Mikulás versek, Télapó versek

Hull a hó, hull a hó,
mesebeli álom!
Télapó zúzmarát
fújdogál az ágon.

A kis nyúl didereg,
megbújik a földön:
Nem baj, ha hull a hó,
csak vadász ne jöjjön!

Parányi ökörszem
kuporog az ágon,
vidáman csipogja:
„Süt még nap a nyáron!”

Szánon jött. A hegyeken
fenyők búcsúztatták.
Zsákját tükrös hegyi tón
vizilányok varrták.

Medvék mézet gyűjtöttek
nyár derekán néki.
S egy kosárban áfonyát
küldött az Ősz néni.

Pirosszemű mókusok
mogyorója csörren.
S megcsendül a kicsi szán
csengője a csöndben.

Itt van már az udvaron.
Toporog a hóban.
Teli zsákja a tiéd,
dúskálhatsz a jóban.

Honnan jöttél, Télapó?
– Hóországból, hol a hó
hegyvastagnyi takaró
a tenger meg hat akó.

Jegesmedve barátom
varrta meg a kabátom.
Kibélelte bundával,
hogy az úton ne fázzam.

Szarvasomat befogtam,
szíves szóval biztattam:
“úgy szaporázd a lábad,
szél se érjen utánad.”

Meseország (világos)
Hóországgal határos.
S Meseországból az út
egyenesen ide fut.

Szerencsémre nyitva volt
útközben egy mesebolt.
Jöttek elém tündérek,
megkérdezték, mit kérek.

“Nem kérek én egyebet,
csak amit a gyerekek:
diót, csokit, mogyorót,
Ráadásul minden jót!”

S halljátok csak! Mily csuda:
termett ott egy mesefa
Meseország közepén.
Arról szüreteltem én.

Szedtem róla száz mesét.
Mind a száza csudaszép,
altató és ringató.
Gyerekeknek ez való.

Zsákba raktam mind a jót:
diót, csokit, mogyorót,
babát, mackót, madarat,
tücsköt, szöcskét, bogarat.

Tücsök, szöcske megszökött,
megugrott egy híd fölött,
Elrepült a legyecske…
Itt a mese helyette.

Ha én Mikulás lehetnék
minden évben kétszer jönnék,
s ha fordulnék tizenkétszer,
akkor sem jönnék elégszer,
mert az öröm, amit hozok
nagyon gyorsan elpárolog.
Olyan sok a szegény ember,
aki álmodozni sem mer,
ajándékot nekik adnék,
mindig hozzájuk szaladnék.
Elhalmoznám őket hittel,
reménnyel és szeretettel.
Békét hoznék a zsákomban,
tisztességet puttonyomban.
S ha nem bírnám már e terhet,
építenék egy nagy termet,
minden embert befogadnék,
kinek nem jutna más hajlék,
s Nekik adnám a kabátom,
a süvegem és a zsákom,
hadd járják ők a világot,
teljesítve minden álmot.

Tipp-topp, tipp-topp,
Ki jön a nagy hóban?
Kipp-kopp, kipp-kopp,
Ki van az ajtóban?

Itt van már a
nagyszakállú
Télapó! Csupa hó!
Puttonyában dió, mogyoró!

Csitt-csatt, csitt-csatt,
örül a sok gyermek.
Hipp-hopp, hipp-hopp,
Télapó itt termett.

Mit hozott a
nagyszakállú
Télapó? Csupa jó!
Puttonyában dió, mogyoró!

Télapó itt van,
Hó a subája,
Jég a cipője,
Leng a szakálla,
Zsák, zsák, teli zsák,
Piros alma, aranyág.

Két szarvas húzta
Szán repítette,
Gömbölyű zsákját
Száz fele vitte.
Zsák, zsák, teli zsák,
Piros alma, aranyág.

Hull a pelyhes fehér hó, jöjj el kedves Télapó!
Minden gyerek várva vár, vidám ének hangja száll.
Van zsákodban minden jó, piros alma, mogyoró,
Jöjj el hozzánk, várunk rád, kedves öreg Télapó!

Nagyszakállú Télapó, jó gyermek barátja.
Cukrot, diót, mogyorót rejteget a zsákja.
Amerre jár reggelig, kis cipőcske megtelik.
Megtölti a Télapó, ha üresen látja.

Szívünk rég ide vár,
Télapó gyere már!
Jöjj el éljen a tél!
Tőled senki sem fél.

Halkan reccsen az ág,
Öltöztesd fel a fát,
Hulljon rá pihe hó,
Szánkón siklani jó!

Évi és Peti vár,
Télapó, gyere már!
Nyíljon már ki a zsák:
Alma, szép aranyág.

Szívünk rég ide vár,
Télapó gyere már!
Jöjj el éljen a tél!
Tőled senki sem fél.

Mindenki ünnepel! Mi is ünnepelünk?!
Mikulás a parkban megpihen-e velünk?

Megáll itt a téren, vagy csak csenget egyet?
Siet, vagy a tűznél meg is melegedhet?

Elmondhatom néki,
vágyam milyen régi?
Nem beszéltem vele
álló esztendeje!

A múlt évben sem jött! Tudja, mire kértem?
Írtam neki lapot, még az elmúlt télen!

Küldtem levelet is,
súgtam ezerszer is
anyukámhoz bújva,
minden este újra

s újra: „Nem kell cukor, édes csokoládé,
csak egy apró mosoly: az Édesanyámé!

Ne gondoljon arra…!
Van fenyő a parkba’…
Lelkünk legyen újra
Jézus birodalma!”

Kedves, jó Mikulás, azt értesd meg vele,
Ő az ajándékom és a szeretete!

A Mikulás gyorsan eljő
feje felett nagy hófelhő.
Rénszarvasok húzzák szánját,
hó csipkézi a bundáját.

Kövér puttony van a vállán,
hópihe ül a szakállán.
Mikor hozzád megérkezik,
cipőd sok-sok jóval telik.

Hull a hó, nézd, odakint,
a Mikulás néked int.

Ki az ki piros kabátban
utazik az éjszakában,
s miközben a szánja robog,
hófehér szakálla lobog?

Ki az ki fogatát hajtva
kiáltja “hó-hahó, rajta!”
Vidám és jó nagy a hasa,
s Rudolf a kedvenc szarvasa?

Ki az ki ismeri neved,
csomagot készített neked
távol a messzi északon,
s várta az indulást nagyon?

Ki az ki Mikulás-este
cipődbe csomagot csenve,
ilyenkor felkeres téged,
ajándék adása végett?

Ki az ki vidám és jól van,
nem fázik fagyban, s a hóban,
bundája puha és meleg
s szívében ég a szeretet,

Tudjátok e versben hol van?
Elbújt ő az egyik sorban…
Gyerekek, mondjátok ki ő,
lépjen csak mielőbb elő!

Éjmélyből fölzengő
Csing-ling-ling, száncsengő.

Száncsengő, csing-ling-ling,
Tél csendjén halkan ring.
Földobban két nagy ló,
Kopp, kopp, kopp, nyolc patkó.
Nyolc patkó, kopp, kopp, kopp,
Csöndzsákból hangot lop.Szétmálló hangerdő,
Csing-ling-ling, száncsengő.

Száncsengő, csing-ling-ling,
Tél öblén távol ring.
Földobban két nagy ló,
Kopp, kopp, kopp, nyolc patkó.
Nyolc patkó, kopp, kopp, kopp,
Csöndzsákból hangot lop.

Suttog a fenyves, zöld erdő,
Télapó is már eljő.

Csendül a fürge száncsengő,
Véget ér az esztendő.

Tél szele hóval, faggyal jő,
Elkel most a nagykendő.

Libben a tarka nagykendő,
Húzza-rázza hűs szellő.

Suttog a fenyves, zöld erdő,
Rászitál a hófelhő.

Végire jár az esztendő,
Cseng a fürge száncsengő

Hegyen, völgyön
Mély a hó,
Lassan lépked
Télapó.

Ősz szakállán
Dér rezeg,
Messzi földről
Érkezett.

Kampós botja
Imbolyog-
Puttonyában
Mit hozott?

Mindenféle
Földi jót;
Dundi diót,
Mogyorót.

Lassan lépked,
Mély a hó-
Siess jobban
Télapó!

Égi úton fúj szél,
hulldogál a hó.
Nem bánja azt, útra kél
Mikulás apó.

Vállán meleg köpönyeg,
Fújhat már a szél,
Nem fagy meg a jó öreg,
míg a földre ér.

Lent a földön dalba fog
száz és száz harang,
Jó hogy itt vagy Mikulás,
gilingi-galang.

Ablakba tett kiscipők,
várják már jöttödet,
Hoztál cukrot, mogyorót,
jóságos Öreg?!

-Hoztam bizony, hoztam én,
hisz itt az idő.
Nem marad ma üresen
egyetlen cipő.

Hajnalodik. Csillagok
szaladnak elé.
Amint ballag Mikulás
már hazafelé.