ott adományért és jókívánságért cserébe táncoljanak, énekeljenek, mulatságos jeleneteket rendezzenek.
• Bakkuszjárás: ebben a felvidéki felvonulásban is házról-házra jártak az alakoskodók, de itt a házon kívül is játszottak, megtréfálták az utcai bámészkodókat. Mint a mohácsi busójárás alkalmával, itt is korommal kenték össze a fiatal gyerekeket, leányokat, akit csak az utcán találtak.
• A téltemetés a téli időszak lezárása, szinte mindenhol jelen lévő ünnep: a faluból szalmabáb vagy rongyokból öltöztetett fa formájában kivitték a telet, hideget megjelenítő babát, amit aztán vagy a folyóba dobtak, vagy meggyújtottak – esetleg mindkettőt egyszerre. Volt, ahol a ház legidősebb asszonya a fagyott földet csapkodva a telet „kiűzte” a házból egészen a kapuig, hogy ott búcsút intsenek neki.
• A halottas játék egy halotti szertartást parodizáló alakoskodó népi dramatikus játék, ami a farsangi lakodalmi időszak egyik nevezetes eseménye volt több tájegységen. A halottas játék során tánccal, zenével kísérve játszották el egyikük halálát, akit a saját házában elbúcsúztattak, majd kivittek a temetőkertbe is. A játékot csak férfiak játszották, a női szerepeket is ők alakították: érdekesség, hogy nem csak a papot, a kántort, a halott családját játszották el, de magát a halottat is egy szereplő alakította. A legfontosabb elem a játékban a pap obszcén és vicces halotti beszéde volt, de az egész esemény maga is csupa duhaj játékosság és vaskos humor volt (például nem ritka, hogy a halott felesége a „friss halott” legnemesebb részét sajnálgatja a gyászbeszéd alatt, amit egyébként kukoricacsutkával, fakanállal jelenítettek meg.
• A rabvágás palóc népszokás. Húshagyókedden két férfi rabnak öltözik, őket rabtartónak álcázott társaik végigvezetik a falun, ott szalmára térdepeltetik és cserépfazekat húznak a fejükre. Dramatikus tárgyalásban a faluban történt összes lopást nekik tulajdonít egy beöltözött „bíró”, majd két „hóhér” leüti a cserépfazekat a rabok fejéről, ezzel „lenyakazva” őket. A két rab a játék szerint felkel, a kocsmába fut, és ott folytatódik a mulatság.
• Hasonló ehhez a nógrádi palóc férfiak elítéltes játéka, amely során a farsangi lakodalom egyik eseményeként „elítéltet” választanak maguk közül, őt megkötözik és elviszik a játékos kivégzésre, majd a fejére tett hamus edényt leütve „ki is végzik”. Utána természetesen a kocsmába igyekeznek megülni a halotti tort.
• A dúsgazdagolás Erdélyben és Gyergyóban tartott több szereplős dramatikus népi játék, amit gyakran neveznek az ördög farsangjának is. A húshagyókedden tartott dúsgazdagolás egy régi moralitásjáték népies változata, ami vélhetően korabeli ponyvák segítségével jutott a folklórba. Gazdag és Lázár példázatát szedi dramatikus rendbe, majd a gazdag ember lelkéért vívott harcot mutatja be, végül pedig a pokolra kerülését és kínjait.
• A kakasütés népszokása során egy vagy több kakast és tyúkokat ütnek vagy lőnek le. A mára elég brutálisnak ható népszokás során például Brassó környékén a fiatal fiúk egy karóhoz kötött kakast lőnek agyon nyíllal, míg a lányok egy tyúkot bottal agyonvernek, bár finomabb verzióban rajzolt kakas ábráját lődözik nyíllal. Kevésbé gusztusos verzióban, az ún. kakascséplésben bekötött szemű gyerekeknek kell a kocsma udvarán kikötött kakast cséppel agyonütni. A kakasütés vagy kakaslövés hagyománya gyakran jelenik meg a lakodalmas szokások között is.

Híres karneválok külföldön

• A riói karnevál farsang péntekjétől húshagyókeddig tartó karneváli időszak Rióban, amit 1928 óta tartanak. A portugál bevándorlókhoz köthető fesztivál Brazíliában az őshazai hagyományokhoz méltó maszkos felvonulás volt, ami mára többnyire táncos-jelmezes, koreografált felvonulást jelent: a csúcspont a riói szambaiskolák gigantikus felvonulása.

• A velencei karnevál a rióihoz méltó világhírrel vetekszik, ám nem „csak” öt napos, hanem két hetes ünneplést takar, aminek jellegzetessége a középkorig visszanyúló maszkos felvonulás és a velencei álarcos bálok sokasága. A fesztivál utolsó napján a velenceiek Karnevál Hercegtől búcsúznak: ez a búcsú egy farsangi télűző máglya, ahol a Karnevál Hercegét jelentő szalmabábot elégetik.

Farsangi dalok és mondókák

Szinte minden szülő ismeri Gryllus Vilmos Maszkabálját. Ez az időszak a mai kor embere számára inkább mint a gyerekek ünnepeként jelenik meg, akik ezt az időszakot számos dallal, mondókával, beöltözős játékkal, zenés mulatsággal köszöntik. Álljon itt pár példa és vers a farsangi felhozatalból:

Farsangi versek

Gazdag Erzsi: Itt a farsang

Itt a farsang, áll a bál,
keringőzik a kanál,
Csárdást jár a habverő,
bokázik a máktörő.

Dirreg, durrog a mozsár,
táncosra vár a kosár,
A kávészem int neki,
míg az őrlő pergeti.

Heje-huja vigalom!
habos fánk a jutalom.
Mákos patkó, babkávé,
értük van a parádé.

Csoóri Sándor: Farsangi kutyabál

De érdekes volna,
ha kutyabál volna,
s farsangnak napján
minden kutya
bálba gyalogolna,
nagy kutya is,
kis kutya is,
kit csíp még a bolha.

Komondor kényelmes,
lassú táncot ropna,
Puli Pali csárdást,
ahogy meg van írva;
sötét szőre, bozontja
a szemébe lógna.
Csau csacsacsázna,
a foxi bokázna,
a többi vén kutya meg
leülne a hóba.

Pálfalvi Nándor: Farsang

Táncra, táncra kisleányok,
daloljatok fiúk,
itt a farsang, haja-huj,
ne lássunk most szomorút!

Mert a farsang februárban
nagy örömet ünnepel,
múlik a tél, haja-huj,
s a tavasznak jönni kell!

Sarkady Sándor: Farsang

Fruskák, Zsuzskák, Dorottyák,
Járják a bolondját:
Dínomdánom vigalom,-
Nincs a táncra tilalom!

Maskarások, bolondok,
Rázzátok a kolompot:
takarodjon el a tél-
Örvendezzen, aki él!

Kerék Imre: Farsang

Arcod rejtsed álarc mögé,
öltsél cifra maskarát,
szökjünk, tomboljunk.
Itt a farsang,
pönögjenek citerák!

Sült malacka vicsorít ránk
fehér gyöngysor a foga,
Együnk-igyunk,
dorbézoljunk,
nyekeregjen a duda!

Járjuk-ropjuk, hadd dobogjon
nyírfakéreg bocskorunk!
Három napig tart a vígság
majd a böjtben alhatunk.

Hangold barátaidat is az ünnepre, oszd meg velük ezt a cikket!