Hogyan ünnepelték a karácsonyt a háborúk során?

A legtöbb embernek a karácsonyról valószínűleg család és a szeretet jut eszébe, hagyományosan a nyugalom és a béke kötődik ehhez az ünnephez. A történelem során azonban sajnos sokszor előfordult, hogy emberek tömegeinek kellett háborúban vagy háború sújtotta területen megélniük ezt az időszakot. Ünnepeltek-e a katonák a fronton, és ha igen, hogyan?

Karácsony az I. világháborúban

A legismertebb, háborúhoz kapcsolódó karácsonyi történet talán az utólag “Csendes éjként“ is emlegetett tűzszünet volt az I. világháborúban.

A többi katonához hasonlóan valószínűleg a nyugati fronton háborúzó brit és német hadseregek tagjaiban az az ígéret tartotta a lelket, hogy 1914. karácsonyára a háború véget ér. Ez sajnos közel sem történt így, az ünnep a lövészárkokban érte a feleket, ahol az ellenséges seregek tagjai gyakran egymástól alig 30 méternyire voltak. Így a britek fültanúi voltak, ahogy december 24-én, szentestén a német katonák bontogatni kezdték az otthonról kapott csomagokat, sőt, még karácsonyi énekek is felcsendültek. Ezen felbátorodva a brit és az oldalukon harcoló francia katonák is ünneplésbe kezdtek, és az előző nap még egymásra lövő katonák egymásnak is jókívánságokat kiáltottak át. A szóbeszéd szerint együtt elénekelték az univerzális, szinte minden nyelven ismert Csendes éjt, majd még egy futballmérkőzést is lejátszottak egymással, amit a németek 3:2-re nyertek meg.

A december 24-én rögtönzött tűzszünet egy hétig, újév napjáig tartott. Legnagyobb különlegessége az volt, hogy nem egy felülről érkező utasítást hajtottak végre, hanem gyakorlatilag sok kis spontán tűzszünet alakult ki a két sereg egyes csapatai között.

Voltak olyan területek is a hosszan elterülő frontvonalon, ahol nem hagyták abba a harcokat erre az időre sem, de a békés karácsonyi ünneplésben így is körülbelül 100 ezer katona vett részt.

A háborús Csendes éjhez nagyon sok legenda kötődik, ezért valószínűleg soha nem fogjuk megtudni, hogy pontosan mi hogyan történt azon a karácsony estén. De az biztos, hogy valamilyen formában megtörtént, és a történet későbbi népszerűsége is bizonyíték arra, hogy még a legsötétebb, háborús időszakokban is nagyon erős az emberekben a remény a békére és a nyugodt együttélésre.

Civil karácsonyok a II. Világháború idején

A karácsony és rajta keresztül a béke iránti vágy a II. világháború során sem volt kevésbé fontos. Annak ellenére, hogy a világ soha nem látott, a civil lakosságot is érintő pusztítást élt meg, a legtöbben fontosnak tartották, hogy valamilyen formában megtartsák az ünnepet.

Ezek a karácsonyok azonban természetesen gyökeresen eltértek a békeidőkben megszokott, meghitt családi ünneplésektől. A legtöbb családot a háború közvetlenül is érintette, szinte mindenkinek voltak szerettei a fronton, akikről nem tudták, hogy a legutóbbi levél óta is életben vannak-e még. Vagy ennél is rosszabb esetben a kézzel írott levelek helyett csak halálhírek érkeztek haza… Ebben a helyzetben talán még fontosabb volt, hogy az otthon maradt családtagok érezzék, hogy számíthatnak egymásra, és van miért és kiért elviselni a mindennapok megpróbáltatásait.

A nélkülözéstől persze azok sem menekülhettek meg, akiknél esetleg a legfontosabb tényező, a család egysége megvolt. Szinte egész Európában, a háborúban elfoglalt oldaltól függetlenül már 1940-ben elkezdődött a jegyrendszer bevezetése, 1941-re pedig már sok alapvető élelmiszer is hiányzott a karácsonyi vacsoráról. Sokaknak nem jutott tej, tojás, kenyér, cukor vagy sajt sem. Az Egyesült Királyságban a kormány még javaslatot is kiadott, hogy a hiánycikkeket hogyan lehet pótolni, főleg répából álló ételekkel. A szintén nem kapható szárnyas húsokat nyúlhússal vagy akár ökrök belsőségeivel helyettesítették.

Ez volt az ára annak, hogy a fronton szolgáló katonáknak viszonylag bőséges karácsonyi lakoma jusson, valamint a hadifoglyoknak is több millió csomagot tudtak eljuttatni a táborokba a Vöröskereszt segítségével.

Karácsony a koncentrációs táborokban

A II. világháború borzalmairól valószínűleg legtöbbeknek elsősorban a koncentrációs táborok jutnak eszébe, amelyek puszta létezése is ellentmond mindennek, amiről a karácsony tradicionálisan szólna. Ezekben a táborokban még a frontvonalaknál is kevesebb esély volt arra, hogy az ünnep szellemiségéből bármit is érezni lehessen.

Bár a táborlakók jelentős hányada zsidó vallású volt, akik nem ünnepelték a karácsonyt, de voltak olyanok is nagy számban, akik más vallásokat követtek. Az Auschwitz III-nak is nevezett monowitzi kényszermunkatábor egyik túlélője, Primo Levi visszaemlékezései alapján tudjuk, hogy sok, embertelen körülmények között fogva tartott ember legalább csomagokat kaphatott karácsonyra, például a politikai foglyok vagy a homoszexuálisok. De a zsidó származású embereknek ez sem adatott meg. Nekik nem csak nem volt megengedett, de szinte lehetetlen is lett volna: családtagjaik nagyrészt már korábban meghaltak, vagy külföldön kellett bujkálniuk és menedéket keresniük, információjuk pedig jórészt nem volt róla, hogy hová kerültek szeretteik.

Éppen emiatt élték meg valódi csodának, hogy Levi édesanyja és nővére, akik Olaszországban rejtőztek el, megtalálták a módját, hogy eljuttassanak egy csomagot a férfinak. Ugyan az éhezés és a nélkülözés is a külvilág számára elképzelhetetlen módon volt jelen a koncentrációs táborokban, a csomag legfontosabb értéke mégsem a benne rejtőző csokoládéban, süteményekben és tejporban rejlett.

Az elképzelhető legreménytelenebb helyzetben a tény, hogy a csomag megérkezhetett Levihez, a valódi csodák létezésébe vetett reményt jelentette a férfinak és bajtársainak. Ekkor még nem tudták, hogy ez az 1944-es lesz az utolsó ünnep, amit ilyen körülmények között kell tölteniük: a tábort kevesebb, mint egy hónappal később, 1945. január 18-án felszabadították.

Modern hadviselés

Sajnos a világháborúk befejeztével nem szűntek meg az országok közötti konfliktusok, az azóta eltelt évtizedekben sem volt olyan időszak, hogy egyes országok ne álltak volna hadban egymással. Az utóbbi években pedig sajnos Közép-Európához is közelebb kerültek a háborús konfliktusok. Napjainkban sem ritka, hogy a katonák embertelen körülmények között, a frontvonalon, lövészárkokban töltik az ünnepeket.

A hazánkhoz legközelebb eső háborús övezetben, Ukrajnában, a háború jelenléte az országban a karácsony időpontját is megváltoztatta. Korábban az ortodox hagyományok szerint jellemzően január 7-én tartották meg ezt az ünnepet, 2023-ban azonban hivatalosan is december 25-ére módosították a karácsony dátumát. Ennek oka, hogy erre is az Oroszországtól való kulturális és politikai függetlenség és elhatárolódás jelképeként tekintenek. Az ünneplés jellegében azonban megtartották saját hagyományaikat, például a népszerű karácsonyi énekeket tekintve, de ezeket is a háborús időszakra formálták.

Egy népzenész, Oleksiy Zayets, például új dalt írt a műfaj elemeit megtartva, de a háború témájában, a honvédségnek ajánlva, több művész pedig ingyenes workshopok keretében tanított hagyományos énekeket az érdeklődőknek. Az egyik ilyen foglalkozás helyszíne egy föld alatti templom volt, ami szükség esetén óvóhelyként is szolgálhatott.

A tavalyi év sajnos nem csak Ukrajnában hozott változásokat: az izraeli-palesztin konfliktus a karácsony egyik legfontosabb helyszínére, a Palesztinában fekvő Betlehemre is komoly hatást gyakorol. Jézus szülővárosába általában rengeteg zarándok és turista látogat el, az ünnep közeledtével különösen, 2023-ban azonban ez is megváltozott. A város vezetése úgy döntött, hogy a gyász, a veszteségek és az októberben kitört háború szörnyűségei miatt nem tartják meg a szokásos rendezvényeket. Ez volt az első alkalom a karácsony modern kori ünneplésének kezdete óta, hogy a Jézus születése helyszínének tartott jászol előtt nem díszítettek fel egy hatalmas karácsonyfát, és a város nem borult a szokásos ünnepi fénybe. Ehelyett kisebb, csendesebb szertartásokkal emlékeztek meg erről a vallásilag és kulturálisan is fontos ünnepről.

Sajnos mind Ukrajnában, mind a Közel-Keleten az idei évben is folytatódik a háború, de a karácsony közeledtével valószínűleg ismét emberek tömegeiben fog felerősödni a béke és a nyugodt együttélés iránti vágy. Kívánjuk nekik a lehető legbékésebb karácsonyi ünnepeket!