Honnan ered a Jingle Bells?

A „Jingle Bells” az egyik legismertebb karácsonyi dal, de tudtad, hogy eredetileg nem karácsonyra, sőt, még csak nem is ünnepi célokra íródott? Az amerikai James Lord Pierpont szerzeménye, „One Horse Open Sleigh” címmel jelent meg először 1857-ben. Eredetileg a késő őszi hálaadás ünnepére, egészen pontosan a Massachusetts államban divatos szánversenyekre készült. Egyáltalán nem szándékozott karácsonyi hangulatot kelteni, de az emberek olyannyira megkedvelték, hogy az ünnepi szezonban is elkezdték énekelni, így vált világszerte ismertté.

A dal születése: Massachusetts és a szánversenyek

A „Hull a pelyhes fehér hó“-hoz hasonlóan ez sem ünnepi dal volt eredetileg. James Lord Pierpont, a dal szerzője, Massachusetts állam Medford városában alkotta meg a dalt. A Medfordi Történeti Társaság szerint a helyi szánversenyek inspirálták Pierpontot, melyek igen népszerűek voltak az 1800-as évek elején. A dal eredeti címe „One Horse Open Sleigh” volt, ami egy egylovas szánt jelent.

Az 1857-es első megjelenés után 1859-ben nyomtatták ki újra, ekkor már „Jingle Bells, or the One Horse Open Sleigh” címmel, amelyben először megjelennek a csilingelő harangok a címben. Ez az új cím már egyértelműbb utalást tett a száncsengők hangjára, ami még inkább hozzájárult ahhoz, hogy a dalt téli ünnepekkel társítsák.

Bár a legtöbb forrás szerint Pierpont Medfordban írta a dalt, az American Music Preservation (AMP) weboldal megjegyzi, hogy egyesek szerint Georgia állam Savannah városában született. Mindazonáltal a massachusettsi Medfordban tartott szánversenyek hatása miatt valószínűbb, hogy a mű Északon született.

Miért lett karácsonyi dal a Jingle Bells?

Az, hogy a „Jingle Bells” végül karácsonyi zenévé vált, a dal óriási népszerűségének köszönhető. Mivel a hálaadás utáni időszakban is sokan énekelték, az ünnepi időszakhoz kapcsolódott, és így a karácsonyhoz társították. Az eredeti 1850-es években készült szöveg időközben kisebb változtatásokon ment át, és ez a modern változat hozzájárult a dal tartós sikeréhez. A „Jingle Bells” volt az egyik első olyan dal, amely karácsonyi hangulatot árasztott a világ minden táján, így lett belőle ikonikus karácsonyi dallam.

A „jingle“ szó eredeti jelentése

Érdekes módon a dal címe eredetileg nem a száncsengők csilingelésére, hanem egy felszólításra utalt. James Fuld zenetörténész szerint a „jingle” szó eredetileg felszólító módban állt, tehát a cím arra kérte a hallgatót, hogy „szólaltassátok meg a harangot.” Mára azonban a „jingle bells” kifejezés általánosan a karácsony és a tél szimbólumává vált, és az angolajkú közönség is inkább a száncsengők hangjára asszociál a dal hallatán.

A dal nemzetközi elterjedése

A dal nem csak Amerikában aratott sikert, hanem világszerte elterjedt, és hamarosan több nyelven is megjelent. A francia nyelvű változat, amelyet Francis Blanche fordított, „Vive le vent” címmel vált ismertté, magyarul “Éljen a szél”. Német nyelven is többféle változat készült, így igazi nemzetközi dallá vált, amelyet különböző kultúrák sajátítottak el és ültettek át saját nyelvükre és szokásaikra. Hazánkban is több változata kereng, a legnépszerűbb a „Csengőszó, csengőszó, cseng és bong az út” fordítás.

Pierpont és a világhírnév

Pierpont nem csupán zeneszerzőként, hanem híres családi kötődése miatt is érdekes személyiség volt. Nagybátyja volt John Pierpont Morgan, aki a 19. és 20. század fordulóján a világ leggazdagabb embereként vált ismertté. Pierpont zeneszerzői munkássága nem volt különösebben széleskörű, de a „Jingle Bells” vált karrierje legsikeresebb darabjává, és az utókor számára is megőrizte nevét. Ma emléktábla örökíti meg a dal születésének helyszínét Medfordban, egykori Simpson Tavern nevű épületben, ahol Pierpont elvileg megalkotta ezt a feledhetetlen dallamot.

Az első felvétel és űrbéli bemutatkozás

A „Jingle Bells” történetének egyik érdekes mérföldköve az volt, amikor 1898-ban az Edison Male Quartette elkészítette az első hangfelvételét. Ez még jobban elősegítette a dal ismertségét, és azóta a dal számtalan feldolgozásban és előadásban hallható.

Tudtad, hogy 1965. december 16-án a “Jingle Bells” lett az első olyan karácsonyi ének, amelyet az űrből közvetítettek? A Gemini 6 űrhajó asztronautái, Tom Stafford és Wally (Walter) Schirra a földi irányítóközpontot megtréfálva jelezték, hogy egy nagy, piros ruhás alakot észleltek nyolc kisebb objektummal, utalva a Mikulásra és a szánhúzó rénszarvasokra. Ezt követően rázendítettek a „Jingle Bells”-re, Stafford pedig szájharmonikájával játszotta el a dallamot, miközben Schirra csörgőt használt kíséretként. Ez a humoros és megható esemény örökre beírta magát a történelembe, és így a „Jingle Bells” hivatalosan is az első űrből sugárzott dal lett, amely az ünnepi szellem különleges jelképévé vált.

A „Jingle Bells“ modern jelentősége

A dal mára elválaszthatatlan része lett a karácsonyi ünnepeknek. Bár ahogy fentebb írtuk, eredetileg egy őszi szánversenyt ünnepelt, a modern kultúrában a karácsonyi időszakban csendül fel leggyakrabban, és rengeteg feldolgozásban él tovább. Az évek során több híres művész előadásában hallhattuk, és a rádiók, televíziók műsoraiban, valamint filmekben is gyakran felcsendül az ünnepek közeledtével. A dal egyszerű dallama és vidám szövege generációkat hoz össze, gyerekek, felnőttek egyaránt éneklik. Kétségtelenül egy olyan darab, amely nem csak a karácsonyt, hanem magát a téli örömöket is szimbolizálja, a szabadságot, a friss levegőt, a szánkózás élményét, és azt az boldogságot, amelyet a családok és barátok közös ünneplése jelent.

Az idők során az egyik legjelentősebb karácsonyi himnusszá vált, amelyet világszerte ismernek és szeretnek. A dal története rámutat arra, hogy a kultúra és a hagyományok idővel hogyan formálhatják át egy mű eredeti szándékát és üzenetét, hogy egy új kontextusban szülessen újjá és váljon örök érvényűvé.