A bejgli meséje – A karácsonyi kedvencünk titkai
Reklám
Reklám vége
Tartalomjegyzék
A cikk tartalma:
- 1 Honnan jött a bejgli?
- 2 A név nyomában: Mit jelent az, hogy bejgli?
- 3 Hogyan lett karácsonyi sütemény a bejgli?
- 4 Mák, dió, gesztenye. A töltelékek titkos története
- 5 Recept – Bejgli, ahogy a nagyszüleink készítették
- 6 Nagyi mákos és diós bejglije
- 7 A világ bejglijei: édes rokonok határon innen és túl
- 8 Miért szeretjük ennyire mi magyarok a bejglit?
Van egy sütemény, ami nélkül a magyar karácsony egyszerűen elképzelhetetlen. Nem a mézeskalács, nem a zserbó, hanem a bejgli. Igen, az a csodás, aranybarnára sült, illatos tekercs, ami vagy mákos, vagy diós és örök vitákat generál családon belül, hogy melyik a „rendes”. A bejgli nemcsak édesség. A bejgli emlék, tradíció, illatfelhő és karácsonyi varázslat egyetlen rúdban.
December végén az ország pékségei és konyhái beindulnak, mintha csak versenyt futnának az idővel: kié lesz a legszebb márványos tetejű, repedésmentes csoda. A bejgli ugyanis nem tréfadolog. A háziasszonyok titkos receptjei, a nagymamák trükkjei és a gyerekkori élmények mind benne vannak a tésztában.
De vajon honnan jött ez a sütemény? Miért pont mákkal vagy dióval töltjük? És tényleg magyar találmány? A bejgli története több mint 200 évre nyúlik vissza, és sokkal izgalmasabb, mint gondolnánk. Most a bejgli nyomába eredünk, megkapargatjuk a mákos felszínt, és felfedjük, mi teszi ezt az ünnepi finomságot a karácsonyi asztal koronájává.
Honnan jött a bejgli?
A bejgli annyira beépült a magyar karácsonyba, hogy hajlamosak vagyunk azt hinni, ez is olyan eredeti, színtiszta magyar találmány, mint a gulyás vagy a pálinka. Pedig a valóság ennél sokkal izgalmasabb. A bejgli ugyanis nem a magyar konyha mélyéből bukkant elő, hanem egy igazi vándorfinomság, amely messziről, kalandos úton érkezett meg a mi ünnepi asztalunkra.
A nyomok egészen Sziléziáig vezetnek, ami ma főként Lengyelország része, de évszázadokon keresztül német és osztrák befolyás alatt állt. Ott már a 14. században is készítettek különféle töltött kalácsokat, főleg mákos változatban. Ezeket gyakran patkó alakban sütötték, amit akkoriban nem csupán esztétikai okokból tettek, hanem mert a patkó szerencsét hozott. Innen származik a bejgli eredeti formája és elnevezése is.
A német Beugel vagy Beigel szó jelentése meghajlított, ami pontosan leírja azt, ahogyan ezeket a süteményeket eredetileg formázták. Innen már csak egy ugrás volt, hogy az osztrák konyhán keresztül eljusson Pozsonyba, ahol aztán valami igazán különleges kezdődött. A helyi pékek ugyanis megalkották a mákkal és dióval töltött, patkó alakú sütemények tökéletesített változatát, amelyeket később pozsonyi kifliként vagy pozsonyi patkóként emlegettek. Ezek kisebbek voltak a mai bejglinél, de ízükben és textúrájukban nagyon hasonlítottak.
Pozsony ekkoriban a Monarchia egyik virágzó városa volt, így a helyi finomságok gyorsan eljutottak Bécsen át más régiókba is. És bizony eljutottak Magyarországra is. A bejgli magyarországi diadalútja a 19. században kezdődött el, főként a városi polgárság körében. A süteményt akkoriban még inkább pozsonyi kalácsnak hívták, de hamar népszerű lett új nevével együtt is. A bécsi és pozsonyi mintákat követve a magyar háziasszonyok is egyre gyakrabban sütötték, különösen ünnepekre.
Az első írásos említése is ebben az időszakban történt. Czifray István, a korszak egyik legismertebb szakácsa, 1830-ban megjelent szakácskönyvében már szerepelteti a süteményt Pozsonyi finom mákos kalács néven (a linken a 134. oldalon, a szerk.). A recept szerint a mákot nemcsak egyszerűen darálták, hanem cukorral, citromhéjjal, mazsolával dúsították, és mindezt édes kelt tésztába töltve sütötték meg.
Érdekesség, hogy a bejgli ekkor még nem volt kizárólag karácsonyi édesség. Ünnepi sütemény volt ugyan, de nemcsak decemberben került az asztalra. A karácsonyi szerepét csak később nyerte el, amikor a polgári családok körében divatba jött a német mintára történő karácsonyozás, fenyőfával, ajándékokkal és természetesen valami különleges süteménnyel. Ekkor emelkedett a bejgli a karácsony édes királynőjévé.
A cikk az ajánló után folytatódik!
Így tehát a bejgli nem is annyira magyar, mint inkább közép-európai örökség, amelyet mi tettünk a saját ünnepeink legédesebb darabjává. És bár a forma, a név és az útja sokat változott, a lényege ugyanaz maradt: puha tészta, gazdag töltelék, és az érzés, hogy most valami igazán különlegeset eszünk.
Reklám
Reklám vége
A név nyomában: Mit jelent az, hogy bejgli?
Már maga a szó is olyan, mint a tésztája: csavaros, többrétegű és ízekkel teli. Sokunknak eszébe sem jut, hogy honnan jöhet ez a furcsa, kicsit németes hangzású név, pedig a megfejtés igazán érdekes és szórakoztató.
Kezdjük a legfontosabb kérdéssel: mit is jelent az a szó, hogy bejgli? A válasz a német nyelv mélyéről bújik elő. Ott ugyanis van egy ige, a beugen, ami annyit tesz: meghajlítani. Ez pedig nagyon is passzol ahhoz a süteményhez, amit eredetileg nem hosszú rúd formájában, hanem patkó alakban sütöttek. Az elnevezés tehát először a forma miatt ragadt rá. A meghajlított, töltött tésztatekercset hívták Beugel-nek, ami aztán szépen elkezdett vándorolni Európában.
Az osztrák és német konyha közvetítésével a Beugel nevű finomság előbb Bécs környékén, majd Pozsonyban is ismertté vált. Innen már tényleg csak egy lépés volt, hogy a Habsburg Birodalom gasztronómiai határain keresztül elérkezzen Magyarországra is. A magyar nyelv azonban sosem volt rest kicsit átalakítani az idegen szavakat, így a Beugel szépen lassan bejgli lett. Egyes helyeken még pejgli formában is emlegették, különösen a Pozsony környéki, németes nyelvjárásokban.
De a történetnek itt még nincs vége, mert a bejgli szónak vannak más rokonai is. Itt jön képbe a jiddis nyelv, amely szintén hatott Közép-Európa gasztronómiájára. A jiddis beygl szó egy lyukas közepű péksüteményt jelöl, amit ma már a világ minden táján ismerünk bagel néven. Igen, az a bizonyos kerek, kemény héjú, belül puha étel, amit New Yorktól Tel-Avivig mindenhol esznek.
Ki gondolná, hogy a bejgli és a világhíres bagel rokonok?
Érdekesség, hogy a bagel és a bejgli eredetileg szinte testvérek voltak. A nevük közös tőről fakad, és mindkettő ugyanabból a logikából ered: valamit meghajlítani, körbehajtani, formát adni. Az évek során persze teljesen más irányba indultak. A bagel inkább egy sós reggeli harapnivaló lett, míg a bejgli maradt az édes, ünnepi csemege. Mégis, ha a nevük eredetét nézzük, ott van bennük az a közös gyökér, ami összeköti a népeket és a konyhákat.
A bejgli szó első magyarországi írásos nyoma csak a huszadik század elejéről származik. Addig főleg pozsonyi kalácsnak vagy mákos tekercsnek nevezték, és a bejgli szó inkább szájhagyomány útján terjedt. Azonban mire bekerült a nyomtatott szótárakba és szakácskönyvekbe, már senkinek nem volt kétsége: a bejgli a karácsonyi ünnep elengedhetetlen része.
Hogyan lett karácsonyi sütemény a bejgli?
Ha ma valaki megkérdezné, mi a legklasszikusabb magyar karácsonyi sütemény, a válasz szinte mindenkinél ugyanaz lenne: természetesen a bejgli. A bejgli karácsonyi trónra ültetése nem egy ősi magyar hagyományból fakad, hanem sokkal inkább egy jól sikerült gasztrokulturális beilleszkedés eredménye.
A bejgli karácsonyi sztorija valahol a 19. századi reformkor környékén kezdődik. Ekkoriban vált divattá a német mintájú karácsonyi ünneplés, ami egy teljesen új karácsonyi hangulatot hozott be a magyar családok életébe. Addig nem volt karácsonyfa, nem volt ajándékbontogatás, és a sütemények is egészen mások voltak. A fonott kalács volt a menő. Egyszerű, puha, foszlós tészta, ami ott gőzölgött az ünnepi asztalon.
A cikk az ajánló után folytatódik!
Érdekel, hogy honnan ered a karácsonyfa-állítás hagyománya? Vajon ki volt az első, aki Magyarországon fenyőt állított? Honnan származik az üveggömb és mi az a ...
A német minták viszont új szokásokat hoztak. Megjelent a feldíszített fenyőfa, az üveggömbök, a gyertyák, és természetesen az új típusú ünnepi sütemények is. A bejgli, amely ekkor még bécsi és pozsonyi közvetítéssel érkezett a magyar háztartásokba, pont kapóra jött. Már volt múltja, volt karaktere, és nem mellesleg baromi finom volt. Így hát a fonott kalács szépen lassan leköszönt, és átadta a helyét a mákos meg a diós tekercseknek.
Az új sütemény nemcsak az ízével hódított. Volt benne valami titokzatos. A bejgli ugyanis nemcsak gyomrot tölt, hanem a hiedelmek szerint szerencsét is hoz. Főleg, ha mákos. A mák apró, számos magja ugyanis a pénzt és bőséget szimbolizálta. A néphit szerint, aki karácsonykor jó sok mákos bejglit eszik, annak gazdag éve lesz. Ezért is kaptak a hajadon lányok biztosan mákos bejglit, hátha az újév kérőt is hoz.
A dió sem csak finom volt, hanem mágikus erejű is. Úgy tartották, elűzi a rontást, megvéd a gonosztól és megóvja a házat a bajtól. Ezért is tették a karácsonyi ételek közé, hogy ne csak finomság, hanem védelem is kerüljön az asztalra. A diós bejgli így lett a nyugalom és a biztonság édes őrzője.
Ahogy múltak az évtizedek, a bejgli lassan kikerülhetetlenné vált. Az ünnepi asztalon már nem volt kérdés, hogy ott a helye. Sőt, külön verseny lett abból is, hogy kinek reped meg, kinek nem, és ki süti a legszebben márványos tetejű rudakat. A bejgli lassan státuszszimbólummá vált. Aki jó bejglit süt, az bizony komolyan veszi a karácsonyt.
Így történt, hogy ez a közép-európai, vándorútról érkező sütemény nemcsak meghódította a magyar szíveket, hanem gyakorlatilag beleolvadt az ünnep hangulatába. Ma már el sem tudjuk képzelni a karácsonyt nélküle. És ha a mák meg a dió még hoz is egy kis szerencsét? Az csak hab a tésztán. Vagyis, töltelék.
Reklám
Reklám vége
Mák, dió, gesztenye. A töltelékek titkos története
A bejgli nemcsak a tésztája miatt különleges, hanem azért is, amit belül rejt. A töltelék ugyanis nem csupán ízlés dolga, hanem évszázadok óta élő hagyományok és babonák színtere. A karácsonyi bejgli sosem csak édes sütemény volt, hanem egyfajta szerencsehozó varázslat is. Nézzük meg, mit mesélnek rólunk a klasszikus töltelékek:
A gazdagságot hozó mák
Kezdjük a mákkal. Mert hát melyik magyar családban ne lenne egy határozott álláspont arról, hogy a mákos bejgli az igazi? A mák a népi hiedelmek szerint a bőség, a gazdagság és a termékenység szimbóluma. Apró, sötét magjai a pénzérméket idézik, és aki karácsonykor sok mákot eszik, annak a következő éve anyagi szempontból is sikeres lesz – legalábbis a babona szerint. A falvakban régen még azt is számon tartották, hány mákszemet eszik meg az ember, mert minél több, annál biztosabb a jólét. A hajadon lányoknak kötelező volt belőle enni, hogy eljöjjön a szerelem is. Mert a mák nemcsak pénzt, hanem párt is hozhat.
A dió, ami megvédi a házat
A dió sem marad el mögötte. Bár nem annyira apró, mint a mák, annál misztikusabbnak tartották. A dió a rontás elűzésére szolgált. Úgy hitték, hogy a dió képes megvédeni a házat, a családot, sőt még az állatokat is a rossz szellemektől. Egy egészséges dió a karácsonyi asztalon az otthon lelki pajzsa volt. Ha pedig valaki tört egy rossz diót, az nem sok jót jelentett a következő évre. A diós bejgli ezért volt több mint édesség – egyfajta családi talizmánként is működött.
Reklám
Reklám vége
A gesztenye a nagy újítás
Aztán jött a gesztenye. A gesztenyés bejgli nem része a hagyományos babonák világának, de ma már szinte minden cukrászdában ott lapul a mákos és a diós mellett. A gesztenyepüré különleges, krémes, kicsit édeskés íze miatt vált népszerűvé, főleg azoknál, akik nem annyira odavannak a mákért vagy a dióért. Igazi modern bejgli-töltelék, amely már nem jósol szerelmet vagy pénzt, de simogatja a lelkünket. A gesztenye inkább az ünnepi kényeztetésről szól, mint a hagyományról.
És akkor még nem beszéltünk a kreatív újításokról. Mert a bejgli is halad a korral. Egyre több helyen találkozhatunk csokoládés, marcipános vagy épp meggyes töltelékkel. Vannak, akik aszalt gyümölcsökkel, szilvával, narancshéjjal bolondítják meg a klasszikusokat. Egyesek sós változatokkal is próbálkoznak, de valljuk be, ezek inkább a kísérletező kedvűek terepei.
A töltelék tehát legalább olyan fontos, mint maga a tészta. Minden íz mögött egy történet lapul. Egy falat mákban ott a bőség reménye. Egy adag dióban a család védelme. Egy kanál gesztenyében pedig az új idők édes ígérete. A modern töltelékek pedig megmutatják, hogy a bejgli nemcsak hagyomány, hanem folyamatosan alakuló, élő ünnepi élmény.
Recept – Bejgli, ahogy a nagyszüleink készítették

Nagyi mákos és diós bejglije
Ingredients
Tészta
- 75 dkg liszt
- 1 dkg élesztő +1tk cukor az élesztő felfuttatásához
- 10 dkg margarin
- 7,5 dkg zsír
- 2 db tojássárgája +1 tojássárgája a kenéshez
- 2 ek cukor
- 1 csipet só
- szükség szerint langyos tej Szükség szerinti mennyiség, ahhoz, hogy gyúrható tésztát kapj.
Mákos töltelék
- 30 dkg darált mák
- 1,5-2 dl tej
- 15 dkg cukor
- 1 db nagy citrom reszelt héja
Diós töltelék
- 30 dkg darált dió
- 1,5 dl víz körülbelül
- 15 dkg cukor
- 5 tk házi sárgabaracklekvár
- ízlés szerint rum aroma
Instructions
A tészta összeállítása
- Felmelegítjük a tejet és hozzáadjuk 1 tk cukrot, amelyet alaposan elkeverünk benne.
- A 1,5 dl langyos, cukros tejben felfuttatjuk az élesztőt.
- A lisztet egy tálba szitáljuk, hozzáadjuk a felfuttatott élesztőt, a vajat, a zsírt, a tojások sárgáját, a cukrot és a sót. Az egészet alaposan összegyúrjuk.
- Annyi langyos tejet öntünk hozzá, hogy rugalmas, de jól formázható tésztát kapjunk. Ismét alaposan összegyúrjuk.
- Letakarva meleg helyen rövid ideig kelesztjük (kb. 25-30 percig).
Mákos töltelék elkészítése
- Felforraljuk a tejet.
- A felforralt a tejbe belekeverjük a darált mákot, a cukrot és a reszelt citromhéjat.
- Ha túl sűrű, még kevés tejjel hígíthatjuk. ha túl híg, lassan főzve besűríthetjük.
Diós töltelék elkészítése
- Felforraljuk a vizet.
- A felforralt a vízhez hozzáadjuk a darált diót és a cukrot, házi baracklekvárt és ízlés szerint rumot.
- Ha kell, sűríthetjük lassú főzéssel vagy hígíthatjuk vízzel.
Formázás és megtöltés
- A tésztát osszuk 4 részre.
- Minden darabot kinyújtunk téglalap alakúra.
- A téglalapokat megkenjük a választott töltelékkel, majd óvatosan feltekerjük.
Kenés és sütés
- A rudakat tepsibe helyezzük és sütés előtt megkenjük a 3. tojássárgájával. Megvárjuk, hogy a tészta tetején megszáradjon a tojássárgája.
- 175 °C-on sütjük nagyjából 25–30 percig, míg szép aranybarnára nem sülnek.
A világ bejglijei: édes rokonok határon innen és túl
Azt hisszük, a bejgli csak a miénk? Tény, hogy Magyarországon elképzelhetetlen nélküle a karácsony, de ha jobban szétnézünk a térképen, kiderül, hogy Európa más szegleteiben is ismernek hasonló süteményeket. A bejgli igazi világjáró, és bár nálunk lett belőle karácsonyi sztár, sok testvére akad, akiket más néven, más formában, de hasonló szeretettel sütnek az ünnepi időszakban.
A makowiec nevű sütemény a bejgli legközelebbi rokona
Kezdjük Lengyelországgal. A makowiec egy édes, kelt tésztából készült mákos tekercs, amelyet a lengyelek karácsonykor előszeretettel kínálnak. A máktölteléket gyakran gazdagítják mazsolával, dióval, mézzel vagy kandírozott gyümölcsökkel. Sőt, van, hogy a tetejére cukormáz vagy szeletelt mandula is kerül, amitől az egész úgy fest, mintha karácsonyi díszbe öltöztették volna. Az üzenete is hasonló: a mák a bőséget jelképezi, akárcsak nálunk.
A képen nem bejgli, hanem a lengyel kedvenc, a makowiec sütemény látható. Kép forrása: slodkiblog.pl
A szlovén potica a dióra esküszik
A szlovének nem a mákra, hanem a dióra esküsznek. Az ő ünnepi kalácsuk a potica, amelyet sokféle töltelékkel készítenek, de a legklasszikusabb a diós változat. Ez a sütemény ráadásul nemcsak karácsonykor, hanem húsvétkor is asztalra kerül. A potica gyakran különleges formában, kuglófszerűen készül, ami a látványra is ráerősít. A dió itt is védelmező, szerencsét hozó jelképként szerepel.
A potica a szlovén bejgli. Kép forrása: slovenia.info
Romániában a cozonac a háziasszonyok büszkesége
Romániában a cozonac a karácsonyi menük koronája. Ez egy fonott, foszlós kalács, amelyet dióval, mákkal, sőt csokoládéval vagy törökmézzel is megtöltenek. A román háziasszonyok büszkesége, és nemcsak ízében, hanem látványában is emlékeztet a mi bejglinkre. Ott is nagy hagyománya van az ünnepi sütögetésnek, és a cozonac minden családban kicsit más, ahogy nálunk is minden bejgli másképp sikerül.
Romániában a cozonac a karácsonyi asztalra való, ebbe kerülhet akár csoki is. Kép forrása: wikimedia commons
A Mohnstrudel az osztrák, a Nussstrudel a német bejgli
Ausztriában a mákos tekercset Mohnstrudel néven ismerik. Ez már inkább hasonlít a réteshez, vékonyabb tésztával és tekeredő formával, de a töltelék lényege ugyanaz. A németek hasonló édességet sütnek, csak ott Nussstrudel a neve, és ahogy az elnevezés is mutatja, a dió a főszereplő. Ezeket a süteményeket nemcsak karácsonykor, hanem más ünnepeken is előszeretettel fogyasztják.
Reklám
Reklám vége
Ahogy látszik, Európa szerte bukkannak fel ezek a töltött csodák. Más formában, más névvel, de ugyanazzal a céllal: hogy az ünnepi asztalra varázslat kerüljön. A bejgli tehát nem egyedüli csillag az égen, de mi tagadás, nálunk ragyog a legfényesebben. És ettől csak még izgalmasabb lesz a karácsony.
Miért szeretjük ennyire mi magyarok a bejglit?
Van valami egészen különleges abban, amikor karácsony reggelén belengi a konyhát az a semmivel össze nem téveszthető illat. A sült bejgli illata. Már akkor tudjuk, hogy most valami varázslatos nap következik, még ha kint épp esik is az eső, vagy a hó épp csak mutatóba hullik. A bejgli nem csak egy sütemény. Ez a puha tésztába göngyölt mákos vagy diós csoda valójában maga az ünnep. Illatban, ízben és emlékekben.
Miért szeretjük annyira? Talán mert nemcsak finom, hanem ismerős. Olyan, mint egy meleg takaró, amit a nagymamánk tett ránk a téli délutánokon. Olyan, mint az az egyedi kis konyhai hangulat, amikor anyukánk méricskéli a tölteléket, és közben azt mondja: ne sok legyen, de ne is kevés. A bejgli nem csak egy desszert, hanem a karácsony egyik főszereplője, aki minden évben biztosan visszatér, és mindig ugyanazt az érzést hozza.
Ráadásul nincs még egy olyan sütemény, amely ilyen elegánsan képes lenne összekötni a generációkat. A bejglit a nagymama kezdte, az anyuka folytatta, és most már a gyerekek is benne vannak a tekercselésben. Ez a recept kézről kézre jár, titkos hozzávalókkal, féltve őrzött tippekkel, és az örök kérdéssel: mákosat vagy diósat szereted jobban? És természetesen minden családban megvan az az egy bejgli, ami a legjobb. Nincs vita, mert mindenkié más.
A bejgli története még izgalmasabbá teszi a dolgot. Mert bár mi magunkénak érezzük, és joggal, hiszen nálunk vált igazán ünnepi királynővé, a gyökerei messzebbre nyúlnak. Lengyelország, Szlovénia, Ausztria, Németország – ezek mind ismerik és sütik a saját bejgli-féleségüket. Más a neve, más a formája, de a lényeg ugyanaz: egy töltött, kelt tésztás csoda, ami az ünnep része. Ez az édesség valahogy nem ismer határokat, és a legkülönbözőbb népeket is képes összehozni.
És még valami. A bejgli nem csak étel, hanem időutazás. Egy falat, és máris ott vagyunk a gyerekkor karácsonyaiban. Egy szelet, és felidéződik a nagyi asztala, a régi díszek, a papírangyalka az ablakban. Az íze nem változik, akkor sem, ha új töltelékekkel próbálkoznak. Mert a bejgli lényege az, hogy olyan, amilyennek mindig is szeretnénk: meghitt, illatos és szerethető.
A karácsony nem lenne ugyanaz nélküle. A fa alatt lehetnek újfajta ajándékok, az asztalon lehet más menüsor, de ha a bejgli ott van, akkor minden a helyén van. Egy sütemény, amely nemcsak a hasat, hanem a szívet is megtölti. És miközben harapunk belőle egy nagyot, érezzük: megérkezett az ünnep. A bejgli illatában ott lakik a karácsony lelke.
Kapcsolódó cikkek
Reklám
Reklám vége
Legújabb cikkeink
Reklám
Reklám vége
Reklám
Reklám vége









































